Mit tegyek, ha a barátom utálja a karácsonyt?

Szerintem se kell mindig a családhoz menni? Az a félévente pár alkalom lenne a mindig? Ha nem dolgozik egyikőtök se, akkor igazán el lehet menni a három napból az egyiken a másik családjához is, vagy neki nem égő telefonba megköszönni, ha kap valamit? Nekem lesülne a bőr a képemről ha barátom szüleit úgy kéne felhívnom… Nyilván csak a szüleim és a nagyszüleim vesznek neki, nem az egész miskulancia. És azért KELL KELL KELL mert én szeretném, neki pedig alkalmazkodnia kéne egy minimálisan szerintem, mert amikor velem összejött, tudta, hogy milyen a családom.

„Kulturàlt, jólnevelt ember tud viselkedni akkor is, ha valamihez nem sok kedve van.”

Na neki pont ez nem megy. Nem képes kontrollálni magát, maximum amikor már odaértünk. Addig végig puffog. Az ő családjához is egy tortúra elmenni, de azok legalább közel laknak.

Nem az ajándékozásról kértem véleményt, ha ez az elmúlt x évben így alakult ki nálunk, nem fogjuk csak miatta borítani, mert ő nem szereti a karácsonyt. De látod a lényeget te is leírtad, max este a szüleinél van… Neki ilyesmire sincs igénye, semmiféle rokonra. Nem is érdekelne, hogy tesz az ajándékokra, ha szívesen eltöltene pár órát a családommal és a sajátjával.

A meglepetést én szeretem, mint ahogy mindig is szerettem és nem, nem hagyom. Mint ahogy én sose lepem meg, mert tudom, hogy nem szereti, így néha ő is okozhatna nekem meglepetést, mert tudja, hogy szeretem. Ez lenne itt a lényeg.

Vasárnapi ebédre az elmúlt 3 évben biztos nem jött, Apa szülinapját voltunk megünnepelni októberben, ezen kívül nem volt semmi esemény, az is mindössze pár óra volt és akkor is ugyanilyen hisztit csinált, pedig én már hetekkel azelőtt totál izgatott voltam miatta.

„Oké a nagyszüleimmel is találkozom néha, de a távolabbi rokonsággal minek olyan sűrűn???”

Nem tudom, honnan vettétek, hogy távoli rokonokról van szó. Egyáltalán nem, csak Apáról, a párjáról és a gyerekeiről (ha épp ők is ott vannak, általában nem) illetve Anyáról, a nagyszüleimről. Mivel ez szerintem a szűk család, azért kell ezen problémázni.

Sosincs nálunk közös családi ebéd, sőt, háromhavonta se, az úgy értve távolabbi családommal meg jó ha eddig 5x találkozott összesen. Apukám olyan helyekre nem hívja, ami pl. olyankor van, amikor hazajönnek külföldről a párja gyereke, annak a párja, illetve a gyerekük. Ilyen nagyon ritkán van, de mondtam neki, hogy a barátom nem nagyon szereti az ilyet, így inkább hanyagolja. Amikor legutóbb itthon voltak, megkért Apa, hogy menjek el, hogy legyen együtt az összes gyerek és a párjaik. Na, el tudtunk menni együtt? Persze, hogy nem, és oké, Apa tudja, hogy miért nem mentünk, de aki ennyit nem tud megtenni, hogy az „apósához”, akit elvileg bír is, elmenjen a kérésére… Na mindegy.

Milyen banzájról beszélsz? Még mindig csak a szüleimről és a nagyszüleimről van szó, nem tudom még mindig, honnan vettétek, hogy óriási rokonság lenne… Nekem minden évben szabadnapra esik a szülinapom, így mindenki otthon van.

„Te komolyan minden áldott évben hazamész a szülinapodon és jön a rokonság, hogy felköszöntsön? Van szépruha, becsomagolt ajándék, torta amin fújd el a gyertyát és közben ők lefényképeznek?” Nagyon jó ez a cinikus válasz amúgy, kár, hogy semmi nem úgy történik, ahogy leírtad. Mindössze odaadják, amit nekem szántak. Ehhez amúgy leginkább a hagyománytisztelő 85+ éves nagyszüleim miatt ragaszkodom, ők szeretnének akkor is látni, amit megértek.

Igen, van, hogy naponta felhívom a nagymamám, hogy hogy van. Sajnos mostanában elég beteges szegény, nem gondolom, hogy ehhez bárkinek is köze lenne, hogy kivel beszélek egy nap 3 percet. Ez miért lenne érthető, hogy neki ez sok? Egyáltalán nem érdekli, sőt, általában olyankor hívom, amikor itthon sincs. Hú, de sok… Anya egy városban dolgozik velem, így sokszor hétközben is összefutunk, gondolom ez is beteges.

Náluk is lehetne bizonyos szinten összeülés, csak éppen tesz rá. Ugyanígy tett az öccse szülinapjára is pl.

Mint írtam, általában nem „fáj” elmenni egyedül, de amikor neki is szánnak valamit, nyilván elég gáz egyedül odaállítani. Sokszor megyek egyedül is 1-1 napra, ő maximum este eljön értem, 10 percre beköszön egy helyre és jövünk haza, de nem gondolnám, hogy ez már látogatásnak minősül.

„Ajándék se kell neki senkitől, hagyjátok már békén szerencsétlent.”

:D … Szegény pára, nyugi, amikor jó pár 10.000-ressel megdobják a nagyszüleim, akkor nem szokott sírni, hogy jaj ezt nem kérem mert nem szeretek ajándékozni. :D

Csak leírtam, hogy mi a helyzet vele és a családommal. Az, hogy ez elég negatív, arról nem tehetek.

Néha én is úgy látom, hogy nem is kéne mellé senki...

Érdekes, néhányan azt írják, hogy emiatt dobnom kéne, de többen azt, hogy ne b-szogassam, ha ő nem akar jönni... Most mi? Nem gondoltam, hogy ez ilyen megosztó helyzet.

"De biztos hogy nem a személyisége fog meg ahogy így mesélsz róla.."

Azért, mert nem szeret családlátogatóba járni, nem lehet mellette még jó tulajdonsága?

"Mellesleg nekem pofám se lenne elfogadni a helyében pénzt meg ajándékot SE, így hogy oda se megyek.. Pofátlanság.."

Előző válaszokban írta valaki, hogy az ő barátja se megy látogatóba, csak elviszi neki majd az ajándékot. Ki így, ki úgy, de én se fogadnám el, ha arra se veszem a fáradságot, hogy eltoljam érte a képem.

Csak azért, mert másoknak szar a kapcsolata a családjával, az engem nem vigasztal ebben a helyzetben.

Ha ki akarnék lépni, akkor pedig megtenném, de mint látom, ez nem mindenkinél lenne ilyen nagy probléma, mint amilyennek én érzem így a 6. együtt töltött karácsonyunkkor.