Mikor és hogy jutottunk idáig, hogy nők így vélekednek a gyermekvállalásról? De jó, hogy nincs, mert:

Nézd, igazából mindig voltak olyan nők bőven, akik nem akartak gyereket, csak ugye 5000 meg 500 éve ez nem igazán az ő döntésük volt, ha férjhez adták őket, akkor így jártak, azzal járt együtt a gyerek is.

Ma lehet választani, van más alternatíva és ki lehet mondani, ha így érzi az ember, ennyi a különbség

Szerintem is mindig voltak, akik nem akartak gyereket bármiért, csak ez most társadalmilag elfogadottabb lett. Egy gyereknek sem érdeke oda születni, ahol nem tudnák szeretni, és nem baj, ha valaki ismeri önmagát.

Mondjuk a ló túloldalát - amit néha a gyakorin pár "childfree" aktivista képvisel - remélem, nem érjük meg, hogy kifejezetten lenézik azt, akinek van.

Ez mindig is így volt, voltak nők akik sosem vágytak gyerekre, de régen ugyebár nem volt választásuk, mert vagy a férfi diktált, vagy még nem volt elérhető fogamzásgátló. Ekkor jött több verzió, volt aki kötőtűvel kibányászta magából a gyereket, volt aki direkt nem evett, ivott hogy elvetéljen, stb... vagy pedig megszülte és egy életen át bántalmazta a gyereket, esetleg más gondjára bízta, lepasszolta.

Manapság a modern társadalomban már megtehetik a nők azt, hogy a saját akaratuk szerint cselekedjenek, és most már orvosilag biztonságos fogamzásgátló módszerek, végső esetben abortusz áll rendelkezésre, ha mégis "megtörténne a baj".

Fogadd el, hogy nem mindenkinek életcél az, hogy egy életen át tartó elkötelezettséget vegyen a nyakába. Van akinek varázslatos és örömteli az anyaság, van akinek egy átok. Ha valaki tudja magáról, hogy rossz anya lenne, esetleg örökölhető betegsége van, vagy bármi más indok ami miatt nem tudná megfelelően ellátni a gyermek minden igényét, akkor azt jobb, ha nem akarjuk megváltoztatni a döntésében, mert azzal mindenkinek csak ártanánk. A nőnek, a férfinak, és a születendő gyereknek egyaránt.

Szóval igazából ez nem egy újkeletű dolog, egyszerűen csak nagyobb az elfogadása, és emiatt többen merik vállalni a tényleges érzéseiket.

Én sem szeretnék gyereket, nem utálom őket, bármikor játszok a rokonok gyerekeivel, de úgy vagyok velük mint a zsiráffal. Szép, szép, de otthonra nem kéne.

Szerintem sokkal jobb, ha aki nem akar gyereket, az nem vállal. Minek? Az senkinek sem jó. Neki egy nyűg a gyerek, a gyerek meg él azzal a tudattal, hogy sosem szerette igazán az anyja. Íme a recept két lelkileg leamortizált emberhez. Ha még a párkapcsolat is rámegy, akkor háromhoz.

Ha az adott nőnek fontosabb a munkája, vagy a nyaralás, akkor menjen, és élvezze ezeket. Ha a másiknak meg az a fontos, hogy gyerekei legyenek, az is teljesen rendben van. Le kéne szokni arról, hogy beleütjük az orrunkat mások dolgába. Ha neki úgy jó, úgy jó. Ettől neked rosszabb? Nem. Akkor mit idegeskedsz rajta?

Mi a gond vagy a kérdés?

Ilyen mindig is volt. Szerencsére, ha csak lassan is, de fejlődik a társadalom és ki merik mondani ezeket az emberek egyre inkább. Még mindig jobb, mint elfolytani ezeket az érzéseket és leélni egy sz/r életet olyan gyerekek gondozásával, amiket nem is akartak valójában, csak mert ez az elvárás