Csak én tapasztalom azt, hogy az önző, nagyszájú, utálatos embereknek mindig van párja, ellenben a csendes, nagy szívű, jó emberek meg magányosak? Miért van ez így?

Ez szerintem nem így van, nem teljesen legalábbis, de ha pillanatra elfogadjuk ezt a feltevést: Alapvetően az evolució során azok a példányok maradtak fent minden fajból, amelyek meg tudtak küzdeni az utódnemzés jogáért. Az az egyed, aki visszahúzódó volt, az nem tudott utódot világra hozni. Valahol mélyen ez még simán meglehet napjainkban is az emberekben, talán az imponál többeknek, ha a másik kiáll saját igazáért.

Nem az önzőség / nagy szívűség a lényeg szerintem, hanem az, hogy hogy "adja el magát" a külvilágnak az illető. A szürke kisegerekre nem figyel fel mindenki. Nyilván, túlzásba se kell esni, és igen, vannak olyanok is, akiknek mégis sikerült, de ez van. Ezen szomorkodni sokminden, csak nem előremutató viszont. Valamit kell találni, ami picit épít az ember önbizalmán, és onnan elindulni.

Adamsfamily irta jol

Ti egy fekete feher vilagban eltek es szerintem lelkiserultek is vagytol

Kedves utolso,most ne engem akarj mar bealliitani szivtelen dognek.Ti vagytok rettenetesen eletkeptelenek.Ez az igazsag.

Minden nap ezeket a kerdeseket olvasni unalmas.

18/l

Elvan torve a combnyakam, ezert 2 hete agyhoz vagyok kotve.

Ne magadbol indulj ki draga