Elvetetnétek ha végtaghiányos lenne?

Kedves anyuka,

Lányom csak egy kézzel született. Nehéz volt kibékülni a hírrel az elején, de vegulis elég gyorsan feldolgoztuk a hírt és egyáltalán nem tudjuk elképzelni életünk nélküle. Hihetetlenül vidám 3 éves kislány most, imádja az életet és mindenki imádja öt ! Mi már egyáltalán nem látjuk a kis kezét ! Mindent tud csinálni, néha máshogy mint a többiek. Úgy mint hogy nem bisztos hogy boldogabb lennénk az életben ha milliárdosok lennénk, nem lehet kimondani hogy neki rosszab élete lenne egy lábbal mint bárki más kettővel . Most ment oviba, az első nap pár gyerek megkérdezte hogy mi van, és azóta szerintem ők sem látják már a különbséget. Ismerek egy anyjukát akinek ugyanúgy hiányzik egy keze és fantasztikus férje, két gyereke és szuper munkája mellett gyönyörű az élete ! Szivesen beszélhetünk privátban ha segítene döntést hozni. Jó ötlet is lenne beszélni szülőkkel / emberekkel akik egy lábbal élnek hogy jól belelassal hogy milyen élet vár babádra !

Azért, utolsó, a kislányod tud szaladni a fűben a társaival! Mégha az egyensúlya nem is 100%-os a hiányzó kéz miatt.

De a láb hiánya azzal járna, hogy már 1 éves gyerekként picike kerekesszékben lenne a gyermek, nem tudna úgy helyet változtatni, ahogy szeretne...

Ráadásul nem biztos, hogy lesz olyan csonkja, hogy műlábat tudjon használni!! Ezt sokan elfelejtetik itt!!!

Kb így tudna közlekedni:

[link]

Nem vetetném el.

Szeretném,mintha két lába lenne,és segíteném,hogy megtalálja önmagát ezekkel a feltételekkel is.

Hiszen mindenre képes,amire más is!

...ezen az alapon lőjük agyon azt is,akinek egy balesetben leszakad a lába,mert akkor már nem két lába van ugye...

A gyerekek erősek,és hatalmas lelkük van...és itt a lényeg. A lélek...

Úgy látom, itt a legtöbbek nem tudnak megbirkózni a nem tökéletessel. Elcseszett egy társadalom, mindenkinek mindenből a legjobb kell. De tudjátok mit? Az a gyerek ugyanúgy érez. Értelmileg ép, egészséges, okos, tud beszélni, tud egyetemi diplomát szerezni, lehet teljes, gyönyörű élete, lehetnek gyerekei, tud mosolyogni, tud örülni, tud barátokat, szerelmüket szerezni. De ezt sokan kukába dobnák, mert az "ő érdeke". Honnan tudjátok? Miből szűritek le, hogy az a gyerek nem akarna élni? Jobb halottnak lenni, mint egy picit szépséghibásnak, másnak lenni mint a többiek, amit a mai modern korban kitűnően lehet kezelni? Eldobna valaki egy ilyen babát, csak hogy pár hónap múlva kihordjon egy "tökéleteset", és elmondhassa, hogy az ő gyereke tökéletes?

Más kérdés, ha értelmileg sérült lenne. Nagyon más. Őt én sem vállalnám be, mégpedig valóban a saját érdekében. Mert ha mi nem leszünk, ki vigyáz rá? Meddig elég a pénzünk, hogy gondját viseljék? Mi lesz a sorsa, ha senki nincs, akinek az érdeke, hogy vigyázzanak rá?

De egy mozgásában korlátozott gyermek annyira, de annyira más tészta! Néhány éves korára már száz százalékban együtt tud élni az állapotával, kialakít kapcsolatokat, később munkahelye van, keresete van, családja van, önálló élete van, hobbija van, nem szorul segítségre!

Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért kell lepontozni akiknek más a véleményük.

Én meg azt nem tudom felfogni, hogy mi a fenéért nem lehet tiszteletben tartani a másik döntését és miért kell kritizálni és leszólni azt, aki nem tartaná meg....??

Ha te megtartanád, szíved-joga, a te bajod, de hogy jön ahhoz bárki is, hogy a másikat emiatt megszólja?!

Óriási különbség van "tökéletesség" és egészséges gyerek között! Nehogy már egy lapon említsük a kettőt. Csak azért, mert valaki egészséges, ép gyerekeket szeretne, nem jelenti azt, hogy tökéletességre törekszik! Jó lenne tisztában lenni a fogalmakkal. És tiszteletben kéne végre tartani a másik álláspontját, vannak emberek, akik nem akarják szánt szándékkal ekkora hátránnyal indítani az életben a saját gyereküket, hisz az élet épp elég nehéz az egészséges embereknek is, miért kéne rátenni egy még egy lapáttal? Az én lelkiismeretem nem bírná el ezt, ennyi. Ahogy sokan másoké sem. Egyáltalán semmi garancia nincs arra, hogy ő maga is úgy fogja gondolni, hogy jó volt megszületni, egyáltalán nem biztos, hogy meg fog tudni küzdeni ezzel a teherrel, nem biztos hogy olyan baromi boldog lesz, mint ahogy azt itt néhányan megjósolták. Ja és a legfontosabb: baromira nem biztos, hogy lehetne műlába! Ugyanis, ha a csonk nem alkalmas, akkor marad a tolószék, az aztán pedig az igazi "élvezet". Akkor pedig igen is segítségre fog szorulni egész életében!

Szóval hadd döntsem már el én, hogy kívánok-e ilyesmit a saját gyerekemnek vagy sem, anélkül hogy bárki is beleugatni.

Az meg az év vicce, hogy az életük során bármilyen baleset/betegség miatt amputált lábú embereket összehasonlítják az eleve így születettekkel, mondván akkor őket is le lehet akár lőni. Ez a kettő között csak ritka buta ember vonna párhuzamot... Az megvan, hogyha valaki élete során veszti el a lábát ÖNHIBÁJÁN kívül, az nem ugyanaz mintha a szülő szánt szándékkal ítélné erre a sorsra?? Na meg arról nem beszélve, hogy az abortusz során egy fejletlen, fájdalmat nem érző, pár hetes embrióról van szó, míg a másik esetben már megszületett, érző, érzésekkel és tudattal rendelkező ember megöléséről beszélünk. Azért nehogy már egy embrió abortálását egy lapon említsük egy megszületett ember meggyilkolásával!! Ne beszéljünk már ekkora zöldséget, könyörgöm.🤦‍♀️🤦‍♀️

A társadalmunk meg pont azért ilyen elcseszett, mert sok az ilyen okoskodó, "kihaénnem", mindenki dolgába belepofázó, rosszindulatú ember, aki képtelen elfogadni és tiszteletben tartani a másik döntését.

Sziasztok!

Pszichológus vagyok (szerzett) végtaghiányos emberekkel is foglalkozom.

Én elvetetném.

Nem élne teljes életet. Az már nem teljes élet, ha nem lehet az a foglalkozása, amit akar. És az önmegvalósításhoz, a teljes boldog élethez ez is hozzátartozik.

Tudom, mert én színtévesztés miatt nem lehettem az, ami akartam. És bár az én színtévesztésem meg egy láb hiány nem összehasonlítható, de én sem élek teljes életet, és ez sokáig rányomta és időnként a mai napig is rányomja a bélyegét az életemre.