Szerintetek nem normális dolog, hogy kezdem megunni a pénztelen pasikat?

Nők 90% azt várja el,hogy a férfi keressen többet és tartsa el a seggüket.

Megértelek nem egyenlő felállás,de azért vicc az egész,hogy fordított helyzetbe ez tök normális meg a nőt sajnálnák hogy szedhetett ilyen férfit össze.

Kedves kérdező,

attól, hogy egyedül élsz, még vállalhatsz gyereket.

Csak tudd, hogy senkire nem számíthatsz, csak magadra.

Én legalábbis így élem az életem. (persze én könnyen vagyok, mert a szüleimmel élek, és gyerekem sincs - nem is akarok, elnézést, h én másképp gondolkodom, de én ilyen vagyok, annyira szeretem a gyerekem, h inkább meg se szülöm :) - kicsit paradox, de ez vok én)

Szóval attól még lehet gyereked, csak kőkeményen anyagilag oda kell tenned magad érte.

Ha a szüleidre /nagyszüleidre esetleg számíthatsz, az óriási segítség.

De ha teszem azt, pl. katolikus vagy, vagy ilyesmi, akkor megértelek, hogy klasszikus családmodell az ideálod. Nos: ebben az esetben tényleg nehéz helyzetben vagy, de vannak olyan pasik (én szinte csak ilyenekbe futok), akik gyereket akarnak, csak az a baj, hogy én egyikben se bízom. Ha én gyereket vállalnék, arról 100% magam (szülők segítségével) gondoskodnék. De ez is csak az én szubjektív véleméynem. PEace!

Igen, ez egy elég nehéz dolog, főleg azért, mert nőként azért még bennünk van, hogy a férfi legyen a támasz és ebben benne vannak az anyagiak is, hiába változik a világ. Ha a nő szülni megy és a férfi szinte semmit nem keres, elég nehéz helyzetbe tud kerülni a család.

Személyes tapasztalatom nőként az, hogy az én párom minimálbért keres, én háromszor annyit. Állandóan keresi a jobb melót, de mivel már nem vagyunk fiatalok és munkát is nehéz találni, többnyire sikertelen a dolog. Elvállal alkalmi melókat, amivel egy kicsit megdobja a költségvetést, de lényegében az én fizetésem ment meg bennünket (elég magas a lakáshitel). Ennek az az ára, hogy én lemondok számomra olyan extra dolgokról, mint pl. kozmetikus, masszázs, jobb ruhák, amire telne, ha nem élnénk együtt.

Viszont, látom a hatalmas igyekezetét, azt hogy nagyon harmonikusan élünk már jó pár éve. Mindenben kiáll mellettem, rengeteget segít itthon és a mindennapokban csak a békesség és a szeretet van jelen. Így elfogadom ezt a helyzetet, de nem mondom, sokszor nagyon szeretném, ha legalább annyi lenne a jövedelme, mint nekem. Hosszabb távon ezt tényleg nehéz kezelni.