Mi ez a lakásőrület, hogy minden huszon-30 éves lakást akar? Már nem jó, vagy elég az albérlet? Ha én 34 évesen kiválóan megvagyok ott, az is baj, mert nem ez az általános?

Nyilván igen,bárhonnan kidobhatnak.De nem mindegy az,hogy a (majdnem saját) lakásodból dobnak ki,amiért évtizedekig is güriztél azért,hogy egyszer majd a tiéd legyen,csak közbe szólt a sors.Én továbbra is azt vallom,mindenki addig nyújtózkodjon,amíg a takarója ér.Az emberek hozzászoktak ahhoz,hogy mindent hitelre vesznek meg iphone-t,új kocsit stb.Aztán megy a duzzogás,ha a végrehajtó viszi a kocsit,vagy bármit nem fizetés esetén.Elég kellemetlen helyzet.Az albérlet is pénzkidobás,de nem lenne vele probléma,ha normálisabb,magasabb fizetések lennének ilyen albérletárak mellett Magyarországon.

Az albérlet szerintem a legnagyobb hülyeség. 70-100 ezret kib_szni egy idegen zsebébe. Abból már a törlesztőd is meglenne a hitelhez. (hacsak nem budapesti lakást akarsz)

Azt elfelejtetted közölni,hogy hitelhez kellő tőke is kell,sok megtakarított pénz.Plusz nem árt,ha stabil párkapcsolatban élsz évek óta és nem egyedül...Sokaknak még a stabil párkapcsolat sincsen meg.Én korosztályomban is ezt látom.Így sokaknak a saját lakás örök álom marad.

Szerintem ezt én sem fogom soha megérteni... Mondjuk nekem ez nekem párkapcsolat terén egyáltalán nem okozott eddig gondot soha, mert nyilván fiatalabb is vagyok és nem tudom, nőként is lehetséges, hogy ez más stb., de tulajdonképpen az élet minden további területén és szinte az összes létező embertől a környezetemben mást sem lehet hallani, csak azt, hogy "jajj mert tudjunk venni egy szép kis családi házat", "fu nem is tudom, hogy mikor tudjuk megvenni a házat", "kellene vennünk egy házat", "ti nem akartok házat venni? hogyan tervezitek?" és így tovább, de idősebbektől és velem egykorúaktól is szintén.... Én felvállalom, hogy adott esetben velem van a baj, én vagyok hibásan összerakva és én gondolkozom rosszul, de tényleg nem értem. Az rendben van, hogy albérletet fizetni nem egy olcsó mulatság, az ember arányaiban azért általában igen sokat költ rá és én is azt gondolom, hogy akár túl sokat és nem arányosan, illetve az világos, hogy az sosem lesz a tiéd, más zsebébe megy a pénz, kiszolgáltatott helyzet stb. Viszont én azt sem látom olyan nagyon jó vagy felemelő dolognak, hogy most én éveken át nyomorogjak és ész nélkül spóroljak, vagy lakjak a szüleimmel, lakjunk a párommal együtt a szüleinknél stb., mert majd egyszer talán valaha össze tudunk spórolni annyi pénzt, hogy majd hitellel vegyünk egy házat, ami majd egyszer a sajátunk lesz. És akkor ez majd olyan nagyon jó lesz, hogy öreg korunkra van egy saját házunk. Amit akkor újítsunk fel és folyamatosan tartsunk fenn, tartsuk karban, rendezzük be, alakítsuk át, valamennyire röghöz is köt stb... Én teljesen jól elvagyok egy albérletben is, most még fiatalon engem az sem zavar, ha valakivel osztoznom kell valamin és alapvetően azt érzem, hogy én most élek, én most szeretném kihasználni a lehetőségeimet (tanulás, munka, tapasztalat, utazás), családot sem szeretnék és nem az a legfontosabb, hogy nekem majd x év múlva legyen egy saját lakásom. Ha egyáltalán lehet valaha, mert azt meg a legöregebb zsidó sem tudja megmondani.