Mit csinálnátok, ha a tanítók nagyon sokat kiabálnának a gyermeketekkel?

Emlékszem a saját általános iskolai éveimre, illetve a szüleim gyógypedagógusok voltak nyugdíj előtt, tehát ők kifejezetten problémás gyerekekkel voltak (nevelőintézet és kisegítő iskola volt összevonva).

Nálunk egyetlen ordibálós tanár volt, ő egyszerűen képtelen volt kivívni a tiszteletünket, ezért a félelemkeltéssel próbálkozott. Alkalmatlan volt a pályára, ennyi.

A többi tanár türelmes volt, a kiabálás kimerült annyiban, hogy hangosabban mondták ki valaki nevét, aki rendetlenkedett.

Egyetlen esetre emlékszem, amikor egy nyugodt tanárt kihoztunk a sodrából valami kollektív rosszalkodással. Bejött, körbenézett, felment a pumpa és izomból lecsapta a naplót az asztalra. A dörrenéstől elhallgattunk, ő vett két mély levegőt, aztán nyugodt hangon elkezdte az órát. Azt például jogos és okos megoldásnak éreztem, már gyerekként is.

De a szüleim is meséltek egy-két kollégájukról, akik a saját indulataikat nem tudták kezelni, lehülyézték(!!) a gyerekeket, pofozták őket, folyamatosan ordítottak. Aki gyógypedagógiai pályára megy, nem tudom, hogy miért lepődik meg azon, hogy nehezen kezelhető gyerekekkel találkozik nap, mint nap.

A szüleimet kérdeztem, hogy ők hogyan fegyelmeztek (ugye ott sokszor nagyon rossz családi hátterű gyerekek is voltak, így halmozottan problémás eseteknek számítottak az értelmi elmaradáson kívül is). Mondták, hogy odafigyeltek a pozitív megerősítésre, ha vásott rossz kölyök volt valamelyik, akkor amint valami pici, méltányolható dolgot csinált - írt házit, jó választ adott egy kérdésre, csendben ült 10 percig - akkor az osztály előtt, hangosan megdicsérték. Ez nagyon jól működött, mert a dicséretre hajtva ezek a gyerekek egyre inkább a pozitív viselkedést produkálták.

De engem is így neveltek, talán 1-2 alkalommal kiabáltak velem, az is inkább kamaszkoromban volt, amikor durvábban elszaladt velem a ló.

#27-es, nemcsak szalag melletti robotolás létezik. Nekem nem azért elképzelhetetlen, hogy a főnököm ordít velem, vagy pláne megmondja, mikor mehetek pisilni, mert ő olyan kiemelkedően intelligens, hanem azért, mert az egész munkahelyi környezet, kultúra lehetetlenné teszi ezt. Nekem pont ugyanaz a végzettségem, mint az övé, nincs parancsosztogatás.

Figyelemzavaros, vagy egyéb tanulási nehézséggel küzdő gyerek is lehet kitűnő, bármilyen meglepő ez, csak jobban meg kell küzdenie érte. Vagy kiemelkedően magas IQ-ja van, amivel képes kompenzálni a problémát.

Itt sokszor összemosódnak a fogalmak.

ADHD: attention deficit, hiperactive disorder.

Azaz figyelemzavar és hiperaktivitás. Ezek általában együtt járnak, de egyik gyereknél lehet az egyik vagy a másik a domináns. A lányok általában inkább csendben elábrándoznak, és az iskolai kudarcokért magukat marcangolják, a fiúk meg inkább tombolnak.

De láttam már olyan kislányt, aki még az igazgatónőt is megrúgdosta, annyira nem bírt uralkodni magán, közben meg kitűnő tanuló volt. Szóval lehet, hogy ADHD diagnózist kap egy gyerek a viselkedészavara miatt, de mégis kitűnő tanuló.

De azt valóban nem értem, hogy a te gyereked akkor miért is ilyen? Tanulni tud, viselkedni tud. Akkor mivel indokolja a tanítónő a gyanúját?

Néhány korábbi hozzászólónak, aki szerint csak a szülő a hibás ilyen esetekben:

Bizonyára nincs még gyereketek. De nektek nem is való. Igen, előfordul, hogy rossz a tanár. Nagyon sok rossz tanár van. A gyerek életében lesz vagy 40-50 tanára, de édesanyja csak egy van, tehát ilyenkor a gyerek mellé kell állni. A tanár egy-két évig van csak vele, de az anyja vele marad, a családnak ki kell állni egymásért.

Alapvetően alsó tagozatban nincs olyan, hogy rossz gyerek, csak a tanár nem tudja kezelni a helyzetet. Nem 16 éves lázadó tinikről van szó.

Nem alkalmazkodnia kell a gyerekhez, hanem normálisan, pedagógusként viselkednie. Aki nem tud fegyelmezni, és üvöltözéssel próbálja ezt kompenzálni, az ne menjen pedagógusnak.

Azt meg ne forgasd ki, amit a kérdező írt, nem az ő gyerekének ment a felszólítás, hanem en bloc mindenkinek, erre ment minden gyerektől, hogy nem ő dobta le. Aki látott már közelről több gyereket egyszerre, az tudja, hogy ez várható volt.:-) Van rá megoldás, de nem az, hogy zengjen a folyosó az ordítástól.

Azért az üvöltés és üvöltés között is van különbség. Amikor 15 gyerek 100 fele megy (mert bizony vannak olyan osztályok, ahol épp a nagy liberálisan nevelt gyerekek gyűlnek össze) nem édesgetheti a tanár mert akár még veszélyes is lehet. el kell ereszteni a hangját. Láttam közelről pár ilyen helyzetet. És nem forgatom ki, egy 8 éves baromira ne feleseljen vissza!!! Mit képzel magáról??? 12 évsen sem mertem, nem hogy 8 évesen! Pedig a mi korunkba még pofon is elszállt nem egyszer, nahát bele se haltunk és anyáink se hőbörögtek. De tudtuk hol a határ és veszélybe se sodortuk magunkat.

Visszatérve az első mondatomra ha én itthon elengedem a hangomat,nem vészesen, de az egyik gyerekem ordibálásként éli meg, a másik meg hangos fegyelmezésként.