Nem onzoseg egyetlen gyereket szulni?

Ne azért szülj még egy gyereket, hogy a jelenlegi ne legyen egyedül, hanem azért, mert akartok mégegyet! A jó testvéri kapcsolat nem garancia.

Nekem van egy nővérem, közel 5 év van köztünk. Állandóan veszekedtünk gyerekként, nem voltunk meg együtt, nem játszottunk, csak martuk egymást. Teljesen más a felfogásunk, az értékrendünk, a szokásaink. Most már felnőttek vagyunk (ő 29, én 24), mindkettőnk házas, gyerekeink között 15 hónap van. Perpillanat egy házban élünk, de elszeparálva, többnyire megvagyunk, de sok dolgát utálom. Mi hamarosan költözünk, nem sűrűn tervezek találkozni/beszélni majd vele. Anyámék szomorúak a rossz viszony miatt, mert ők is azt mondják, hogy később már csak mi leszünk egymásnak... de sajnos ami nem megy, azt nem lehet erőltetni.

31 vagyok

Persze, érthető. Én meg csak leírtam, hogy hiába akarod, hogy jó testvérek legyenek, ha egyszerűen emberileg olyan mások lesznek felnőttként, hogy nem tűrik egymást. És sajnos ezen a nevelés sem segít. Gyerekként oké, ha ez a cél, hogy eljátszanak, de nálunk a nagyobb korkülönbség, és a nővérem féltékenysége miatt ez nem jött össze (nem tűrte el, hogy közel 5 év után nem volt az osztatlan figyelem középpontjában). Hiába akartam vele később közös dolgokat, amikor én kisiskolás voltam, ő meg már tini, akkor meg azért nem. Mikor gimis lettem, ő egyetemre ment, akkor azért nem. Most össze vagyunk kényszerítve, de vannak súrlódások. Ezért várom, hogy végre távolabb lehessünk. :)

Szóval, azzal egyetértek, ha valaki rossz tapasztalatból nem akar másodikat, vagy fél, azt nem értem, hogy 2 gyerek miért rosszabb karrier szempontból, mint 1, de azzal nem értek egyet, hogy csak azért legyen 2, hogy ne legyen egyedül. Játszik majd az oviban a barátaival, és lesznek barátai később is. Én meglennék a tesóm nélkül, ha ettől Anyukám szomorú is, sajnos nem tudunk mit tenni. És ezzel a tesóm is így van, nem egyszer a tudtomra hozta.

Épp ellenkezőleg.

Én pl hiába vagyok már nagykorú,élek külön háztartásban stb, de mai napig rossz a kapcsolatom a testvéreimmel és határozottan jobban örültem volna egy testvérektől mentes gyerekkornak. A szüleim anno természetesen xartak a fejemre/véleményemre amikor az "Ugye szeretnél kistesót?" kérdésre kerek perc megmondtam, hogy NEM, mert hát ŐK több gyereket AKARTAK és kész.

Nyílván ezzel a legtöbb szülő így van, szóval ne akarjuk már úgy beállítani, mintha önzetlenségből vállalna bárki is gyereket (kivéve olyan béranyák akik nem kérnek érte pénzt).

#37: ha jól sejtem nagy a korkülönbség nálatok? Már ha így annak idején meg tudtak kérdezni, te emlékszel erre, akkor nem lehettél már túl kicsi.

Nekünk most három van, kettő már beszél. Ha megkérdezzük akkor természetesen szeretnének még tesót. De ez lehet más lenne 10-15 év múlva. Illetve szinte kizárt hogy a mostani kérdésemre emlékezzenek.

#38

Igen van köztünk pár év, bár azért nem mondanám hatalmas korkülönbségnek, 5 és 6 év van köztem és a két testvérem között.

Főleg az utóbbi volt számomra bántó, mert az iskolakezdésem idején tettek rám magasról. Nyílván felnőtt fejjel értem, hogy egy újszülött több törődést igényel, de akkor és ott nagyon zavart, hogy pl egyedül mentem első nap iskolába (csoda, hogy nem veszem el :D), később meg nekem kellett őket pesztrálni.

Szóval nem nevezném önzetlennek vagy a már meglévő gyerek számára profitálónak az ilyesfajta gyerekvállalást.