A fígyelmetlenségem miatt esett le a babánk, a férjem így reagált, ez belefér?

Odafigyelés ÉS szerencse is kell ahhoz, hogy egy gyerek megússza.

Másfél éves volt a fiam, a lányom 3,5 éves, együtt fürdettük őket a kádban. Férjem felemelte a kislányt, hogy kitegye a fürdőszobaszőnyegre, én éppen leemeltem a törölközőt. Ezt a pillanatot választotta a fiam, hogy fejest ugorjon a kádból. Én ilyen gyors mozdulatot még nem láttam tőle. Apa kezében egy csuromvizes gyerek, akit nem dobhatott el, én meg már hiába ugrottam, gyerek a kövön landolt, bő 3 centis repedéssel a szemöldökén. Pedig ott álltam tőle egy méternyire, az,apja meg karnyújtásnyira.

Mondanom sem kell, hogy nem egymást osztottuk, hanem igyekeztünk mérsékelni a vérzést, és mentünk a kórházba.

"hogy ágyon fekvő babát nem hagyok egyedül,"

Ez természetes, de ne gondold, hogy úgy nem tud leesni. Itt kell a szerencse.

Ha neked soha nem esett le akkor nagyon figyeltél ÉS szerencséd is volt.

#87-es:

Kérlek,nézd el Nekünk,"szar" anyáknak,hogy

ne volt folyamatosan a kezünk a gyereken

és esett már le ágyról,fejelt már le asztalt stb.