Elhívtam társkeresőről egy nőt randira (vacsorázni, étterembe), és a vacsora VÉGÉN benyögte, hogy szerinte nem illünk össze. Jogosan fizettettem ki vele a számla rá eső részét?

Azért ha annyira gáláns vagy, hogy rögtön az első személyes találkozón étterembe viszed a hölgyet, akkor maradhattál volna gáláns továbbra is.

Amúgy erős túlzás volt szerintem első randin étterembe menni. Legközelebb menjetek el egy parkba vagy nem tudom, aztán ha működik a kémia, akkor jöhetnek a fizetős helyek. Én nem is szeretném, ha rögtön első randin lekötelezne a férfi egy fizetős helyen.

"És mégis mi a buli abban, hogy olyan pasikkal vacsorázik, akik nem jönnek be neki?"

Mi a buli abban, hogy egy nyilvános oldalra felrakja a bikinis, pucsítós, csöcsös képeit, hogy akár az utolsó lakatos Sztethem is nézegethessen? Ott még egy vacsorát se kap érte.

10: Gondolom amikor elmegy vacsorázni, még nem tudja, hogy 5 perc múlva semmi közös témája nem lesz az amúgy ránézésre szimpi illetővel.

Kérdező, szerintem a felfogásod rossz. Azzal, hogy elhívod a haverodat egy sörre, nem neki kell fizetnie a sörét. Engem pont nem érdekel, ha soha nem hív vissza. Nem vagyok ráutalva, hogy ne tudjam az ő sörét is kifizetni.

Nőknél ugyanez. MEGHíVTAD. Tehát jogos, ha kiakadt.

12-es

Amúgy én annyira nem értem a nőket ilyen tekintetben és ezt nem rosszból mondom. Te elmennél sétálni, más nő meg itt sipákol, hogy ő randin nem akar sétálni hanem inkább beülne egy kávézóba vagy kajálni. Ugyan ez az ismerkedéssel: Élőben ne próbálkozzon arra ott a net. Neten meg hiányolják, hogy élőben kezdeményezzenek.

Nincs nálatok valami univerzális dolog?

Nem tudok egy idegennel jóízűen falatozni, hacsak nem valami kényszerhelyzetben vagyunk.

Olyan például volt már, hogy vacsora közben sértegetni kezdett valaki és akkor elrohantam fizetés nélkül. De egy rántottszelet és hasáb, plusz kóla csak nem viselte meg a büdzséjét.

Most miért bántjátok a 15-öst, szerintem aranyos, hogy meg akar minket érteni.:))) Én csak azt tudom, hogy nekem tökéletes volt első randinak egy Duna parti séta és egy fillérjébe se kerültem a srácnak. Az is igaz, hogy 10 év múlva életem nagy bánata volt, hogy életünkben kb. 3-szor hívott meg mekibe (étterembe soha), étterembe csak akkor mentünk, ha én meghívtam néhány barátunkkal együtt és egész úton odafelé azt hallgattam, hogy ennyibe fog ez nekünk fájni. Utána volt egy férfi, aki a tenyerén hordott és már első randin étteremben landolt velem, aztán rendszeresen étterembe vitt, ami az elején nagyon tetszett, aztán kezdtem azt érezni, hogy rögtön az első randi le akart kötelezni magának és ahogy sűrűbbé váltak ezek a meghívások, nekem kellemetlen lett és olajra léptem. Pedig azt hittem, erre vágyok egész hátralevő életemben. És ha én saját magamon se tudok kiigazodni, akkor hogyne lenne kiakadva egy szegény pasi, ha meg akar minket érteni. Amúgy meg nekem szükségem volt erre az éttermes tapasztalatra, hogy megértsem, a gálánsság mögött sokszor az van, hogy meg akarják vele venni a nőt.

Talán egy vígasztalót azért mondhatok: ha szeretünk valakit, ha jó esetben szerelmesek is vagyunk, akkor majdnem mindegy, mi lesz az a randihelyszín. Nem mondom, hogy nem lehet elrontani, de amikor érzelmek vannak, akkor már nem olyan könnyű elrontani.