36 éves incel vagyok, van lakásom, irodista állásom, 184 magas vagyok sportos testalkatú. Sikerem a nőknél 0. Nem nagyon van társasági életem de elég jól tudok kommunikálni másokkal. Jó a kapcsolatom az anyámmal. A fővárosban élek. Mi lehet a gond?

Hogyan próbálkozol? Próbálkozol egyáltalán?

Odamész a szimpatikus nőkhöz, vagy rájuk írsz?

(És miért írod be minden egyes kommented végére, hogy "36F incel", amikor szó szerint ezzel kezded a kérdést?)

Sima incel még rendben lenne, de olyan, aki napontakétnaponta edz, és életében nagyon jelentős szerepet tulajdonít az étkezéseknek, az már nem. Sajnos a kényszeresség taszít.

Pedig semmi bajom azzal, hogy valaki sikertelenség miatt kerüli a kihívásokat, az alacsony önbizalommal élőket teljesen megértem, én is szoktam a rendszert okolni, ha nem férek bele a preferált rétegbe, de sajnos a kényszerességgel, megszállottsággal nem tudok együtt érezni, az taszít.

Viszont becsülendő, hogy ilyen gondolkodásmód mellett el tudod látni magad, képes vagy emberekkel együtt dolgozni:)

A nőknek a helyesebb arcú férfiak tetszenek.

Hiába vagy sportos, magas, ha egyszer csúnya vagy.

Heti négyszer egy-két óra munka után rengeteg. Munka után még elmész a kondiig, kondizás után zuhanyzol és hazamész, és estétől van szabadidőd(és még ott a házimunka, főzés)

Ez túl sok elfoglaltság, de jó mentség rá az, hogy fáj a hátad, így egészségügyi dolognak lehet elkönyvelni. Erős közepes az azt jelenti, hogy egy héten mondjuk megeszel egy kis pizzát, majd elmentek szombaton sütizni nem diétás cukrászdába, vagy moziban eszel te is sajtosnachost, vagy a subwayben szendvicset? Vagy hetente egyszer eszel olyat, amit szeretnél, és azt is negatívan "bűnözésnek" tekinted, mintha rosszat tennél? Utóbbi szerintem nem közepes. Közepes, ha az ember eszik, amit szeretne, csak igyekszik ritkábban enni zsírosabb, cukrosabb, szénhidrátdúsabb ételt, vagy abból kevesebbet.