Szerintetek mindne rendben van velem? 22L

Szóval. Én szintén 22 éves vagyok, férfi, s habár már nem vagyok szűz, nagyon hasonló cipőben járok. Tinikoromban még én is az a nagy reménytelenül szerelmes voltam, lett barátnőm, de már előtte is szexeltem valakivel. Aztán a kapcsolatom csúfos véget ért, után úgy éreztem, hogy dühből akarok megfektetni lányokat. Szerencsére valami miatt sosem jött össze, volt olyan, hogy konkrétan hazaküldtem az éj közepében egy meztelen csajt az ágyamból, mert egyszerűen undorítónak éreztem ezt az egészet. Mármint, hogy nem akartam vele lefeküdni, csak mérges voltam. Nem voltam rá büszke és sajnáltam is a lányt, de inkább ez.

Aztán valahogy túl jutottam ezen. Utána inkább az volt a probléma, hogy magányos voltam. A cél ugyanaz volt, csak most más volt az indíttatás. Állandóan szólogatott be mindenki. Az egyik fele azért, mert igazából én tök simán tudnék nőt szerezni, s hogy milyen idióta vagyok, hogy nem élek, meg nem szexelek orrba-szájba. A másik pedig azért, mert szerintük már lehetne barátnőm, ha akarnám. Az igazság viszont az, hogy vannak elvárásaim, amiket én egyáltalán nem gondolok valami szigorúnak, csak egyszerűen annyira mocskos szajha mindenki ma már, hogy így úgy tűnhet, hogy valami királylányra várok. Pedig nem. Mára sikerült túljutnom a "éhségemen". Nekem nem kell csúnya nő, nem kell kövér, nem kell k**va, aki már 10 emberrel feküdt le, nem kell tanulatlan buta nő, nem kell olyan, aki képtelen véleményt alkotni. Inkább leszek magányos, mint, hogy megalkudjak ezekkel, csak mert valakiket zavar.

Valóban megerősítésre vágyik hiszen maga a kérdés is erről szól hogy vele van-e a probléma, tehát vagy megerősíteni tudod vagy megcáfolni.

Abban egyet értek hogy boldogtalanabbak lesznek, de ki nem? Azért ezt is nézd meg... 20-on évesen benne vannak 1-1 éves kapcsolatban aztán már megunják egymást fél év után, aztán a boldogságot mindig azzal találják meg hogy szétmennek és mást keresnek. Ez sem nevezhető éppen feltétlen boldogságnak (vagy esetleg 1 éjszakás).

Én is tettem már fel kérdést, pedig megvagyok. Kiélvezem az adott helyzet előnyeit és nem a hátrányaival foglalkozom. Boldogtalanabbnak kellene lennem egyedül mert úgy osztom be ahogy akarom teljesen? Persze, nyilván én sem voltam boldogtalan egy kapcsolatban és voltak jó dolgok, de ott sem volt mindig minden egyszerű és ott is arra figyeltem ami jó.

Vannak boldog emberek szex nélkül is, mint ahogy szexel is vannak boldogtalan kapcsolatban élők ez közel sem egyetemes.

A túl vallásosság nem jó dolog ez biztos, de miből jó a túl? Túl szűkmarkú, túl elővigyázatos, túl lassú, túl gyors, ezek egyike sem előnyös ahogy semmi ami el van túlozva.