Ab után eggyütt maradtatok a párotokkal akitől épp elvetettétek a babát?

71%-os javaslom mielőbbi orvos felkeresését, ugyanis neked nincs ki mind a négy kereked. Elfelejthetted bevenni a gyógyszered, ez bárkivel előfordulhat. Mélységesen szánalmas vagy, hogy összesen annyi telik tőled, hogyha valaki nem ért egyet a te szent és sérthetetlennek vélt kis véleményeddel, akkor idegbeteg módra, habzó szájjal nekiallsz személyeskedni...:D A beteges magzatfanatikusok egyetlen fegyvere, nem mellesleg igen gyenge, az bizony hogy ismeretlenül személyeskednek.

El kell keseritselek, az igazságtól annyira messzire vagy, amennyire csak lehet, de azért nyugtasd ezzel a kis lelked, ha ettől jobban alszol, legyen.

De képzeld, nálad azért “kicsit” jobban ismerem a párom, és bizony azért maradt velem, mert szeret és egyetértettünk a döntésben! Pont lesz*arom, hogy szerinted mi az oka, ugyanis gőzöd nincs róla, innentől értelmetlen hablaty, amit írsz. És a saját kepzelgesed nem kell kivetíteni másra, az hogy neked a felelősegvallalas csak és kizárólag az lehet, h kihordasz és megszülsz egy hátad közepére nem kívánt gyereket, akkor sajnállak, de másnak halistennek nem csak ez lehet a felelősségvállalás. Ma sem döntenének másképp, az volt a lehető legjobb abban a helyzetben, és mivel nem te voltál benne és nem a te tökéletes kis eletedrol volt szó, ne pofazz bele, mert SEMMIT nem tudsz.

Ja és természetesen a karrierrel is tökéletesen mellelőttél, elhiszem hogy nagyon frusztrált vagy, hisz nagy valószínűséggel amiket írtál, azok mind rad igazak, haszontalannak érzed magad és azzal próbálod kompenzálni, hogy itt kötekszel ismeretlenekkel.

A karrierem köszöni szépen teljesen jól van, imádom a munkám és ha már itt tartunk vezető pozícióban dolgozom egy meglehetősen nagy cégnél, bár kötve hiszem h neked ehhez bármi közöd lenne. Nem is értem hogy jött ide a munka és karrier, azzal soha nem volt problémám, se a páromnak, de nyilván masba már nem tudtál belekötni....

Igen egyutt maradtunk. Természetesen ehhez kellett az, hogy ő is ugyanúgy vélekedett, ahogy en. Mindketten egyetertettunk abban, hogy nem tartjuk meg, ez egy pillanatig sem volt kérdés.

Azóta is együtt vagyunk, az ab óta már 7 év telt el.

"Sokan jobban lenézik az abortáltatókat mint az örkbeadókat." - álmodban, vagy esetleg pár szubkultúrában ez lehet, hogy így van, de - bármily fájdalmas ez néhányaknak - a magyar társadalom többsége támogatja az abortuszhoz való jogot, és elfogadja az abortusz tényét. Azt sokkal kevésbé, ha egy nő megszüli a gyerekét és lemond róla.

A másik ettől független, hogy az abortusz az egy lezárt történet, a MÚLT része, na ehhez képest egy élő gyerek mindig a JELEN része marad, nagyon nem ugyanaz, ha valaki hall valamit egy 20 évvel ezelőtti abortuszról (érdektelen infó), vagy ha beállít a 20 éves gyereke...

De maga a nő az abortuszon 99%, hogy túl lesz (ki napok, ki hónapok alatt), azon, hogy van egy élő gyereke, azon sose lesz túl senki.