Hogyan dolgozzam ezt fel? (Hosszu lesz, de orulnek, ha elolvasnad, igy nevtelenul egyszerubb..)

Mindenképp keress egy szakembert. Sajnos nagyon naiv vagy, ha azt hitted, h9gy ez működni fog. Szakítani nagyon sz*r, ha van már közös multatok, de sajnos ezt előbb, vagy utóbb meg kell lépned.

Sajnálom, de nagyon rossz lesz szembenezned a tovabbiakban, hogy az a történet, amit magadnak álmodtál, többé nem létezik. Én sokkal tovább tartogattam magamat, hogy majd az igazival tegyem meeg, erre csőbe húzott egy undorító féreg, akibe még szerelmes sem voltam, csak nagyon sajnáltam. A legrosszabb az, hogy ő engem nem azért fűzött be, mert annyira kellettem neki, hanem mert már nagyon kanos volt. Mondanom sem kell, hogy a szexualitashoz fűződő viszonyom azóta is instabil alapokon áll. Azóta rengeteg férfi vt az életemben, akik mind az onpusztitasomat szolgálták. Aztán most, hogy találtam egy rendes embert, képtelen vagyok vagyok igazán boldog lenni, mert most látom csak, hogy mit veszitettem. Az én történetem soha nem lesz már happy end, nem leszek büszke, kívül-belül szép nő, akire tisztelettel néznek mások, csak egy olcsó k*rva, aki ráadásul nagyon buta volt.

Hogy valaha meg fogok-e tudni bocsátani magamnak, arról fogalmam sincsen.

Pszichológushoz menni nem divat, ahogy itt korábban írta valaki. Azért mennek egyre többen pszichológushoz, mert szerencsére kezdik felismerni az emberek, hogy igenis mindenkinek vannak kisebb-nagyobb lelki terhei, otthonról hozott, generációkon kersztül ismétlődő negatív minták, amiket szakemberrel sokkal hamarabb meg lehet oldani és nem évekig fog ebben a helyzetében szenvedni a Kérdező.

Nem gyengeség, éppen hogy erős jellemre vall, ha most mindezek tükrében felismeri, olyan problémával áll szemben, ami akadályozza őt és szeretné végleg maga mögött hagyni.

Én sajnos későn ismertem fel, vagy 3 évig voltam egy hasonló "csodás" jellem bűvkörében, pontosan ugyanez játszódott le bennem, mikor hónapok után felkeresett, hogy rájött, hibázott, megváltozott, higgyek neki és stb. Persze amint megkapta, amit akart, onnantól nulla érdeklődés és még én voltam a hibás, ha beszélgetni próbáltam, mintha lenne közünk egymáshoz. Nagyon romboló, nehéz megszakítani, kijönni belőle és ennyi idő után még nehezebb olyat találni, aki mellett elhiszem, hogy nem csak a testem kell, hanem a lelkem is értékelhető.

Szerintem meg ne akarj azonnal másik pasit keresni. Semmiképp se. Mert amíg nem építesz egy egészséges önbizalmat, addig ugyanilyen taplókat fogsz csak összeszedni. Igenis legyél egyedül, és tanulj meg egyedül boldognak lenni, mert a boldogságod csak és kizárólag rajtad áll! Egyetlen férfi sem fog boldoggá tenni ha te egyedül nem vagy az!

Azóta amúgy mizu, hogy vagy?

Szerintem nem pontosan arról van szó, amit utolsó ír, bár részben igaza van természetesen.

Egyedül, magányosan senki se boldog. Talán néhány megvilágosodott szerzetes, de valószínűleg ők se. Tehát nem arra kell törekedni, hogy egyedül boldog legyél. Nekem is mindenki ezt tanácsolta, meg hogy találjam meg önmagam, holott több önismeretem van, a személyiségem sokkal jobban integrált, és őszintébb vagyok önmagammal, mint a legtöbb ember, akit ismerek. És ez így is volt eddig is, akkor is, mikor egyedülálló voltam. Nagyon frusztráló, amikor nálam alacsonyabb EQ jú, általában felszínes kapcsolatban élő emberek ilyeneket tanácsoltak, hogy érjek még, meg találjam meg önmagam, meg majd a legváratlanabb pillanatban, meg... stb. Hülyeség.

Viszont. Amit nekem meg kellett tanulnom, és szerintem neked is, hogy határokat kell szabni. A szeretetért ne engedd, hogy bántsanak. A szeretet nem bánt. A szeretet jó. Óhatatlan, hogy jó kapcsolatokban is megbántsuk a másikat, DE. Ezek a bántások nem akarattal történnek, vagy pedig elkerülhetetlenek (ritkán!). De akkor is mindig de mindig, minden pillanatban szeretjük a másikat és ő is minket. A vélt vagy valós sérelmei miatt nem tapos el, nem hanyagol el, nem akar visszavágni a jó, szerető partner. Ez nem azt jelenti, hogy néha nem lehet türelmetlen. De utána bocsánatot kér, belátja és igyekszik a viselkedésén változtatni.

Próbáld meg azt képzelni, hogy a legeslegeslegjobb barátnőd vagy a saját felnőtt lányod vagy. Ha ővele bánnának úgy, ahogy veled bántak/bánnak mit mondanál neki? Hogy ez így rendben van? Viselje el a szenvedést, az elhanyagolást a jó napok, a szeretetmorzsák kedvéért?

Ha új kapcsolatba kezdesz, figyeld meg, hogy önmagát adja-e a másik, vagy próbál a te ideális partnered képében feltűnni. Ez utóbbi a bántalmazók tipikus taktikája, addig, amíg beveszed a horgot. Utána kezdődik fokozatosan a bántalmazás, először csak kis dolgokban. Na itt kell határokat szabni, és ha valóban bántalmazó kapcsolatról van szó, akkor legkésőbb itt kell kilépni.

Szeresd magad legalább annyira, hogy ne hagyd magad bántani.

Vannak ennek a JELLEMTELEN ALAK-nak barátai, jó ismerősei?

(Talán ajánlhatna közülük egyet, de eléggé valószínű, hogy az is csapdahelyzet lenne talán...)