Most komolyan ilyen szuper babák vannak a lakosság 99%-ban?

Azért ezt a 80% ot erősen kétlem azért, de figyelj mindenki csinálja úgy ahogy akarja.

A cikk szerint aki a babával együtt alszik, mindenki kipihent és boldog. Ez szuper akkor 😀 mi is kipihentek voltunk én is meg a lányom is a saját ágyában 🙂 ennyi, pont.

A házasság kérdés. Vajon a páromnak az volt-e jobb, amikor 20 órától hajnali egyig altattam, a baba utána is óránként-kétóránként ordítva ébredt, minden alkalommal felébresztve őt, aki 6-ra megy dolgozni.

Vagy az a jobb, hogy 9 körül, fél óra altatás után alszik a gyerek, mehetünk filmezni, bármit csinàlni a nappaliba vagy a másik szobába. Éjfél körül, három körül és hat körül ébred a gyerek, de nincs sem sírás sem járkálás, én általában fél órán belül újra alszom, a párom meg végigalszik minden éjszakát.

Nappal egyikünk sem zombi, halad a háztartás, a gyerek nappali alvásisejében is aktív vagyok stb.

Nem értem akkor minek a kérdés, mert ha valaki nem azt írja, amit te gondolsz, akkor megy az észosztás, hogy nem egy babát kéne szoktatni stb, illetve néhányak részéről megy az ismeretlenül vádaskodás, miszerint az ilyen sírni és éhezni hagyja a babáját. (???)

Oké, szerinted nem szoktatás kérdése, szerintem meg az. Rengeteg "típusú" baba (hasfájós, koraszülött, szuperézékeny stb) alszik külön szobában, külön ágyban, így én vallom hogy ez szoktatás kérdése. Ahhoz fog szokni, amihez szoktatod. Ha pl. minden nyikkra mellre teszed, akkor persze, hogy hozzászokik! és mindig a ciciért fog hisztizni. Rengetegen szenvednek ettől a problémától amúgy.

Vagy, ha "nagyobb" korában mindig mindent ráhagysz és nem állítasz fel korlátokat, akkor hozzászokik, hogy bármit csinálhat következmény nélkül.

Ha következetesen mindig a kiságyban altatod és miután megvigasztaltad, megetetted, pelust cserélt, stb mindig ugyanúgy oda teszed vissza, meg fogja szokni.

Remélem azért az megvan, hogy olyan NINCS hogy a baba csak a szülői ágyban tud aludni, vagy csak itt vagy csak ott..

Mindenki úgy altatja a gyerekét, ahogy akarja, de ne támadjátok már le a másikat és vádaskodjatok mindenféle alap nélküli dologgal, csak mert ő sikeresen a saját ágyába szoktatta a gyerekét! Mert, aki ugye nem a szülői ágyban altatja gyermekét, az nyilván sírni hagyja.

Leírtam én is, 3 gyermekem közül egyik se volt jó alvó, sokszor keltek, hol a hasuk fájt, hol a foguk jött, de valahogy mégis képes voltam felkelni, átmenni 10 lépést és a szobájában megnyugtatni és az ágyában visszaaltatni! Nem hagytam sírni őket..

Legjobb barátnőm ugyanígy első perctől saját ágyban és szobában altatta mind 2 fiát, pedig ők sem voltak jó alvók. De a környezetemben lévő családosok között kb mindenki első perctől saját ágyban altatja/altatta a gyerekeket.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem kell úgy előadni, hogy vannak adott típusú babák, akik ún. "szzuperbabák" és őket lehet külön ágyban altatni, mert az én gyerekeim sem aludták végig az éjszakát, és az ismerősi körben lévő babák között is vannak mindenfélék, koraszülöttek, hasfájósak stb stb, ettől függetlenül sem alszanak a szülőkkel.

Jó lenne végre, ha nem az lenne az első, hogyha valaki normálisan leírja, hogy ő igen is saját ágyban altatta a gyerekét, akkor letámadják azzal, hogy biztos sírni hagyta, meg éheztette, micsoda szörnyeteg blabla...

Számomra itt két kérdéses pont van, Előző, amiken én a saját életemben is gondolkoztam, tehát nem azért írom le, hogy a Te életedbe szóljak bele.

Az egyik a "sikeresen" szoktatta. Ez így azt feltételezi, hogy a kiságyba szoktatást egy kívánatos cèlnak tartjuk, amit elérni siker, el nem érni kudarc. Aki ezt nem tartja célnak, vagy nem mindenáron, annak ez a fajta sikeresség nem értelmezhető. Ez a cél, idea, hogy az újszülött egy külön szobában egyedül aludjon, a világban szinte csak a nyugati társadalom egy részének vívmánya. Pl Japánban is egész természetes, hogy a gyerek a szülőkkel alszik. Tehát Te vagy mások azért nem ismertek senkit, akinek az ágyban alszik a gyereke, mert alapból egy olyan körben mozogtok, ahol ezt a "normát" örökül kapták az emberek. Ezzel nincs gond, de sokan úgy gondolják, hogy nem ez az ideális állapot az újszülöttnek, biológiai, evolúciós, pszichés stb szempontok alapján, és ezt alátámasztó nagy létszámú studyk is vannak impaktos nyugati szaklapokban (pl a McKenna sem kis név), tehát szerintem ezt el kell fogadni, hogy jelenleg a nyugati társadalom sem egységes ebben, és amit Te normának vagy sikernek tartasz, az másnak nem szempont, és az a más egy ugyanolyan civilizált, edukált nyugati polgár is lehet, mint Te.

A másik szempont ez a "ha jóllakott és tiszta a pelus, vigasztald meg és tedd a kiságyba" - ez az egyik gyereknél teljesen könnyen megy, a másiknál a sírni hagyással határos. Mert ha a baba testközelben, mozgatva vagy mellen akar lenni, akkor az is elutasítás, ha addig veszed fel - teszed le, amíg teljesen kimerül és fel nem adja. Az én gyerekemnél 5 meg 6 óra alatt sem lehetett elérni az állapotot, hogy ne sírjon, ahogy leteszik. Nyilván lehet hogy még 1 vagy 2 vagy 10 óra után sikerülne, de kérdés, milyen ára van ennek. Itt jönnek képbe a letett babák nyál kortizol szintje és hasonló study-k.

Én azt gondolom, hogy az anyuka jó esetben pontosan érzi. Hogy ez a kisbaba teljesen jól elvan, aludhat a kiságyban. A másik nem. És hány többgyerekes anya írja, hogy teljesen más a két gyerek.

Nem tudni, mért van ez az egyediség a gyerekekben, de nagyon veszélyes szerintem ilyen erőltetett normaképzéssel az anyukákat befolyásolni, mert baj lehet belőle. Egy pàr napos baba anyjához kéretőzését nem lehet a csokiérr síró kétéveshez hasonlítani.

S ami külöm bosszant, amikor az idősek magyaràzzàk, hogy "mi is felnőttünk és nrm lettünk lelki sérültek", miközben ehy olyan országban èlünk, ami kardiovaszkuláris és daganatos halálozásban is vezető helyen van (mindkettőben nagyon magas a káros szenvedélyek és elhízás szerepe, ami mindkettő visszavezezhető orális fixációra), de érdemes a depresszió, öngyilkosság stb statisztikàit is nézni.

Ha nem is az együttalvás hiánya, de egy rugalmatlan, az adott gyerek igényét karakterét nem követő szülői attitűd ezekhez hozzájárulhat, főleg egy sérülékenyebb karakterű gyereknèl. Én elhiszem Neked, hogy a Tieid nem ilyenek, de az enyémet meg én látom.

.

47 de pont ezt írom a saját koraszülött fiamra is hogy én aztán nem szoktattam magunkhoz, mert annyira ragaszkodtam a légzésfigyelőhöz, hogy sosem vettem magunkhoz. És én sem voltam rest akár óránként felkelni hozzá. De bizony nálunk eljött egy pont mikor már nehéz is volt és többet altattam mint amennyit ténylegesen alvással töltött én feladtam. De ezért nem vagyok rossz vagy alkalmatlan szülő. Hazugság lenne azt állítani hogy ez az együttalvas tök szuper. Bár szeretjük de aludtam már kényelmesebben is. Viszont tagadhatatlan hogy baba lábbal a számban is kipihentebben ébredek mint mikor óránként keltem hozzá. De ne jelenetse ki senki kategorikusan hogy egyik vagy másik módszer jó vagy rossz. És ettől vagy attól valaki jó vagy rossz anya.

Nekem ezzel van a bajom.