Akinek 18 éves korában nincsenek barátai, sose vtak és bnője sincs és az se volt még az lúzer?

Igen, ez jogos. Ebben az esetben csak azt tudom mondani, mint az első hozzászólásomban. Pár hónap már csak, amíg ezzel a trágyaevő bagázzsal kell lenned, utána már egy teljesen másik korszak jön. Mindenképp menjél tovább, hidd el, sok olyan fiú van, aki középiskolásként még senkinek számított, az egyetemen pedig egy új világ tárult ki előtte. A másik: attól a pillanattól kezdve a középsulis lányok is felnéznek majd rád, bőven lesz még időd bepótolni ezt a lemaradásodat is!

ne feledd: új hely, egy új élet kezdete-ez legyen a mottód!

En is ugyanebben a helyzetben voltam kozepiskolaban.

Sikerult bejutnom az egyetemre es ott megtalaltak a normalis emberek.!

Én sem vagyok gazdag se szegény, de én ami pénzt kapok azt elteszem és megvetem azokat az embereket akik pénz alapján ítélnek.És azokat is akik a zsebpénzüket mindenféle szar kütyüre elherdálják aztán szakadt farmerba megy suliba.

De azokat is akik gazdagok és beszólnak miért van ilyen telefonod?

Mondjuk lenne rá pénz, de vannak ennél értelmesebb dolgok is.

utolsó true

ez csupa sajnáltatás..

még a leglúzerebb ismerősöm is,aki tudja magáról hogy az,nem siránkouzik,legalább haverkodik másokkal..

Nem hiszek abban, hogy valaki magányra legyen ítélve. Rajtad kívűl még nagyon sokan úgyan emiatt sírnak, ők biztos őrülnének "a barátságodnak"..bár az is benne van gubancban, amikor valaki ilyen érték komplexusokkal küzd, és emiatt folyton csak siránkozik. Szerintem sokan úgy látják(legalábbis az én volt sulimban, ahol végül jobb belátásra tértem), hogy a barátság nem az értéked körül forog, de ha TE így látod, akkor így alakítod..kb.

Amióta próbálom nem sanyargatni magam, sokkal több kedvem van nekem is barátkozáshoz, elvagyok a dolgaimmal, és elfeledtem a múltam, úgymond, "tisztának" érzem magam, amikor szemben állok valakivel és nem arra gondolok, hogy "akkor most mi lesz, utálni fog, mit gondol rólam?". Egyszerűen magamat adom, bár ez még ma sem megy olyan jól, néha még azt sem értem ki ez a "magam", akit adnom kéne, egyenlőre csak egy magányos lény.

Eleve kerülöm az olyan embereket, akiknek CSAK a pénz számítana egy barátságban, szóval azt se tudom léteznek-e ilyenek. Szerintem: ha jófej vagy, akkor nem nézik, viszont ha NEM, akkor a pénz-álom max. csak annyit segítene hogy TÉGED nyugtatna egy másik emberrel szemben.

Voltam már úgy, hogy osztották nekem, hogy "xy" ismerősöm milyen pénzéhes, mert nem szólt hozzájuk, barátságtalannak tűnt, emelett mindenkit osztottak, bár nem volt olyan, hogy ők is próbáltak volna barátkozni, vagy ilyesmi, vagy közös téma lett volna, én meg xy-ról azt mondanám, hogy rideg természetű, de hát a péénz! az oka rögtön..csak magamban nevettem.. az ilyenekkel az a baj, hogy gyenge-önleértékelésük ellenére, úgy is érzik mindha körülöttük forogna a világ.

,,Mindenik embernek a lelkében dal van,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek."

/Babits Mihály/

Ezeken a sorokon kéne elgondolkodni,ha saját magadra és a helyzetedre vonatkoztatod és értelmezed.