Nem akarok anya lenni.31 vagyok. Előre féltékeny vagyok a gyerekre arra gondolok ö az ellenfelem lenne a férjemmel szemben. Meg mi van ha elhagyna utána én nem tudom felnevelni. Ugy ez gáz? De mit tegyek?

27 vagyok és én sem akarok gyereket, szerintem boldog életem lehetne gyerek nélkül is, kétlem, hogy megváltozom idővel..

van párom, ő sem hangoztatja,h akarna gyereket, főleg h látja h a tesoja a két gyerekkel mennyi problémájuk van

:( Szomorú vagyok, mert sejtettem, hogy bánt is.

A leírtak alapján bántalmazó kapcsolatban élsz, és korlátozva van az alapvető személyes szabadságod.

[link]

Ezen nincs mit szépíteni, a pofozkodás, fenyegetés, megfélemlítés, szabadság korlátozása: bántalmazás.

Vannak szüleid, vagy rokonaid, akikhez haza tudnál menni? Ne maradj olyannal, aki pofozgat, ha nem vagy hajlandó védekezés nélkül szexelni.

Az is tipikus, hogy irracionálisan féltékeny vagy. Le van épülve az önbizalmad, lelki válságban vagy, ilyenkor az ember a szarba is kapaszkodik, nem cselekszik ésszerűen. ÉS nyilván joggal félsz a további megaláztatásoktól. AZonnal látszott a kérdésből, hogy itt sajnos van mögötte valami, és nem pszichés zavar, legalábbis nem a Tied :(

szerintem 31 évesen még nem késő újrakezdeni másvalakivel, nem gondolod?

vagy mindent megad neked ez a pasi, visz nyaralni évente többször is?vesz neked szép ruhákat, parfumoket, miegyebet?

mert ha amugy kényeztet, akkor kicsit megértem,h nem akarod otthagyni

Ha téged bánt a férjed, ha ellenkezel, akkor mit fog tenni a gyerekkel?

Újabb rabszolgát akar tán?

Viszont ellentmondást látok a kérdésedben és a kommenteidben. Attól tartasz, hogy elhagyna, és a nyakadon marad a gyerek, de hisz ő akarja mindenáron a gyereket, tehát egy esetleges válásnál, nyilván kiharcolná, hogy nála helyezzék el, kérdés persze, hogy ez jó-e a gyereknek. Na meg addigra már te se ezt akarnád.

Mindenesetre, ez nem valós félelem.

Azt se látom reálisnak, hogy a gyereket ellenfélként tekintenéd, hisze a férjed így is ver... ezen már mit változtatna a gyerek? Így sincs szavad otthon, nem hozhatsz döntéseket, nem vállalhatsz felelősséget, nem rendelkezhetsz a pénzről. Jelen esetben te magad is egy gyerek vagy a házasságodban és a férjed az apád, aki mellesleg egy zsarnok.

Ebben a viszonylatban, ha szülsz egy gyereket, akkor az kb a testvéred lesz... így érthető az ellenfél-gondolat.. na de ez nem normális!

Már tanácsolták, hogy válj el.. de sejtésem szerint te fülig szerelmes vagy, ha ezeket a dolgokat magadtól nem látod... úgyhogy mondjuk egy házassági tanácsadás szóba jöhet. - indokold meg azzal, hogy a lelki békéd alapszükséglete a gyermek testi épségének.

Mit tegyél?

Próbálj meg felnőni!

Amiket most mondasz, amilyen kapcsolatban vagy, az mind azt sugallja nekem, hogy 31 évesen is gyerekként gondolkodsz, nem vállalsz felelősséget magadért. Ha felnőttként gondolkodnál, talán ugyanúgy nem akarnál gyereket szülni ennek az embernek, akihez gyerekként ennyire ragaszkodsz, de felnőttként gondolkodva vagy nem tűrnéd el ezt a bánásmódot, vagy már régen nem is élnétek együtt. Tehát nőj fel! Jól mondta itt korábban valaki, menj pszichológushoz, ha tudsz! Nem azért, mert baj van veled, hanem mert bajban vagy, és tud neked segíteni.