Szerintetek nem normális dolog, hogy kezdem megunni a pénztelen pasikat?

Tanulj meg nemet mondani. A havert ne engedd a tárolóba költözni, mert ott ragad és annak oka van, ha kidobták az albérletből.

A párodnak pedig akkor mondd el a gondokat, amikor tapasztalod, mert másképpen leülepednek és rágnak belülről. Szóval ha üres a hűtő, tedd szóvá, hogy neked nincs pénzed feltölteni és a végtelenségig nem húzható, hogy te tartsd el. Ha ezeket kimondod, megbeszéled vele, akkor valamiféle megoldás születik, még ha most az negatívnak is tűnik számodra. Ne nyeld be a dolgokat, mert akkor itt kell megbeszélned a gyakorin, holott ezt a társaddal kellene őszintén. Nem neked kell szégyellned magad, hanem neki elgondolkodnia, hogy tényleg jól van-e ez így és meddig mehet.

Kérdező, nekem így látatlanban nagyon szimpatikus vagy. Megértem a problémádat, ez a "férfi" nem való hozzád. Azért nő létedre két állásod is van, ez becsülendő, keményen küzdöttél gondolom, hogy idáig eljuthass. Ezek után mégis miben tudsz felnézni egy ilyen férfiban?

Nekem volt nagyon gazdag és szegény pasim is és igaza volt itt az előbb valakinek, a sz*rrágás nem pénzfüggő.

Volt olyan, aki nem tanult és nem is dolgozott, én tanultam és mellette dolgoztam is és volt pofája tőlem pénzt kérni. Folyton ígérgetett, hogy majd ez lesz, meg az lesz, persze nem lett semmi, kidobtam, azóta is csak tengődik.

Volt egy másik szegény, aki bármilyen munkát elvállalt, inkább nem evett rendesen, de tőlem pénzt sosem kért és még meg is lepett dolgokkat.

Aztán volt 2 gazdag, egyik nagyvonalú volt, a másik mindig otthonfelejtette a pénztárcáját, fél órát válogatott, hogy melyik mosogatószer éri meg legjobban ár-érték arányban stb.

Gondolom, magadtól is kitalálod, melyikre tudtam felnézni és melyikre nem. Az a szegény, aki minden melót elvállalt, most nagyon jól keres, szuper állása lett, amit imád. Meg is érdemli. :)

Száz szónak is egy a vége, ahogy szerinted a pasid taszítja a pénzt, te meg vonzod az ilyen alakokat. Szerintem némi tudatossággal kerülnöd kéne a jövében az ilyen lúzereket. Jobbat érdemelsz te ennél.

Ja, és a haverját ne fogadd be. :D

Kérdező: ha a helyedben lennék, a mai 'breaking news' lenne az utolsó csepp a pohárban! Mi az, hogy a haverját kitették az albérletből? Egyértelmű, hogy olyan megbízhatatlan, hozzá hasonló haverjai vannak, akik nem fizetik az albérletet, ezért kirakják őket. Vagy tönkretett valamit az albérletben. "embert barátjáról..."

Szerintem ez a 'fickó' mellett semmi keresnivalód nincs. Akkor már inkább jobb egyedül. Én is egyedül vagyok, mert próbálok inkább a jövőmre és a karrieremre koncentrálni.

ne valljuk be.

Ha engem azért nézne le a családom, mert nincs kapcsolatom...főleg, mert a testvélremnek van, sőt, családja is, az őket minősítené...ez nem olyan dolog, mint a munkád, amiért tettél, ehhez több szerencse kell, mint tanulás...

Megértelek kérdező, az én családomban is ez a fő téma, hogy mikor megyek férjhez. De mégis hogy? Mikor a kérdésedben leírt férfiak vannak többségben a környezetemben.

Nehéz olyan körökben mozogni, ahol legalább stabilabb állással rendelkező férfiak vannak. Munkahely kilőve, mert én sosem jönnék össze munkatárssal, bár választék sem nagyon lenne, hisz mindenki foglalt általában.

Látszik, hogy értelmes vagy, és te is tudod, hogy nem szabad trógerekkel leragadni. Ne keseredj el :)

Igazán akkor tudod eldönteni, h akarsz-e párkapcsolatot, ha tényleg volt már viszonylag normális (=számodra kielégítő) párkapcsolatod évekig.

Nekem volt egy egyenrangú kapcsolatom (az én egyedüllét-olvasás-tanulás imádatomat kitűnően kiegészítette az ő piálása-drogozása a haverokkal), nagyon szerettük egymást, jófej volt, jó humorú, extrovertált, hét évig voltunk együtt, és én jól éreztem magam vele, engem nem zavart, hogy miután elmegy, megy szívni, (sőt én is lazultam vele sokszor) de csak addig volt jó, míg látogató kapcsolat volt, de utána már fizikai fáradtságot éreztem amikor összeköltöztünk - fizikai fáradtságot a stressztől, h akkor anyagilag hogy lesz (pedig ez még bőven a péznügyi válság előtt volt), ha ő mindent elszív meg eliszik. Hiába szeretett, hiába volt hűséges meg jó pasi meg minden - muszáj volt szakítanom, mert meguntam, 4 hónap együtéllés után belefáradtam. Minden pasinak van hibája (ahogy nekünk is), aki közel áll a tökéleteshez, arra peidg természetes módon omlanak a nők - na én ebből köszönöm, nem kértem soha, valószínűleg monogám vagyok. Nem tudom.

A lényeg, h olyan nincs, h tökéletes.

Én nem bántam meg, h életem legszebb éveit rá töltöttem, mert baromi jó volt. Csak elmúlt. Felnőttem. Meguntam.

Ha megtapasztalod az egyenrangú és hosszú-hosszú évekig tartó párkapcsolatot, lehet hogy te is másképp fogsz gondolkodni/érezni arról, h már megkaptad, és nem vágysz már rá annyira - mivel hogy "megvolt". (nem egy nagy szám egy idő után, szerintem)