Most komolyan ilyen szuper babák vannak a lakosság 99%-ban?

Tényleg nagyon vicces amúgy, hogy engem vadolsz agresszívitással, miközben te vérben forgó szemekkel nekem estél és ismeretlenül kapásból a gyerekem sírni hagyásával és éheztetetésével vádoltál, na meg azóta is próbálnál hamis dolgokkal rágalmazni...:D

Azért elég érdekesen értelmezed az agresszív szót, mint olyant és láthatóan továbbra sem fogod fel mi volt a lényege annak, amit írtam.

Azt írtam a SAJÁT SZOBÁJÁBAN ES ÁGYÁBAN kell altatni első perctől és következetesen ehhez mérten cselekedni, ha sír, ott kell megvigasztalni, szíves elnézésedet kérem, amiért nem írtam másodjára is le, hogy a saját ágyában ÉS saját szobájában. Ne értetlenkedj már, de tényleg. Miért nem nyilvánvaló, hogy ha egy gyerek éhes, akkor meg kell etetni, ha bekakilt, pelust kell cserélni?? Természetesen a sírást és a saját ágyban és saját szobában (remélem így már a te agyadig is eljut) való vigasztalást úgy értettem, hogyha már az alapvető szükségtelei (igen bizony az evés/ivás, pelus csere) ki vannak elégítve, ám de mégis sír. Bár nem értem miért ne lehetne egyébként egy gyereket a saját szobájában megetetni, de ebbe már bele se menjünk.

Őszintén sajnálom, hogy neked ez nem egyértelmű és helyette másokkal kötözködsz és a segged vered a földhöz.

Nem szóltam hozzád egy rossz szót se, továbbá még csak nem is azt írtam, amivel te hamisan megvádoltál, mégis itt csinálod a patáliát és képtelen vagy elfogadni, ha valakinek bejött ez a módszer.. Szánalmas!

Amúgy engem nem zavar ki hogy csinálja, de ezt a "minden szoktatás kérdése" szöveget nem szeretem, és nekem ez már egy picit beleszólás a másik életébe, hisz feltételezi, amit le is írsz, hogy vmit elrontott, "következetlen" volt.

Én ezzel az együttalvás-igény szerinti szopi-hordozás témával akkor találkoztam először, amikor egy közeli barátnőm a ma már iskolás gyerekét így nevelte.

Őszintén megmondom, évekig magamban röhögtem rajta. Hogy a hülyéje mért szoptat éjjel egy 9 hónapos nagy gyereket. Mi az, hogy ott alszik vele stb.

Terhesen szépen olvasgattam is a suttogós könyvet, és a 4É rendszert konkrétan akkortól próbáltam bevezetni, hogy hajnali 6-kor, a születése másnapján megkaptam a babám.

Hetekbe telt, mire beláttam, hogy teljesen alkalmatlan a módszer a gyerekem igényeinek és viselkedésének a leírására. És akkor kezdtem el hordozóházas meg la leche ligás cikkeket olvasni, és azonnal azt láttam, hogy minden stimmel, amit írnak. Hogy ennyi idő egy szopi, hogy milyen fázisai vannak, hohy mitől nyugszik meg es válik kiegyensúlyozottá a gyerek és mitől jobb nekem.

Utànaolvastam az orvosi, biológiai háttérnek, kutatásoknak (letett babák, kortizol merések), antropológiai leírásoknak, és így, hogy ezek meg amit láttam összecsengtek, így el tudtam engedni ezt a szoktatós elvet, amiről ma már azt gondolom, hogy nagyrészt egyéni vélemények vagy az előző generációtól örökölt dogmák az alapja.

Örülök, hogy a 2. babámnak már nem fog éjjel 5-6 órát üvölteni márványozott bőrrel az ájulásig (nem letéve hanem a karomban, nem éhesen), csak mert ő mellen tudna elaludni és lepedőerzékelős is (és nem lehet megnyugtatni se a kiságyban se karban), de èn inkább "kínzom" , sírva, de kínzom, mert én nem akarok "ősanya" lenni.

Ettől függetlenül nappal 3 óránként eszik, kb amióta megszületett, nem szoptatom nyilvánosan, nem teszem minden nyikkra mellre, sőt 10 hónapos korára már csak reggel és este-éjjel van egyáltalán szopi.

Előző vagyok. Még annyi, hogy nekem egy nagyon nehéz nap után (orvossal összeveszés, pánikban töltöt éjszaka, szülésindítás végig 200-as magzati pulzus, majd császár) után született a babám, nem sírt fel rögtön, ezért nem adták ki aranyórára se, és masnap reggel 16 óra múlva vihettem el. Ezt a 16 órát a babám végigsírta. Egyrészt a nővérek mondták másnap, másrészt az az orvosnő (volt csoporttársam), aki a neonatológusa volt, 8 hónappal később mesélte, hogy szinte sehogy nem lehetett a babámat megnyugtatni, más babák aluszékonyak ilyenkor, de az enyém csak sírt.

Onnantól, hogy elhoztam akkor hajnalban, nem volt ez a nagy sírás, de az esti letevések kvázi lehetetlenek voltak.

Nem tudom, hogy összefügg-e a két dolog, ez a borzalmas születés élmény meg hogy nem akart egyedül maradni, de esetleg ilyen is lehet a babák külónbözősége hátterében. Vagy ugyanaza karakter/tenperammentum okozza az egyiket és a másikat is.

Kezdetben mi is sokat szenvedtünk az alvással. Nem akartam cicin altatni, hanem szépen aludjon el a kis ágyában. Hetekig szenvedtünk. Nem bírtam sehogy sem elaltatni. Egyedül hordozóban , de onnan nem lehetett letenni, mert rögtön ébredt. Éjszaka is próbáltam visszaaltatni, vigasztalni, stb. Viszonylag hamar engedtem a cicin bealvást, mert úgy hamar elaludt. Este szépen be is lehet tenni a kiságyba, de 2-4 óra múlva ébredt és vigasztalhatatlanul volt. Aztán újra etetés. Mire abból oda jutottam, hogy visszaalszik eltelt egy óra. Másodjára viszont nagyon max 40 percet aludt, majd megint ébredt. Mentem szorgosan altatni. Egy idő után borzasztó fáradt voltam. Alig aludtam. Volt, hogy a WC-n ülve pisilés közben elaludtam. De a gyereket is szinte álmomban vigasztalta. Kész életveszélyes volt. Aztán egyszer bealudtál egy esti szoptatás a. És reggel a férjem költött minket. Azóta én nem szívatom se a gyereket, se magam. Először szépen elalszik, megy a kiságyba. Amikor felébred 3-5 óra után, akkor megetetem és alszunk együtt reggelig. Így mindenki kipihented. Próbáltam sokáig, de az én fiamnak erre van igénye.

Szerintem mindenki találja meg a neki megfelelő módszert és alkalmazza azt. Nem kell ezért senkit elítélni.

Próbáltad a kis ágyban de nem jött be...

Én is próbaltam a gyereknél a brokkolit de nem jött be.A csoki már annál inkább 😁

Ameddig azt hiszitek, hogy a szokatás egy kőkorszaki bedobom az ágyba és hagyom sírni módszer addig nincs miről vitàzni.

Csakhogy az együttalvás nemhogy nem káros, mint a csoki, hanem metaanalízisek szerint szàmos testi és lelki betegségtől véd.

Világszerte az édesanyàk 80%-a alszik átmenetileg vagy tartósan együtt a babájával.