Hogyan dolgozzam ezt fel? (Hosszu lesz, de orulnek, ha elolvasnad, igy nevtelenul egyszerubb..)

#51

Ha erre egy nőnek rá kell kérdeznie, akkor nincsenek együtt.

Itt a lány álmokban él, pasi meg arra tartja csak, hogy ha olyan kedve van, akkor megdugja.

És teljesen mindegy, hogy a szüzességét vagy a lelkét vagy bármit adott-e pasinak. Ennek a pasinak csak ennyi kell a kérdező.

És sajnos a kérdező képtelen ezt belátni, mindennap reménykedik és egészben szép lassan kikészül.

Egyértelmű abból, amit írsz, hogy a csávó kúrogat téged (meg még valszeg 15 másik csajt is), és ennyit jelentesz neki. Néha hülyít egy kicsit, hogy a puncit ne vond meg tőle végleg, de csak annyi erőfeszítést tesz, ami ehhez muszáj. Hülyére vesz, mossa az agyadat és használ téged.

Amúgy nekem is borzasztó volt az első kapcsolatom (férfiként), egy rakás megalázáson és bántáson meg néha némi altatásnak szánt jópofizáson kívül kb. semmit nem kaptam a nőtől, aki évekig következetesen kihasznált. Én meg ezt közben nem is fogtam fel, azt hittem, milyen csodálatos szerelem a miénk, csak hát "vannak problémáink". Végül ő hagyott ott, de aztán még szívesen tartotta volna velem a kapcsolatot, hívogatott, leveleket írogatott stb., nekem viszont szerencsére sikerült összeszednem az erőmet ahhoz, hogy ne beszéljek, ne találkozzak vele többé. Majdnem egy évvel később lett új barátnőm, és őmellette (egy tényleg kedves és korrekt nő mellett) kb. egy év kellett, mire átláttam, hogy milyen gáz figura volt az excsajom, és micsoda pokoljárás volt az a három év, amit vele töltöttem.

Szóval ami igazán segíthet: új (rendes) pasi és sok idő.

Szerintem nem kell mindent a "menj el pszichológushoz" dumával letudni. Ne aggódj, csajszi, teljesen normálisak az érzéseid! Az első, igaz szerelem fáj, ha véget ér. Mocskosmód fáj. Nekem is egy éve már majdnem, hogy véget ért a 3 éves kapcsolatom az első igaz szerelmemmel, akivel együtt is laktam. Ő szakított velem.

Konkrétan úgy éreztem, hogy meghalok nélküle. Nagyon sokmindenen mentünk keresztül együtt, és az egész jövőmet vele terveztem el. Napokig fel sem tudtam fogni, hogy vége. Azt hittem, hogy nekünk még lesz dolgunk egymással. Nem tudtam felfogni, hogy az életemnek ez a fejezete épp lezárul.

Ami nekem segített, az az volt, hogy sokat voltam a barátaimmal. Kisírtam magam a vállukon, és programokat szerveztem velük. Rettentő sokat segített. És elkezdtem úgy gondolkozni, hogy az egyedüllét sem olyan ijesztő, sőt, kifejezetten izgalmas volt újra szabadnak lenni, ezáltal jobban megismerni magamat. És persze teljesen megszakítottam vele a kapcsolatot. Ő akarta volna tartani továbbra is (csak akkor nem értem miért szakított?) de mondtam neki, hogy ez így nagyon nem. Fájt elengedni, de magam miatt ki kellett zárnom teljesen az életemből, hogy túl tudjak rajta lépni. Nem hazudok, hónapokig fájt. Volt időszak, hogy egyre rosszabb volt. Volt időszak, mikor kezdett javulni.. Majd megint rosszabb lett. De hidd el, idővel, ha teljesen megszünteted vele az interakciót, kizárod az életedből, és a pozitív emberekre koncentrálsz az életedben, akkor el fog halványuoni az iránta érzett szereteted. És ha már úgy érzed készen állsz rá, elkezdhetsz újra ismerkedni. Minden rendben lesz!

De mindenféleképp "szakíts" vele, mert nem becsül téged, és ha még éveket húzol le mellette, csak rosszabb lesz. Már ígyis csodálkozom, hogy ilyen sok időt töltöttél el egy ilyen sz*r alak mellett.

Amit csak a kérdésben olvastam bocsi de ez az ember nem az életed szerelme mert látszólag nrm viszonzott. Nekem ugy jön le hogy érdekből volt veled es ahogy 1-es is írta sanszos hogy csak kihasznált.

Idealizáltad a pasit.

Az ilyen kapcsolat nem az életed szerelméről szól.

Az élete szerelme azt jelenti hogy a másik is ugyanugy szereti a masikat szerelemmel.

Engedd meg magadnak inkább hogy rad talaljon az a férfi aki megérdemli a szerelmed, minthogy egy olyan kapcsolaton ragodj ami nem szerelem.

A pszichológus segít de azt be kellene látni, hogy az élet azért nem olyan bonyolult. Ha valamit szeretek/szeretnék teszek érte, időt szánok rá. Ha valaki téged akar, akkor tesz érted, foglalkozik veled, időt szán rád és nem nem kell magyarázkodnia vagy kétes helyzetekbe keverednie. Van, aki nem tisztel, aki öntelt és csak egy eszköz vagy amivel az egóját fényezi pl ha nem ér rá akit szeret...akkor füttyent, te ugrassz és máris úgy érzi, hogy ő valami félisten.

Elég messziről süt a történetről, hogy elvesztegettél 3 évet és már menet közben is voltak jelek arra vonatkozóan, hogy nem téged akar. Élvezted a kínlódást és bánt, hogy most vége szakad. Fiatal vagy még... most úgy látod ő életed szerelme de tévedsz. Lehetne ezt ecsetelni oldalakon keresztül hogy mi-miért van, az életben mit kell keresni, hogyan lehet boldog életet kialakítani de nem látom értelmét tépni a számat. Vagy megoldod magadtól vagy nem. Nincs szükséged a tanácsra.

A "szakítás" feldolgozására sportolj! Ez a leghasznosabb, amit tenni tudsz.