Mit tegyek ha akaratom ellenére teherbe estem?
Nem felelőtlenek voltunk, hanem mondjuk úgy, a párom becsapott! :S Teljesen kivagyok! Hogy tehetett velem ilyet? Már két napja csak sírok, mióta megtudtam, hogy ez nem "véletlen"!
Legszívesebben feljelenteném, bár nem hiszem hogy ilyet lehet jogilag?! Hogy lehet egy ilyen csalódást, szakítást túlélni? :,(
Inkább ezt a választ emelném ki: "azért, mert támadnak. kérdez valaki az abortusszal kapcsolatban, kap 5 rendes választ, meg 10 olyat, hogy mit kérdezgetsz itt te büdös k*rva, védekeztél volna mikor széttetted a lábad. és még enyhén fogalmaztam.
nem tartom helyes dolognak az abortuszt, de jó, hogy van. persze ha valaki nem fogamzásgátló módszernek használja. senkit sem lehet arra kötelezni, hogy mondjuk beteg gyereket neveljen, én sem tenném. mint ahogy egy nemi erőszak áldozatának se kelljen újra átélnie lelkiekben az egészet, ha a gyerekére néz. vagy annak se kelljen gyereket szülni, aki tudtosan védekezett, csak becsúszott egy hiba. ugyanakkor olyan se szüljön, akinek nem kell. van a világon éppen elég gyerek, aki nem kell a szüleinek és pocsék körülmények között él, nem attól leszünk jó emberek, hogy szülünk még. aki gyereket szül tegye akaratból, nevelje szeretetből. az utcának, otthonoknak és a nemtörődömségnek nem kell gyereket szülni.
Hasznos volt számodra ez a válasz?
Ez a válasz 53%-ban hasznosnak tűnik.
A válasz írója 86%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: tegnap 10:21"
válasza:Te már teljesen beleőrültél. Inkább nyugodj meg és gondold át, hogy ez gyilkosság. Nem tehetsz róla, hogy megfogant, de már rád lett bízva, és attól, hogy más ugyanolyan potenciális gyilkos, ha kiteszi a gyerekét (ahogy írtad), még te is az vagy. Abortusz elvégeztetése esetén pedig nemcsak potenciális, hanem tényleges gyilkos is.
Kenegetik a büszkeségedet, akik azt mondják, hogy tedd csak meg nyugodtan, de emlékezz rá: egyszer nagyon meg fogod bánni. Akkor kérd az Úr Jézus segítségét és bocsánatát. Sajnos most nem tudod, hogy mit beszélsz.
Isten irgalmazzon neked!
válasza:Soha nem szedtem gyógyszert (nem is szeedhetek, hipofízis adenomám van), soha nem használtam spirált (amivel, mint tudjuk, a már megfogant életek abortálódnak, ergo ez is gyilkosság), soha nem vettem be 72 órásat... SOHA.
Én ezt nem is arra mondtam, hogy most fogod megbánni, mert ahhoz most túl biztos vagy a helytelen döntésben. Nem most lesz az, de egyszer eljön. Olvasd el Gloria Ortiz: Akit villámcsapás ért című könyvét, neten fenn van, nem hosszú, itt a link:
Akkor fogod tudni, hogy mit miért mondok.
Hidd el, nem ellened beszélek, hanem pont, hogy melletted. Sajnálom, hogy Édesanyád beteg, de hidd el, nekem is volt nagymamám, akinek 2 kisgyereke mellett még az otthonában a lebénult, agyvérzéses édesanyját is ápolnia, etetnie, pelenkáznia kellett naponta többször. És persze beszélni hozzá, törődni a lelkével is, mert attól, hogy nem tudott beszélni, még megértett mindent. Mellette ott volt a férje is, meg mondom, 2 kisgyerek, anyu és a testvére, akik még akkor voltak totyisok. Meg tudta csinálni. A szeretet mindenre képes, és ez nem üres közhely, hanem élő példa volt.
Melletted is ott állt volna a kedvesed, ha hagyod, nem hagyott volna el, eltartott volna baba mellett, ápolhattátok volna együtt az Édesanyádat, nevelhettétek volna együtt a babát. Hisz annyira akarta, mindenben melletted állt volna. De még az egyedülálló anyukák, akiknek senki sem segít, azok sem ölik rakásra a gyereküket. Példa erre az én Édesanyám. Terhes volt, amikor elváltak apuval. Pont megtehette volna még, hogy elvetet, de nem tette, azt mondta, eszébe se volt ilyesmi, azt nem tudta, hogy hogy lesz, de remélte, hogy meg tudja csinálni. És megcsinálta, mert nagyon szépen nőttem fel 1 szülő mellett, aki minden szerepet magára vállalt. Neked ilyen gondod nem volt. Téged a párod nem hagyott el, segített volna mindenben. Sőt, anyu azt is mondta, hogy amikor a nőgyógyásznál azt mondták neki, hogy ön terhes, megtartja? akkor vérig sértődött, hogy hogy lehet ilyet kérdezni. Pedig tudatában volt a nehéz helyzetének.
Máskor sem voltak jobb körülmények közt anyák, sőt, mg nehezebb volt, volt háború, stb. De Te, aki minden segítséget megkapnál, csak akarnod kéne, szerencsére nem vagy ebben a helyzetben.
Aztán itt vagyok én, akinek úgy néz ki, nem lehet. Nem vagyok könnyű helyzetben én sem. Azt, amit írtál, hogy szerinted miért nem lehet nekem, személyeskedés, de figyelmen kívül hagyom, mert kétségbe vagy esve, illetve nem is ez a lényeg. Csak tűnjön fel neked, hogy segíteni szeretnék ezzel is. Mert nemcsak az a segítség, amit akkor és abban a pillanatban annak hiszünk.
Már bocs hogy ezt kérdezem de TUDSZ TE OLVASNI, vagy csak ennyire utálkozni van kedved, miket fecsegsz itt összevissza????
-Azt az ember ÉN DOBTAM KI, nem hagyott el.
-Mostmár nem csodálkozom miért van annyi nő aki hagyja magét verni, megalázni évekenek keresztül. Te egy olyan ember mert a kedvesemnek neveni aki HAZUDOTT, BECSAPOTT, MEGALÁZOTT, felcsinált egy szó nélkül? Ez az ember a kedvesem? Aki annyira akarta a gyereket, hogy elfelejtette az álatala elképzelt anyával megbeszélni, pedig tudta hogy az nem akarja? Neked tényleg nincs ki mind a...
-Ha olvastál volna akkor tudnád mit mondott az én "kedvesen". Mégpedig azt hogy fél mert már benne van abban a korban, és fél hogy MIT FOGNAK RÓLA GONDOLNI, AZ ANYJA, ATESTVÉREI, BARÁTAI. Szerintem ezért kell gyereket vállalni. Olvas ezeknek vissza, mert mind leírtam szóval nem mondhatsz ekkora hazugságokat.
Természetesen ismerem már magadfajtákat. Mindig mindent kifordítotok, és ami lényeges afölött elsiklotok...
Én tisztában vagyok vele, hogy ezek mind csak kicsi indokok, és meg lehet csinálni, de nem érdekel mert én nem akarok gyereket.
Te meg tökéletes szent vagy, mostmár látom, hát élj boldogan, imátkozz hátha lesz gyereked, és isten adja hogy visszatérjen a realitásod és a toleranciád. Azt pedig ne merészeld megmondani hogy mi a helyes. Neked az a helyes nekem meg az, amíg nem sértek törvényt, addig te nem teheted a te igazságod általánossá! Amit te csinálsz az undorító lenézése minden embernek aki nem úgy gondolkozik ahogy te és nem az az álma hogy valaki eltartsa egész életében míg ő gyerekeket szül és szoptat. Elnézést. Nem kértem hogy segíts, mert ezt a gyereket nem fogja senki megszülni hacsak át nem teleportálódik másba, abban kértem segítséget, hogy egy ilyen volt párom által elkövetett ALJAS és szemét tettet hogy dolgozzak. Az elején megpróbáltam normáls lenni veled, mert normálisnak tűntél. De most látom hogy csak olyan vagy mint a többi...
Igen kétségbe vagyok esve mert nem akarom hogy egy magzat miatt engem kapargásszanak, és kétségbe vagyoke sve mert ilyet tettek velem. De abban sosem lesz kétségem hogy ez jó nekem amit teszek. Mondjuk mi lesz akkor ha pár év múlva ide visszajövök és még mindig "nem világosodtam meg" és nem bántam meG? Akkor mit fogsz mondani rám?
válasza:Nézd, én tudom, hogy össze vagy most zavarodva, és mérges vagy mindenkire, aki csak létezik, de legfőképp a volt párodva, na meg a hormonok is dúlnak most benned, azért írsz így.
Azért írtam a volt párodat "kedvesednek", mert udvarias akartam lenni. Azért csak szerettétek egymást valamikor, ha együtt voltatok és le is feküdtetek, gondolom, nem egyszer.
Tudom, hogy nem ő hagyott el, hanem te dobtad ki, én is pontosan ezt írtam, olvasd el még egyszer. Azért írtam azt, hogy veled lett volna, ha hagyod, és minden segítséget megkapnál, ha akarnád.
Nézd, attól, hogy valamit nem akarunk beismerni, még nem biztos, hogy igazunk van. Ha egyszer is beleenéznél azokba a videókba, látnád, hogy menekül a magzat, amikor közeledik felé a szívócső, hogy darabokra törve és kiszippantsa. Amikor a vakbelemet vették ki, az nem menekült, mert nem önálló élőlény. De a magzat az.
Egyébként pedig köszönöm, hogy beszélgetsz velem, és ne haragudj rám, nem rosszat akarok. A döntés a Tiéd. Csak szeretnélek megóvni egy nagyobb rossztól, a gyilkosságtól. De természetesen a Te lelkiismereted a döntés.
Mint már mondtam láttam olyan videókat... És nem nagyon érintettek meg két okból : 1, nem érdekelnek a gyerekek 2, csak egy szürke izét láni rajtuk... Én arra tudok emberként gondolni aki úgy is néz ki mint egy ember és legalább kisgyerek méretű... Sajna ez van... Viszont a szüléses videó csak megerősített abban hogy én ennek nem teszem ki a testem... Nem mintha ez lett volna fő indok.
Nem hiszem hogy segíteni akarsz mert akkor elfogadnál úgy ahgy vagyok. Ha te segíteni akarnál akkor nem ismételgetnéd hogy nem tudom mit beszélek (hidd el komolyan gondolom, akár terhes vagyok akár, máskor is ezt gondolom), nem kezelnél komplett idiótaként... Leszrom azt a gyereket, én abban kértem segítséget hogy mit tegyek egy ilyen emberel. De mint mondtam már mindegy, mert kitöröltem az életemből... Abban a pillanatban megszűntem szeretni őt ahogy mosolyogva közölte a dolgot. Ő egy elmebeteg... Te tényleg komolyan gondolod hogy én majd megtartom a gyereket és boldogan élünk? Te élnél olyanvalaki mellett aki becsap és megaláz? De most komolyan? El sem tudom képzelni...
Én sosem leszek egy olyan ember mellett aki ilyet tett velem... Persze lehet te maradnál, aztán majd írkálhatnál ide, hgy mit tegyél ha 10 éve ver a férj, de nem tudsz elmenni, mert ugye ő tart el, meg szereted...
Szóval köszönöm szépen a "segítséget", igen hasztalan volt mert a kérdésre nem válaszoltál, csak arról beszéltél aki engem nem érdekel. Menj "segíts" olyasvalakin ki tűri hogy komplett idiótaként beszéljenek hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!