Foglalkoznál a környezet véleményével?
4.gyereken gondolkodunk,legnagyobb gyerekünk 7eves.
Albérlet,65 nm.
Tok jól elvagyunk és a picinek is meg lenne a helye.Persze idővel saját ingatlan a cél.
Sokaknak mar attól is kerekedik a szeme,hogy három gyerekkell vagyunk ekkorában és albérletben...
válasza: válasza:Bocsánat azért, amit írok, de hányinger a stílusotok. Én személy szerint kamaszként sem éreztem kínzásnak a 2 gyerekszobát, de el tudom képzelni, hogy ha pl. a szüleim az általatok képviselt szellemiségben nevelnek minket, én is fel akartam volna kötni magam, ha nincs külön szobám. A gyerek igényei nagyban függnek a családi közegtől és neveléstől.
Senki se akar 10 gyerekkel teleszülni egy patkánylyukat, de azért a putri és a sokszobás ház közt van még egy óriási széles skála. Jó hír, hogy sokszázezer ember otthona helyezkedik el ezen a skálán és láss csodát, sikerül normális emereket nevelniük.
Én itt végeztem, amíg nincs a "vitapartnerben" annyi tolerancia, hogy elfogadja a másik érveit és ne csak támadási pontokat keressen, nincs értelme a vitának. Vállaljon mindenki annyi gyereket, amennyit szeretne. Se a kérdező, se én nem bántottuk azokat, akik szobaszám=gyerekszám módon gondolkodnak, csak leírtuk, hogy másképp is lehet jól csinálni. Ehhez képest nézzétek meg a válaszaitokat...
válasza:Utolsó, igen, szüljön mindenki amennyit akar, de annyi belátásnak kellene lenni hogy 3-4 gyereket nem szülök egy picike lakásba, a gyerekek érdekében. Én pl gyűlöltem mikor hazaestem 6-7kor az iskolából, majd már nyolckor aludtam volna, de a kistestvérem mindig felébresztett hogy játsszak vele inkább. Hétvégén meg az volt, hogy ő sokáig aludt volna, én koránkelő voltam, de mivel pici volt a lakás, még tvt se nézhettem a nappaliban fel ne ébresszem, tehát héttől tízig ülhettem a kanapén magam elé meredve.
65nm iszonyú pici, jó hogy te itt lobbizol érte, de a ti lakásotok is jóval nagyobb volt, azért plusz egy helyiség az nagy különbség.
62-es abszolút egyet értünk és ha csak a vélemény nyilvánítási stílusokat nézem,abból látszik higy tenyleg nagyon nem mindegy a nevelés...
Kedves utolsó,látod pont ez az amiről beszélek...nevelés...
egy családban igenis meg kell tanulni alkalmazkodni egymáshoz!Mikor fiam elkezdett suliba járni ő is kidőlt fel8-8 között.Kistesoja is le lett fektetve(mellesleg neki is ágyban a helye 8kor) és ha a bátyja el is aludt előbb ő csöndben volt míg o is elaludt.
Vagy hétvégén ők korábban kelnek picivel mint mi és a legkisebb.Mig felkelünk csöndben játszanak,tarsasoznak vagy rajzolnak.Figyelnek arra,hogy mi még pihennénk,a legkisebb meg ahhoz szokott hogy minimális zajban tudjon azert aludni,nem kell neki síri csend.
Nem értem ezt a mai tendenciát mi szerint az ‘én’ a legfontosabb...a családnak az is a szerepe,hogy megtanuljunk(és megtanitsunk) alkalmazkodni!
És most nem arról van szo hogy 10nm van 10gyerek függönyökkel elválasztva ahogy korábban írtàtok,hanem arról,hogy különböző igényeket is össze kell tudni hozni!!!Ha erre nincsenek megtanítva a gyerekek akkor hogy fogják megállni a helyüket a társadalomban,esetleg egy olyan munkahelyen ahol nincsenek az igényeik maximálisan figyelembe véve??
Azt látom(és nem csak itt a kérdés kapcsán),hogy túlságosan ki vannak szolgálva a gyerekek és kb képtelenek kompromisszumokat kötni.És miért kell ezt mar kis korban??Hogy működjön az életük!!De sajnos tenyleg nem ez a tendencia hiszen pl a hosszútávú párkapcsolat is ma mar ritka kincs...és hosszútáv alatt évtizedeket értek,nem 5-7 évet.
Nem gondltam hogy ennyire elmegy ilyen irányba a kérdés,főleg azert mert ha lesz 4.gyerek ha nem,mi nagyobb ingatlanba fogunk költözni idővel.Szamunka élhetőbe.
Ja és nem ítéltek el én senkit a nevelési elvei miatt,de ahogy korábban írta az egyik válaszoló,mi vagyunk kisebbségben a 62.es válaszolóval.Csakhogy attól meg hogy nem megyek a manapság divatos árral,attól meg nem biztos hogy rosszul csinalom.És a családunk minket igazol.Szuleim 34 éve házasok,mindkettőnek első házasság,hűségesek egymáshoz.5 gyerek,ebből 4 màr jo házasságban,húgom 13 éve házas,en lassan 10.
Igen,ma ez a kisebbség,ami az árral szembe megy.És meg kell hogy mondjam,mérhetetlenül büszke vagyok miatta.
válasza:Igen kedves kerdezo, tanuljunk alkalmazkodni, de NE kenyszerbol, hanem mert tekintettel vagyunk a masikra.
Es kepzeld el, azok is lehetnek jolneveltek, udvariasak es szereto csaladtagok, akiknek kulon szobaja van! Te most elkezdtel felsobbrendukent fogalmazni es azzal vagdalkozni hogy nalatok bezzeg neveles igy meg neveles ugy. Ezzel ne kompenzald, hogy nem tudod a gyerekeidnek biztositani a sajat kis eletteret! Ugyanis a sajat eletter es a szulok MEGGONDOLT gyermekvallalasa mellett is lehet nagyszeru gyereket nevelni aki tapintatos es szereti a testvereit.
Szoval ne tegyel ugy mintha ez csak neked es a partfogo valaszadodnak sikerult volna.
válasza:Es ha mar felsorolgatas: mi is egyutt vagyunk ferjemmel 15 eve, 2 csodas gyerekunk van akik imadjak egymast es minket is, es kepzeld 4 szobas lakasban elunk! Mert en is empatiara szoktattam oket, igen, nagy lakasban is sikerulhet.
Szuleim 33 eve hazasok, kezenfogva mennek meg a boltba is, hugommal is jo testverek vagyunk nagyon-nagyon es kapaszkodj meg, en is nagy lakasban nottem fel!
Ne fogalmazz ugy, mintha csak osszezsufolva lehetne nem "en-kozpontuva" nevelni egy gyereket.
Most komolyan??Oldalakon keresztül totál kioktató stílusban irtok és most en vagyok felsőbbrendű??
Semmit se konpenzalok és nem írtam hogy CSAK így lehet normálisan nevelni.Annyit írtam ,hogy nem gondolom hogy rosszul csináljuk csak azert mert a többség nem így csinalja.
Pontosan azert írtam le azt ahogy élünk,ahogy nevelkedtünk, mert eddig folyamatosan kiosztottatok 1 valószolo kivételével,hogy elcseszem a gyerekeim életét,meg persze szüljek még 10et!
Természetesen tudom,hogy nem a mi éltevitelünk az egyetlen ami által értelmes,egészséges felnőttek lesznek a gyerekeinkből,csak bántott hogy mivel nem azt az életvitelt képviseljük amit itt a többség már be vagyok skatulyázva egy kategóriába.
válasza:De tudjátok mit?Tényleg nem is kell nekünk ezen vitázni,hiszen úgysem fogjuk tudni egymast meggyőzni...de persze nem is kell..nekem inkább az lett volna a célom,hogy leírjam,hogy nem olyan nő vagyok aki segély miatt,ész nélkül halomra szül,csupán a mi belátásuk szerint külön szoba nélkül is fel lehet nőni egészségesen,boldogan(hangsúlyozom ismét,meg kicsik a gyerekek és nem itt tervezünk megoregedni).
Nyilván mindenki a legjobbat akarja a gyerekeinek és az út ami ezt lehetővé teszi nem mindenkinél ugyan az.De végülis azért szép az élet mert különbözőek vagyunk.
Szóval elnézést ha valakit esetleg megbántottam,nem volt célom,be kell látnom hogy fölösleges itt ilyen dolgokról vitázni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!