Elvetetnétek ha végtaghiányos lenne?

Tudom,már rég nem aktuális,de,mint elméleti kérdés,válaszolok rá.

Fogalmam sincs... nem voltam ilyen helyzetben,addig nem merek biztosan előre eldönteni semmit. Abortusz ellenes vagyok -itt is kiemelem,hogy csak a magam esetében,mások életébe nem szólok bele,de eddig hiába szögeztem le,így is lepontoztak-,szóval lenne bennem egy gát,hogy őrá is ugyanúgy várnék,mint az egészséges fiamra,eszméletlenül sajnálnám,ha őt meg emiatt "dobnám". Viszont így sem egyértelmű,mivel az ember nyilván úgy látja a világot,ahogy ő megélte. Ha valaki sikerekben gazdag volt,akkor ő ezzel indítja el a gyereket,valószínűleg sokkal magabiztosabban. Viszont,aki kb a béka segge alá lett lelökdösve,folyamatosan bántalmazásnak kitéve,az legtöbb esetben sötéten fogja látni a világot és eszerint mérlegel. Na ez a kategória vagyok én.

Keresési eredmények

Internetes találatok

Rheumatoid arthritis-em van,ez a sokízületi gyulladás,a bokámtól indult,aztán ráment mindkét kezemre. Aki ismeri ezt a betegséget,vagy utána néz egy kicsit,az látja,hogy borzasztóan ronda egyfelől,másfelől meg rettentő fájdalmakkal jár és így tehetetlenséggel is. Gyerekkorom gyakorlatilag nem is volt,kisiskolás koromtól kamasz koromig vagy kórházban töltöttem több heteket,vagy ha otthon is voltam,iszonyatosan korlátozott voltam,a suliban meg aztán kaptam érte a többiektől,nem csak lelkileg....

Én sajnos ezzel a tapasztalattal indultam el és nem merném mondani,hogy az én beteg gyerekemnek happybb sorsa lenne. Most lehet jönni a keményvonalas abortusz elleneseknek,hogy a szomszéd unokatestvérének a lánya milyen boldog és kiegyensúlyozott volt így,de engedtessék meg,hogy lássam a másik oldalt is,ha már egyszer megéltem és ezt ne vonja már kétségbe senki,hogy ilyen gyakorlatilag nem is létezik. Szóval emiatt nem tudom,hogy ezt végigjáratnám-e vele is,mert nem vagyok naiv és nem feltételezem,hogy neki biztos jobb lenne.