Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Tényleg rossz anya leszek...

Tényleg rossz anya leszek emiatt? Baj van velem?

Figyelt kérdés
Szinte mindenki megbotránkozik, mikor őszintén felvállalom, hogy nem szeretnék majd a gyerekemmel 0-24-ben együtt lenni. Normál háttér van biztosítva, párom támogat mindenben, 8 éve vagyunk együtt, tehát nem egy gondjaival magára maradt nő vagyok. Nincs bajom a gyerekekkel se, szeretem és várom, de azt már előre tudom, hogy nem leszek az az elzárkózós, csak a gyerekének 0-24-ben élő anya. Nekem kell az énidő, és erről nem mondok le senki kedvéért se. Nyilván nem az első pár hétről, esetleg hónapról beszélek, de nem fogok három teljes évet otthon eltölteni szimbiózisban élve a gyerekkel. A barátaim megértenek, illetve tesóm is, ő is teljesen kikészült az első pár évtől, abszolút nem tapasztalta az a rózsaszínes, habos-babos csillámos varázst amiről a média meg sok más anya beszél állandóan. Ellenben egy nagyon közeli barátnőm nővére az első pillanattól tartott énidőt, bevonta az egész családot a gyerekei nevelésébe, és nem készült ki idegileg, a gyerekei is sokkal kiegyensúlyozottabbak, mint tesóm egy szem gyereke. Tesóm is vallja, hogy hatalmas tévhit minden áron erőltetni ezt a 0-24-es anyaságot. Úgy érzem viszont, hogy pár barátomat meg tesómat leszámítva mindenki egy kőszívű, rideg nőnek tart, aki inkább felel meg a mesebeli gonosz banyának... Jobb esetben csak jönnek a rózsaszín maszlagokkal, hogy jaj, majd meglátod, meg a sajátod más, meg stbstb., de ez nem igaz, mert nekem nem a gyerekemmel van bajom, egyszerűen csak nem akarok úgy anya lenni, ahogy azt a nagy közönség elvárja, és nem is leszek. Másrészt amikor még inkább csak lökik a giccses, sablonos szövegeket akkor konkrétan rosszul tudok lenni. Másra is ilyen hatással van? Taszít a gyerekvállalás és szülőség szirupos romanticizálása. Amikor látják, hogy rám ezek tényleg nem hatnak, akkor elkönyvelnek kőszívűnek, ridegnek, alacsony EQ-val rendelkezőnek, nem nőnek, stb. Most tényleg ekkora probléma ez?

2020. dec. 30. 16:30
 61/106 anonim ***** válasza:
85%
Figyelj, maradjunk annyiban, hogy az ismerőseid és a kommentelők szerint is ridegen kezeled a dolgot, akkor van benne valami. Egyébként teljesen felesleges vitázni, mert lehet pont te leszel az, aki, ha alszik a gyerek, akkor is hallgatja a szuszogását.Egy pár hetes, hónapos babát még nem lehet nevelni, ők még így jelzik, hogy szükség van rád. Több idősebb ismerőstől hallgattam, hogy ne vedd fel, ők sem vették, hagyták egész este sírni stb., gondolom szegény baba beletörődött, hogy úgyse mennek hozzá, viszont látom is ezeknek az embereknek milyen a kapcsolatuk a gyerekeikkel. Remélem csak az eszedet játszod, a gyerek nem kéri, hogy megszülessen, te vállalod, akkor vállald mellé azt is, hogy igen vannak nehézségek, amivel nem egy nagynéninek kell megbirkóznia, hanem neked. Ha beteg a gyereked egy hétig és egy matrica, akkor nem a kabátod veszed, hanem ott vagy neki, ha csak szimplán olyan napja van, hogy veled érzi jól magát, akkor legyél ott. Ha ennyire nem megy, hogy egy kis időre valaki elsőbbséget élvezz nálad, akkor vegyél egy cicát.
2020. dec. 30. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 62/106 A kérdező kommentje:

A macskáért nem pont ugyanolyan felelősséget vállalok? :) :P


Viccet félretéve: úgy érzem, amennyire lehetett mostanra sokszor kifejeztem magam egyértelműen és világosan. Nem ténylegesen szükségben lévő, ne adja Isten beteg gyerekről beszélek, és nem a fontos dolgokat akarom ignorálni vele kapcsolatban, ahogy azt sem várom el tőle pár hónaposan, hogy legyen teljesen önálló. Ennél többször és jobban nem tudom leírni már, aki akarta megértette, és szerencsére volt ember, akinek ezt sikerült megértenie. Még csak nem is arról beszélek, hogy nem lehetnek napok, esetleg időszak, hogy nagyon ragaszkodna hozzám. Én tényleges hisztiről és az ebből adódó matricáskodásról beszélek, amit viszont tényleg nem fogok elviselni neki. Nem, nem hasfájás és fogzásból adódó sírásról írok, ami ugyanolyan sz.r érzés nekik is, mint a nagyobbaknak. Azt viszont, ha minden oké, semmi baja, játszottam is vele és még sem ereszt, sőt, kifordul magából azt nem fogom díjazni neki. Na nem leordibálásról vagy valami drasztikusabbról beszélek, mielőtt valaki még azt is kitalálja...

2020. dec. 30. 20:56
 63/106 anonim ***** válasza:
85%
Kérdező, mit vártál? Eleve kiírtál egy ilyen kérdést, tehát bizonytalanság van benned. Figyelj, napi 1-2 óra simán van úgy is, hogy egyszerűen csak nem fekszel le azonnal, amikor a gyerek is. Csak akkor mondjuk az az idő kiesik az alvásban sajnos :/ 3 hónapos a fiam, tényleg kell énidő, nagyon fontos, de ilyenkor még igenis szimbiózis van, ha tetszik, ha nem. Ha ilyenkor válaszkész az ember és reagál a sírására, akkor azzal azt alapozza meg, hogy később le tud válni, mert bízik a világban. Egy olyan csecsemő, akit otthagy az anyja, ha sír, matrica lesz, mint állat, mert retteg, hogy anya megint otthagyja. Tudom, miről beszélek. Az első pár hónap ilyen, össze kell a fogunkat szorítani és végigcsinálni, hogy később legyen szabadság, lazaság, énidő. Ez befektetés. Megértem az aggodalmadat ezzel kapcsolatban, de tényleg kicsit görcsösen bizonygatod, mennyire te gondolod jól, mikor még nincs is gyereked. Állj hozzá kicsit lazábban szerintem, be félj ennyire a gyerektől, mert szerintem ez a probléma. Azt muszáj elfogadnod, hogy a szülőség azt jelenti, hogy az élet örökre megváltozik. Nem lehet, hogy ez aggaszt? Mert ez így van, a gyerekvállalással valahogy végleg vége a gyerekkornak, végleg felnevel, és ez bizony rohadt nehéz. De aki gyereket vállal, ezt is vállalja. A gyerekek amúgy sokkal rugalmasabbak, mint azt az ember gondolná. Minden jót kívánok neked.
2020. dec. 30. 21:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 64/106 anonim ***** válasza:
79%
Na akkor ezt kapd ki. Én az akkor 10 hós fiamat 2 napig szinte megállás nélkül hurcoltam. Allergiás reakciója lett az antibiotikumtól amit kapott és annyira szenvedett, hogy amint letettük keservesen sírt. Tudom te nem beteg gyerekről beszélsz, de hajlandó lennél erre? Nem hiszem. Mert az csak hiszti ugye. Fogzásnál, betegségnél majdnem egész éjjel ébren vagyok a karomban vele, mert szenved, lázas... Stb. És szinte mindig van valami ami miatt nyűgös, "hisztis". Ha nálatok is ilyen lesz, otthagyod a francba hogy majd pesztrálja más, mert neked énidő kell és nehogy hisztizzen már?
2020. dec. 30. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 65/106 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a kedves kívánságodat! :)


Igazából ha csak tényleg az első pár hónap ilyen, azt nyilván kibírom. Biztos sokat rontott az, ahogy láttam a tesómat ebbe az egészbe tönkremenni, ő valamiért abszolút nem tudta a gyereket kezelni és pocsék fordulatot vett a kapcsolatuk mostanra. Ezzel szemben több példa is volt vele szemben, ahol volt énidő, rokonok, barátok, és a gyerekek sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak, és ez nem azt jelentette, hogy kevésbé lettek volna szeretve, sőt! Barátnőm nővérének összehasonlíthatatlanul jobb a kapcsolata a gyerekeivel, mint tesóméknak, ahova már szakember segítsége fog kelleni. Nővérem vallja, hogy ő a 0-24-es anyaságba ment tönkre. Szörnyű, mert egy percét se tudta élvezni, azt várta már, mikor megy el a gyerek végre otthonról. Nyilván ilyen állapotot nem akarok. A gyerektől önmagában nem félek ezt leszámítva, legyen egészséges és kész. Na meg később legyen önálló! Minden jót neked is!

2020. dec. 30. 21:15
 66/106 A kérdező kommentje:
64-es erre mit írjak komolyan, mikor te magad is elismered, hogy NEM beteg gyerekre értettem a hisztisséget, de azért te mégis demagóg módon betegséges példát veszel elő? Persze, tudom sz.r anya leszek, ha kis időre megkérem a férjem, hogy legyen kedves segíteni...
2020. dec. 30. 21:18
 67/106 anonim ***** válasza:
79%
Olvasd vissza a kommentjeidet, valószínűleg akkor nem azt kommunikálod kifelé, ami az agyadban van. Írod, hogy szerinted nincs szeparációs szorongás. Neked 0 napos kortól szükséged van rá, hogy.lepasszold, ha sír a gyereked te elmész otthonról.
2020. dec. 30. 21:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 68/106 A kérdező kommentje:
Elég sokakkal beszéltem erről, akik azt mondták, ők nem tapasztalták, vagy ha igen, akkor se olyan durván. Én hiszek a nevelésben, és igen, első naptól fogva igényt tartok arra, hogy kipihent legyek. A gyerek sincs fent 0-24-ben, nem hiszem, hogy megsínylené, ha ledőlnék délután egy kicsit. Aztán ha nagyobb lesz (értsd 1-1,5 éves) igenis szeretnék kimozdulni, eljárni ide-oda, beülni beszélgetni kettesben a férjemmel vagy a barátnőimmel. Sírás alatt meg azt értettem, ha már nagyobb, és azt hiszi, hogy magából kifordult ordítással elérhet nálam bármit is. Nyilván nem lázas gyerek sírásáról beszéltem...
2020. dec. 30. 21:29
 69/106 anonim ***** válasza:
93%
Írtam, hogy olvasd vissza, mert nem teljesen így írtad le az elején.
2020. dec. 30. 21:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 70/106 anonim ***** válasza:
93%
Hú de megváltozott a vélemenyed 60 válasz után.
2020. dec. 30. 21:34
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!