Csak én tartom ezt elítélendőnek?

Kb pont annyira nem érdekel, hogy mennyi megtakarításotok van, mint amennyire nem érdekel, hogy valaki tömegközlekedéssel viszi valahova a gyerekét. :D

Miért kellene rád irigykedni? Mert vannak céljaitok? Mert megvan az esély arra, hogy a párod egy év alatt talál munkát? Vagy mert van egy autótok, amit a párod elvitt, mert te szabin vagy, és elugrasz a delikáteszbe speckó spagettiszószért? Muhaha. Ebben a felsorolásban én speciel semmi irigylésre méltót nem találok (nem egy évre való megtakarításunk van, nem egy autónk van, isteni szószt csinálok magam is, és ha valami különlegességet akarok, akkor simán házhoz is rendelem, ha akarom :D).

Egy nagyon okos ember azt mondta, ha bemész egy tíz emberrel teli szobába, akkor mind a tízben fogsz találni olyan dolgot, amire irigykedhetsz és mind a tíz fog benned olyan dolgot találni, amire ő irigykedik.

Azt tartom egyébként a legszánalmasabbnak és a legelítélendőbbnek, hogy valaki anyagi dolgok miatt tesz megjegyzést a másikra.

Pont te vagy az a fajta aki gyerek nélkül nagy álmokkal osztja itt az észt...MOST...aztán 10 év mulva siránkozik hogy 34 éve,és nem jön össze neki a gyerek,és kifut az időből....ennyit a nagy tervekről,meg hogy addig ne legyen baba.

De a kérdésre válaszolva:én vagy gyalog járok,vagy tömegközlekedek a gyerekkel,ugyanis autóban rosszul vagyok,ezért nincs jogsim se.Taxizni se fogok épp emiatt.Na akkor felelötlen vagyok mert rosszul vagyok az autótól?Vagy ilyenröl nem hallottál még hogy nem csak egy kisgyerek hányhat végig egy autóuat???

Végigolvastam a válaszokat, na meg a kommentjeidet is. Döbbenet, hogy egyesek így gondolkoznak, ahogy te...

Képzeld, én két évig hordtam tömegközlekedéssel bölcsibe a kisfiamat (mily' meglepő, nem veszítettem el az állásomat csak mert szültem, sőt, tárt karokkal vártak vissza...). Aztán mikor újra terhes lettem, a párom kiment külföldre dolgozni (autónk nincs, és jogsim sincs, mindkettő tervben van), így a terhesség ideje alatt is tömegközlekedéssel oldottam meg, amit kellett (igen, képzeld, a beteg gyerekekkel zsúfolt rendelőben is megfordultunk többször...). Most itt vagyok egy óvodással meg egy 4 hónapos kisbabával, és ha kell mennünk valahova, akkor tömegközlekedéssel megyünk... Ja, igen, most már futná taxira, mert nyilván a párom jól keres, de őszinte leszek, nem azért dolgozik távol tőlünk, hogy egy alkalom miatt egy csomó pénzt költsek csak az utazásra... Mellesleg az ovis gyerkőc fegyelmezetten és nagyon ügyesen közlekedik, és nem hibban meg egy kis sétától sem. Nyilván strapásabb a gyerekeknek is a tömegközlekedés, de hidd el, senki nem jókedvéből tömegközlekedik...

A távlati terveidről pedig csak annyit, hogy kívánom, hogy sikerüljenek, de félő, hogy mire teljesülnek, addigra ki is futsz az időből babavállalás tekintetében...

Kérdező, veled az a legnagyobb baj, hogy egyszerűen nem tudsz elvonatkoztatni a saját magad kis világától. Neked nem luxus egy autó fenntartása, én meg úgy vagyok vele, hogy egyáltalán nem létszükséglet, és bizony többe kerül, mint amennyit mi szánni tudnánk rá. Arról nem is beszélve, hogy jogosítványom sincs. Elkezdtem már kétszer is, de sem időmből, sem pénzemből nem futotta arra, hogy befejezzem. De már nem is kapálózom érte, mert tényleg tök jól meg is vagyunk nélküle.

A hatéves fiam is köszöni szépen, túlélte, hogy csecsemő kora óta tömegközlekedünk. Nem tudom, hogy neked ez miért fáj, vagy hogy miből gondolod, hogy jogod van ítélkezni mások fölött. Én is sokat jártam busszal a gyerekkel, mert egyszerűen kellett. Orvoshoz ugyan nem, az közel volt, de vásárolni, ügyet intézni, ismerősöket látogatni csak így tudtunk menni. Nem halt bele egyikünk sem. Engem is busszal hozott-vitt anyukám, amikor otthon volt velem, a kocsit apukám vitte el, ment vele dolgozni, anyu meg intézte a dolgait, velem együtt. És felnőttem én is, ráadásul egész gyerekkoromban alig voltam beteg.

Nem értem, miért minősíted te ezt felelőtlenségnek, meg miért jelented ki, hogy egy autónak mindenkinek bele kell férnie, amikor nem látsz bele mások zsebébe, nem tudhatod, hogy másoknak milyen kiadásaik vannak.

Sőt, bármilyen hihetetlen is manapság, de képzeld, nem mindenki akar vezetni. Én például nem szeretnék. Amíg jártam vezetni, nem tudtam megszeretni, nyűg volt nekem az egész, nem is lennék túl jó autóvezető, az oktató szerintem csak udvariasságból nem mondta ki nyíltan, hogy reménytelen eset vagyok. Látod, ilyen is van.

Elalélok! Kijön a királylány a kastélyából, és meglatja milyen a való világ. Persze nem bírja megállni, hogy szóvá tegye.

Borzalom!