Ha valaki nem akarja, hogy örökbefogadják. Mit tegyünk, ha egy 8 éves kisfiú a gyermekotthont választja az örökbefogadó család helyett? Erőltessük rá, ami mindenki szerint a javát szolgálja? Vagy ő érzi, neki mi a jó?

Uh, ez a tegnapi megbeszélés... két és fél órán keresztül tartott... és úgy megfájdult tőle a fejem, hogy még mindig fáj. Ha le akarnám írni, akkor az több oldal lenne, hisz a jegyzőkönyv is legalább tíz oldal lett :). Azt szerettem volna, ha Gergő mielőbb sorra kerül és nem kell végigülnie és hallgatnia a felnőttek fejtörését, mert láttam rajta, hogy nagyon rosszul van. De épp ezért minden igyekezetem ellenére sem tudtuk feloldani, újra megnémult, krétafehéren üldögélt a széken és egyszerűen nem tudtuk nekiszegezni a kérdést, hogy adja ellő az álláspontját, mert láttuk rajta, hogy fél. Ezért aztán a szocmunkás elkezdte a bevezetést, hogy ez egy különleges eset, és nemigazán látunk tisztán, nem tudunk megnyugtató döntést hozni, etc. Utána az apuka elkezdett Gergőhöz beszélni. Már tudom, hogy ebben az esetben velem is probléma van, egyszerűen túlreagálom ennek az embernek a megnyilvánulásait. Olyan indulatokat indukál bennem, hogy az hihetetlen. Nyugodt hangon elmondta Gergőnek, hogy nem kell félnie tőlük, és nagyon jól tudja, hogy sosem kellett, és őt is mindig bántotta Gergő bizalmatlansága, és vele bármilyen problémát meg lehet beszélni, mindig nagyon türelmes volt hozzá és úgy érezte, minden probléma ellenére Gergőnek megvan a helye közöttük. Semmiféle haragot nem érez amiatt, hogy kedden Gergő nem akart hazamenni, sőt megérti, és talán természetes is, hisz Gergőnek itt volt az otthona, etc. Nagy szeretettel várják vissza, és egészen biztos benne, hogy találnak megoldást közösen a problémákra, ha Gergő is hajlandó ezen együtt dolgozni vele, hiszen ő maga is (mármint Gergő) elismerte, hogy sok mindenben szeretne javulni, változtatni. Így van-e? Gergő ült és bólogatt. Az apa elismerte, hogy talán túl gyorsan akartak változást elérni, de úgy érzi, minden törekvésük csak a jóra irányult, hogy Gergő megtanuljon uralkodni magán, ezáltal a tanulás, az iskolában való odafigyelés is könyebb legyen számára, és az indulatait is így tanulja meg kezelni. Ugye, hogy ez leírva milyen szép és igaz? Semmi sem indokolta, hogy engem olyan idegesség elkapott, hogy remegtem. A férfi végig Gergőt nézte, és olyan hipnotikus hangon beszélt hogy legszivesebben felugrottam volna és megráztam volna Gergőt, aki tényleg úgy is ült ott, mint akit hipnotizálnak. (A hipnotizálás nem csak arról szól, amit a filmben látunk, a hipnózis valóban lehetséges ilyen módon is!) És bólogatott a férfi minden szavára én meg ott ültem hitetlenkedve, mert láttam, hogy a drága igazgatónk is felderül, mert hát ebben semmi kivetnivaló nem volt, amit az apa mondott és hát Gergő is ott bólogatott. Akkor én felálltam és arra kértem mindenkit, hogy engedjük ki Gergőt és minden befolyástól mentesen Gergő a saját szobájában írhassa le egy papírra, hogy szeretne-e a továbbiakban ebben a családban nevelkedni. Az apa azonnal ellentmondott, hogy már maga a környezet is befolyásolja Gergőt, nem gondolom-e. Válaszoltam neki, hogy de, igaza van, akkor viszont Gergő válaszoljon egy szóval itt és most, hogy hol szeretne a továbbiakban nevelkedni, a gyermekotthonban vagy V-ééknél és aztán azonnal kimehet, nem kell indoklás. Megpróbáltam semmiképp nem befolyásolni Gergőt, de az az igazság hogy majd meghaltam idegességemben, hogy mi lesz, ha azt mondja, hogy V-ééknél. Szóval nagyon jól tudom, hogy nem voltam csúcson szakmailag, túlságosan erősen befolyásoltak engem az érzelmeim és az ebből származó előítéleteim. De GERGŐ AZT VÁLASZOLTA, HOGY ANDRÁS BÁCSINÁL SZERETNE nevelkedni!!!! Ő az igazgatónk! És aztán fel is állt és ki is ment, és ettől a választól az igazgató is úgy meghatódott, hogy csak zavartan krákogott én meg borzasztóan féltem attól, hogy lerí rólam, mennyire örülök, és az lesz a vád, hogy én befolyásoltam Gergőt. Hát ez így is lett. Két órán keresztül ment a hercehurca, a győzködés, az érvelés, hadd kíméljelek meg ettől titeket, de az apa nem adta fel a végsőkig, nagyon jól látta, hogy mit érzek én iránta és ezzel tudott végig érvelni, hogy milyen hiba volt engem küldeni környezettanulmányra, és hogy újra meg kellene próbálni független pszichológusal, aki nem ismeri a gyermeket, etc. Az anyuka szinte nem is szólt semmit hozzá a dolgokhoz, amit mondott, az okos volt ugyan, de a férjét erősítette. A végső szólt András mondta ki, hogy ő maga úgy látja, hogy Gergő mindenekfelett álló érdeke azt diktálja, hogy nyugalomban és biztonságban nevelkedjen, és mivel a V-ééknél eltöltött idő túlzott szorongást váltott ki benne, úgy gondolja, hogy nem megfelelő környezet számára a v. család, bármennyire is szimpatizál ő maga is nevelési elveivel. Szóval az igazgató mellénk állt én meg igyekeztem minél kevesebbet beszélni. Végül V. is belátta, hogy jobban jár, ha kiszáll a játszmából, mintha a Gyámhivatal hozza meg a döntést, hogy nem jöhet létre az örökbefogadás. Én pedig azt hiszem, életem végééig azon fogok gondolkodni, hogy hibáztunk, vagy sem ebben az esetben, és lehet, hogy most törtem ketté Gergő életét? Bárcsak találnánk neki egy jó családot, akkor nem lenne ilyen lelkiismeretfurdalásom.

Azért azt még hozzáteszem, hogy nem csak én láttam katasztrófálisnak Gergő állapotát, hanem a szocmunkás is. Őt pedig nem befolyásoltam, az biztos, mert nem az a típus, akit könnyen lehet befolyásolni. Sőt, ő szólt először, hogy nem tetszik neki Gergő, mióta V-ékhez került.