Mit tegyek ha akaratom ellenére teherbe estem?

Már elnézést de talán szólnia kellett volna ha tényleg gyereket akar! Ez nem szép dolog hanem sunyi és gyáva! Nem akar ő gyereket, csak fél attól hogy mit gondolnak róla a többiek! Ohh hát elnézést hogy felcsinálnak akaratomon kívül és aztán röhögnek rajtam, de kedves dolog! Elnézést hogy nekem mások az álmaim, de hidd el, nagy ívben tojok mindenféle brilliánsra meg lagzira! Nekem más terveim vannak, és nem hiszem alávalóak csak azért mert gyerek nem szerepel bennük! És ha megengedsz egy gondolatot, ha te annyira akartál volna gyereket akkor nem más mondta volna meg hogy elmész-e abortuszra! Vagy nem kell ilyen kiszolgáltatottá tenni magad egy pasinak... Ezer más csodálatos dolog van a világon, ne legyek én már kevesebb azért mert nem a legáltalánosabbat választom!

Szerintem jól érezné magát az a gyerek? Nem akartam, most sem akarom sőt egyre rosszabbul vagyok, de neki biztos nagyon jó ha ilyen anyja van. Mindegy mit csinálok úgyis én leszek a szemét p*csa, aki elvetette a gyerekét, mert nem tervezte és mert önző, éretlen kis dolgozó...

Amúgy 27 vagyok, most diplomázok mivel 5 évig beteg voltam, el akarok költözni otthonról, stb... Én nem érzem magam rossznak azért mert magamért aggódok, nem én akartam ezt! De gyűlölöm azt az elmebeteget, mert előbb észre kellett volna vennem, és mert sosem akartam átélni az abortusz élményét, de ez van.

Azt mondta az orvos hogy kb 9 hetes vagyok, arról nem is beszélve mennyi gyógyszert szedtem mostanába, biztos az is csak használ neki... De jövőhétre már túlleszek ezek és ezt a szemetet meg feljelentem zaklatásért. Tudnom kellett volna előre, sajnos a pletykák néha igazak :S Bocs ha keményen fogalmaztam, de nagyon ideges vagyok! :S

Szerintem egy megszületett embert megölni gyilkosság. Nem tudom a kettő életet egyenrangúnak tekinteni mert nem is az. Azon kívül amíg bennem van addig én döntök hogy az én testemmel mi lesz...

És mivel enegélyezett a dolog... Amúgy is biztos nagyon jó lenne neki 9 hónapig abban élnie hogy nem akarják, és hogy a gyűlölt férfi jut róla eszükbe... Én nem fogok szenvedni más szemétsége miatt, én nem vagyok anya.

Nem volt kérdés hogy megtartom-e, inkább az hogyan lehet átvészelni ha valaki ilyet tett velem... Sajnálom, de ezért nem érzem magam rossznak... Nem én vagyok az aki fogamzásgátlóként, felelőtlenségből minden évben abortuszta jár... Ez egy vészhelyzet. Fél év múlva államvizsgázom, utána pedig kiküldenek külföldre. Van egy segítségre szoruló anyám is... És legfőképp tényleg nem szeretnék gyereket, már lenyugodtam, ez nem csak az első pánik, hanem régebben meghozott nehéz döntés. Kívánom hogy neked sikerüljön.