Miért olyan szűk a nők preferencia skálája a párkeresés során, hogy a ffi-ak csak kb 20%-át tudják elfogadni?

Kérdező, megosztok veled egy történetet. Ma jöttem fel busszal Pestre, és mivel Pünkösd van nem jött a sok egyetemista, volt elég hely a buszon, egy férfi mégis mellém akart leülni. A való életben eléggé meg szoktam szeppenni, (csak a gyakorin nagy az arcom ;) úgyhogy nem tudtam neki nemet mondani. Elmondom hogy nézett ki: a ruháit az öregapám is megirigyelné, kb ilyet képzelj el, de egy harminc körüli férfin: [link] Keze-lába hosszú, a ruhák lötyögtek rajta. Alkohol és mosdatlanság szaga volt. Nagyon bíztam benne, hogy nem szól hozzám, de hát ezért akart mellém ülni. Elkezdett kérdezgetni rólam, én egyszavas válaszokat adtam, tüntetően a fülhallgatómat is betettem, de ő nem adta fel. Beszédhibás volt, illetlen és szellemileg kicsit visszamaradott. Minden porcikám undorodott tőle, szerencsére hamar leszállt, de valamiért kényszert érzett rá, hogy jó utat kívánjon nekem. Ez a fickó bizony nyomulni akart rám és őszintén szólva felháborítónak tartom, hogy ez a Mónika-show szökevény nem látta kettőnk között az egetverő különbséget. És ez még mindig nem a legeslegalja volt a társadalomnak, rengeteg ilyen van, csak ritkán találkozom velük. Mondjuk az mindig emlékezetes...

Szóval ahogy mások is mondták, a 20% még mindig túl bő. Kezdjük ott, hogy van az országban kb 800 000 alkoholista, plusz a felnőttek 40%-a dohányos, nálam mindegyik kizáró ok. Nagy távolság szintén, és a foglalkozások nagy része is, pl. az itt istenített dologtalan, félbűnöző vállalkozók nálam esélytelenek. A listát még nagyon sokáig tudnám folytatni, és leírva nagyon rátartinak tűnne, pedig csak alapok. (És igen, én is teljesítem mindet.) Ha valahogy ki lehetne ezt számolni, akkor egy nagyon alacsony százalék jönne ki, mégis a környezetemben elég sok férfi tudja ezeket teljesíteni. És ez a kulcs, nem az számít, hogy számszerint mennyien vannak, mert nem szétszórtan vannak, hanem ők a társadalom azon rétegében tömörülnek, amelyikhez én is tartozom, így gyakran találkozok velük.

Ezért értelmetlen a százalékokkal bíbelődni, mert amikor valaki azt mondja társadalom, akkor jó eséllyel csak a saját kasztjáról beszél, és naná, hogy egy férfinek a saját rétegbeli nők 80%-a tetszik. Nem veszik észre a Kukutyinból ingázó, két műszakban gyárban dolgozó, egészségtelenül élő, szegény, de szolira és cigire költő nőt, aki tíz évvel öregebbnek néz ki. Ezzel a réteggel sosem számolnak, így könnyen kijön a 80%.

Élkepesztően egyszerű hatalmas rájuk a fogyasztói igény.

És mivel ők vannak fórban na ná h egy átlag csaj is a kapható legjobbat válassza.

Különösen 20-n évesen.

Én ezért nem ítélem el őket mert megtehetik.

Volt olyan ismerősöm aki konkrétan megmondta (jó csajról van szó persze) h minek dolgozzon majd talál palit aki eltartja.

És talált. Mert a pasik 90%-a igényel kapcsolatot.

Bőven van miből válogatni.

Sima logika lehetőséged van anyuci 25+-os szűz fiától (aki a szüleivel él és semmi egzisztenciája) elmenni a legjobb partyk-ig.

Majd nyilván nem fognak igaz.

Végül is Vajna Tími is összejönne az átlag albérletben élek és van 90E-m. Kategóriájú emberekkel. Aha !

Szerintem azzal van a baj hogy mindenki a saját környezetéből tud csak kiindulni. Ha én a saját ismerősi körömet látom nem erősíthetem meg az itt szajkózott férfi többletet vagy a nagy tömegű magányos férfi populációt.

Az én férfi ismerőseimnek kis hányada van egyedül huzamosabb ideje és még kisebb százalékuk 20+os szűz. Van 2 szűz és két örök szingli akiknek nagyon ritkán jön össze a kapcsolat. De van 20-40 rengeteg ismerősöm aki évek óta kapcsolatban van. Van szakmunkást végzett van 8 általánossal rendelkező külföldön melózó van betanított munkás van egyetemista van navos van rendőr van vállalkozó van szakács van igénytelen idény és alkalmi munkákon tengődő villanyszerelő kukás és még sorolhatnám. Szóval hatalmas a kereseti és tanultságbeli szórás is így sem azzal nem tudok egyetérteni hogy a nők csak a pénzre mennek se azzal hogy csak a külsőre de még csak azzal sem hogy a magabiztosságra. Kinek mi a fontos az alapján van párban. Akik szinglik ott azzal van a gond észrevételeim szerint hogy soha nem a megfelelőt választják. Az egyikük pl évekig futott különböző lányok után akik közölték hogy nem de ő próbálkozott a másik mindig nála lényegesen szebb nőket akar. A két szűz soha nem is próbálkozik mert elkönyvelték a sikertelenséget már előre bár valóban nehéz dolguk lenne. Szóval az én köreimben egyáltalán nem él az amit itt írnak a pasik. És sokunk köreiben nem ez a jellemző.

Ennek több okát látom az egyik a nézőpont. Sokan egyszerűen nem veszik észre ami nem illik a világképükbe a másik hogy a hasonló a hasonlót vonzza. A sikertelenek ahogy a sikeresebbek/sikeresek is a magukfajtával találják meg jobban a hangot és azokkal veszik körül magukat. A harmadik hogy nem mindegy hol vagyunk helyileg és társadalmilag. Én egy átlag vagy kicsit átlag fölötti keresetű családban nőttem fel jó iskolákba jártam és jó környéken éltem így ilyen ismerőseim barátaim vannak emellett egy sok munka lehetőséggel rendelkező nagy városban lakok/laktam. Ha máshol más körülmények között szocializálódom más emberek vesznek körbe és én magam is más lennék más látószöggel más világnézettel stb. valószínűleg máshogy gondolkodnék a társkeresésről is de ez se biztos.

Amit ebből az egészből ki akartam hozni az az hogy azért nem értjük egymás és azért nem értünk egyet mert eltérőek a tapasztalataink. Ez soha nem fog változni mindig lesznek akik pozitív tapasztalatokkal vannak és lesznek akik negatívval. Inkább az lenne az érdekes kérdés szerintem hogy milyen a pozitív illetve negatív véleménnyel lévők eloszlása.

De eltértem a tárgytól. Ami a kérdést illeti nem mindenkinek ugyan az a 20 vagy akármennyi százalék a nyerő ezért vannak kövérek soványok izmosak alacsonyak magasak kancsalok stb mind kapcsolatban és ezért van minden rétegből olyan aki nincs.

Mert miért ne? Mindenkinek, nőknek ÉS a férfiaknak is szíve joga vàlogatni olyan szempontok alapjàn ahogy akarnak. A sajàt külső pedig nem függ össze az ízléssel. Làsd a kövér, szétfolyósan elhízott pasiknak is csinoska vékony làny kell:) Szóval erről ennyit.

Annak semmi értelme, hogy egy ember összeálljon minden jöttmenttel aki az útjàba kerül vàlogatàs nélkül.

Én sem tettem. Mivel nem voltam soha kapcsolatfüggő, mindegy csak legyen valaki alapon. Sokszor volt, hogy màr ismerkedéskor ordított az adott pasiról hogy nem való hozzàm, szóval nem pocsékoltam se a sajàt időmet se az övét. Nem hitegettem senkit azzal hogy majd hàtha idővel megtetszik. Vagy elfogadom olyannak ami nekem nem felel meg. De igen, olyan is van, hogy rànézésre egyszerűen nem tetszett az illető aki akart tőlem valamit. Innentől pedig felesleges erőltetni azt ami reménytelen. Pl ez a belső megszépíti a külsőt és hasonló bölcsesség mese habbal. Sosem hittem benne. Szóval igen válogattam mert megtehetem ahogy mindenki màsnak is ott a lehetőség. Elég magasan van nálam a léc, azok alapjàn amik nekem fontosak egy férfit illetően külső- belső szempontjàból egyarànt, és igen, talàltam olyat aki minden igényemnek megfelel, még csak nem is tartott sokàig különösebben mert csak 24 voltam mikor összejöttünk. Nàlam biztosan nem 20 % , sokkal kevesebb. Talàn 5, akinek egyàltalán esélyt adtam. Amiről tudtam hogy nem fog menni, nem erőltettem, felesleges. Aki pl első pillanatban nem tetszik az màr nem is fog. Ennyi.. Bàrki vàlogathat, igényesség kérdése, hogy mennyit és mik alapjàn.