Miért dőlnek be ilyen sokan Schobert Norbi Update termékeinek?

"azt az infót közölték a dologgal kapcsolatban a poszt alatt, hogy a gyerek azt kapott enni amit ő kért, ha nekis kaját kért akkor azt kapott"

Mondjuk egyrészt ma ezt nyilatkoznak, holnap meg mást, de pont erről beszéltem. Norbert üzlete arra épül, hogy a mekis kaja sz@r, azt ne egyél, mert beteg leszel és elhízol. Ha a gyereknek mégis megveszi (márpedig megveszi, a nagyokat is gyakran látni gyorsétteremben), akkor a saját "küldetését" köpi szembe. Mondhatni vizet prédikálnak és bort isznak és ettől hiteltelenek.

"többi szimplán gyűlölködés meg rágalom"

Melyik része volt rágalom?

25#

A videót nem találtam, a nyomán keletkezett cikket igen.

[link]

Ifjabb Norbert 2005-ben született. Vagyis a 8 éves, elhízott gyereket futtatta 6 perces tempóban fél órán át. Fitneszguruk gyöngye.

"Én pl gyerekként nem válogathattam mit tesznek elém mert marhára nem volt pénze a szüleimnek. Szóval nagyon nem mindegy milyenek a családi örülmények étkezés terén."

Akinek nincs pénze ételre és mégis kövér, az valamit nagyon szarul csinál. A középkorban bezzeg még soványak voltak a szegények.

"ezt hozta a fogyasztói társadalom. Nem tudom, feltűnt-e, de a krumpli, tészta, fehérkenyér lényegesen olcsóbbak, mint az egészséges alternatíváik"

Régen is olcsóbbak voltak. Sőt, falun szinte csak ezek voltak elérhetőek, hiszen megtermelték maguknak. Az életmódunk változott meg, és arra nem a megfelelő módon válaszolunk. Nem többet mozgunk és kevesebbet eszünk (mert a megoldás ez lenne), hanem elárasztottuk a piacot olyan termékekkel (és nem nevezném mindegyiket egészségesebbnek, sőt. A krumplival pl mi a baj? Mitől nem egészséges?), amikkel vásárlásra, további fogyasztás-növelésre lehet ösztönözni a társadalmat. Hogy a kérdéshez is kapcsolódjak, Norbert nem azt mondja, hogy este/éjjel ne egyél már édességet, gyakorolj egy kis önfegyelmet, hanem azt, hogy vedd meg az én termékemet, és azt bűntudat nélkül eheted akár éjjel is. Hogy benne van az egész periódusos rendszer? Nem baj, de nem kell lemondanod az istenifinom ketosz@rról este 10-kor sem.

Látom, a leghalványabb fogalmatok sincs arról, mit jelent szegény gyerekként felnőni. Akkor mesélek egy-két dolgot.

Nem akkor eszel, amikor a napirendben következik, hanem amikor éppen van. Akkor viszont annyit, amennyi beléd fér. Hiszen nem tudhatod, mikor kerül legközelebb eléd bármi. Ha valamit eszel, annak is minimális fehérjetartalma van, magas zsír és CH. A hús drága. Gyerekként én jó, ha havonta egyszer láttam húst, az is csirkenyak meg szárny volt a levesben. A levesnek is nagy része tészta volt, hogy laktató legyen. Esetleg hurka, amit kaptunk a rokonok disznóvágásából, ami ugye nagyrészt zsír meg rizs. Az étkezési 90 százaléka vajaskenyér vagy zsíroskenyér volt (szintén sertészsír, rokonoktól kaptuk). Ha anyám mégis főzött, az pl krumplistészta vagy szűz paprikáskrumpli volt (kolbász nélkül, csak krumplival meg hagymából).

Nem a krumplival van baj, de ha valaki így étkezik egész gyermekkorában, és nem mozognak le a krumpliföldön mint amiről te beszélsz 200 évvel ezelőtti (nekünk nem is volt, meg tanultam, hogy az én életem felnőttként ne ilyen legyen, mint a szüleimé). A fent leírásból nagyon könnyű kalóriaszempontból túlenni magad. Kialakulnak hiány- és anyagcserebetegségek. És nem utolsó sorban teljesen hiányzik az egészséges táplálkozás és sportra való szocializáció. Anyám pl sokáig nem engedett sportolni, mert nem volt rá pénzünk. Rendes utcai cipőm se volt, azt is örököltem. Mikor már nagyobb lettem, dolgoztam, lett bringám is.

Szóval nem kellenek a lózungok, hogy aki csóró, az nem lehet kövér.

"Nem a krumplival van baj, de ha valaki így étkezik egész gyermekkorában, és nem mozognak le a krumpliföldön mint amiről te beszélsz 200 évvel ezelőtti"

A krumplit akkor is megtermelte valaki, amikor te gyerek voltál.

De, én pontosan tudom, hogy milyen szegény gyerekként felnőni. Ahogy azt is, hogy nem akkor voltam elhízott, amikor minden vasárnap paprikáskrumplit ettünk, és örültem, ha havonta egyszer virsli jutott bele, hanem amikor megengedhettem magamnak, hogy akkor, annyit és azt egyek, amit a szemem megkíván.