36 éves incel vagyok, van lakásom, irodista állásom, 184 magas vagyok sportos testalkatú. Sikerem a nőknél 0. Nem nagyon van társasági életem de elég jól tudok kommunikálni másokkal. Jó a kapcsolatom az anyámmal. A fővárosban élek. Mi lehet a gond?

"A barátnők már családosok"?

Ezek szerint te úgy véled, hogy a nők többsége mégiscsak megállapodik és családot alapít egy férfi oldalán. Oké. Akkor mi a probléma? Hogy nem 'minden egyes nő' akarja ezt? Mindig is voltak és mindig is lesznek olyan emberek, akiknek nem a családos élet a vágyaik netovábbja. Ha közben mégis rájönnek, hogy társat akarnak, akkor majd keresnek. Legfennebb a gyerekvállalásról maradnak le, de hát van ilyen. Mások a karrierről, a szórakozásról vagy az éleményekről maradnak le, és 40 évesen 3 gyerek után jönnek rá, hogy sosem éltek igazán. Az is ugyanakkora szívás.

És nem értem, szerinted miben rejlik a felszínesség? Éppen arról van szó, hogy nem alkuszunk meg, csak hogy legyen már valakink. Pont az volna a felszínesség, hogy nem érdekel a másik ember, nem vonzódom hozzá, nem vagyok szerelmes még csak nem is igazán ragaszkodunk egymáshoz, de legyünk együtt me' nekem is kell egy pár.

Kérdező, te miket vársz el?

Külső?

Kor?

Testalkat?

Állás?

Gyerek?

Hát...

Szerintem az a gond, hogy semmi önismereted sincs. Ha lenne, akkor nem teljesen lényegtelen dolgokat sorolnál fel és kérdeznéd, mi a gond, hanem tudnád.

"Sehogy se próbálkozom, nem kapok jeleket sajnos sosem. Nem adnak a nők."

de most komolyan, miből gondolod, hogy felismernéd a jeleket? Ezek nagyon aprók szoktak lenni. Így, hogy nem volt még kapcsolatod, kb. esélytelen, hogy felismerd.

Egyébként már a legelején leírtad mi a baj: nincs társasági életed. A heti 4 edzésből kettőt váltsál le társasági hobbira.

Az incel retorikát meg azonnal felejtsd el