Unalmas a kalóriaszámlálgatás! Nektek nem?

Három hónapja számolom. Már csak az összetettebb főtt ételt mérem és számolom ki, mert azt ránézésre nem tudom mennyi. Fogyáshoz nekem az egyetlen bevált módszer a számolás. Ráadásul ezzel tudatos az étkezésem, nem csak úgy eszem világba mint előtte. Jó tudni miben mennyi kalória van. Nem mindegy ha édességet kívánok mit eszek meg. Egy tábla csokit vagy egy cukormentes krémtúrót mert az első 500,a második 90kcal.

Összességében nekem bevált és nem teher.

Az is unalmas volt, amikor napról naora egyel többet mutatott a mérleg. Aztán elértem a száz kilót nőként.

Az is unalmas lenne ha napi 4x kéne szúrnom az inzulint.

Az bezzeg nem volt unalmas, mikor tepsiszámra ettem a fahéjas csigát.

Inkább számoltam kalóriát amíg lefogytam egészségesre.

Régen csinàltam, ezt a kalóriaszámolgatós módszert, eléggé lehozott az életről. Valóban macerás volt, és nem tartom normálisnak, hogy úgy éljem le az életem, hogy számolok és méregetek minden kaját állandóan. Szóval ezt feladtam régen.

Azóta lefogytam, simán arra figyelek mit eszem ( tápanyagok és minőség szerint) + mozgás. Így minimális odafigyeléssel tudom kontrollálni a táplálkozásomat.

2 évig mániákusan méregettem mindent (még a salátát is...), 45 kilóra fogytam (170 cm-hez) és a végén már semmi másra nem tudtam gondolni csak a kajára, mikor/mit/mennyit ehetek. Volt olyan, hogy 1 hétre előre mindent beírtam a Kalóriabázisba és csak azt ettem meg grammra pontosan hiába nem esett jól vagy kívántam volna valami teljesen mást.

Szerencsére meggyógyultam, visszahíztam a normális súlyomra és eszem ágában sincs újra méregetni. Azt eszem akkor és annyit amennyit megkívánok, mégsem hízok el. Normalizálódott az étvágyam, rendszeresen sportolok meg nagyjából úgyis tudom mennyi kalóriát eszem (40 gramm zabot sajnos bármikor kimérnék mérleg nélkül mert 2 évig minden nap az volt a reggelim...)