Ab után eggyütt maradtatok a párotokkal akitől épp elvetettétek a babát?

De, rengeteg ember fogadja el az abortuszt és az ahhoz való jogot, úgy hogy nem kell kijelenteni, hogy ez igaz, az meg nem igaz. Sőt rengeteg ember ítéli el százszor jobban azt a nőt, aki eldobta magátol a gyerekét, semmint aki elvetetett egy nehány hetes embriót, akinmeg fájdalmat sem érez.

Az abortusz pedig igenis magánügy, azért nem “vallja” be senki, mert marhára nem kell bevalljon rajta semmit! A saját élete, a saját teste, a saját döntése. Senki másra nem tartozik rajta és a parjan kívül!

Az pedig a legalja, aki képes a tulajdon gyerekét azért kiragadni, mert nem sikerült ráerőszakolni a saját kis nézeteit... Az ilyen nem szülő, hanem egy undorító ember! Aki az első problémánal hátat fordít a gyerekének, amikor annak szüksége lenne az anyjara/apjára. Szép... Az ilyen csak meg se szólaljon, inkább ássa el magát...!!

69%-os, ne akard már te megmondani mi szégyen és mi nem!! Te nyugodtan legyen korlátozott és gondold úgy, hogy szégyen az abortusz, én és még sok másik ember szerint NEM szégyen, de akkor sem tartozik az eg világon senkire!!! Ennek melyik reszet nem tudja befogadni az agyad??!

Nem képzeld, bármilyen műtétem is lett volna, senki orrára nem kötném ra csak úgy! Vannak olyan dolgok, amik magánügyek, csak az adott emberre tartozik, senki mára nem. Őszintén sajnállak, ha ezt nem tudod felfogni.

#24, csak érdekességként:

"Tehetetlen a termékenység ellen

Fanninak összesen hat abortusza volt, ami egy mai nő számára rémisztően magas számnak tűnik. Tisztában kell lenni azonban a kor tragikus körülményeivel, hiszen még nem léteztek fogamzásgátló tabletták. Az aktív szexuális életet élő nők tehát sokszor kerültek méltatlan helyzetbe a nem kívánt terhességük miatt. Igaz, az első világháború után enyhültek a törvények. Ha még nem is számított hivatalos eljárásnak, de szinte rutinszerűen hajtották végre az abortuszt."

(Természetesen Radnótiról és feleségéről van szó)

Erről ennyit...

Ja, ha már idézel: ,,Az asszony több érvvel is magyarázta a döntéseit: megélhetési problémákra hivatkozott, és lakhatási nehézségekre: pöttöm lakásban éltek, és apró ajándékokat is csak nehezen tudtak venni egymásnak a jeles alkalmakkor.

Sajnos a politikai helyzet sem kedvezett annak, hogy a zsidó származású házaspár biztonságban érezhesse megfogant gyermekét.

A hatodik abortuszra azért került sor, mert Fanni a megszállás idején többször is szovjet katonák erőszakának áldozatává vált, akadt köztük olyan, aki meg is verte."

Ha nem ismered az adott korszakot, ne idézz onnan. Máskülönben: Csak halála után engedte, hogy kiadja a naplóját, amiben ezek voltak. És ha erre még életében sor kerül: egy név. Egy.

Nem mondod komolyan 69%-os?? Miért te talán tudsz hozni akar egyetlen példát is a mi állításunk cáfolatakent? Ja, hogy nem, de azért okoskodnal. Ne döntsd már el helyettem és más helyett se, hogy mi számít szégyennek és mi nem!! Hiába vered magad földhoz, akkor sem lesz igaz, hogy mindenki szerint az abortusz szégyennek számít! Szóval

nem teljesen értem, hogy miről beszélsz, de szerintem te magad sem.

Miért is kéne szégyellnie bárkinek is azt, hogy nem egy fejletlen, pár hetes embriót helyezett a saját, már meglévő élete elé?! Vagy azt, hogy rendesen védekezett, mégis terhes lett, de nem szereti a gyerekeket? Ebben mi szégyellni való van? Szégyellni inkább az szégyellje magát, aki megtartja úgy a gyereket, hogy nincs meg a megfelelő anyagi helyzet és a gyerek éhezik, nélkülözik. Meg az, aki bár nem megy abra, csak épp szülés után eldobja a gyereket, megfojtja, kint hagyja a hidegben halálra fagyni stb stb.

Te nyugodtan tartsd szégyennek, senkit nme érdekel, de ne legyél már ilyen erőszakos, hogy más helyett is el akard dönteni! Ha fejreallsz sem tudsz égen változtatni, minél előbb feldolgozod ezt, annál jobb lesz.

Ja és sürgősen nézz utána mit jelent az, hogy magánügy!! Mert egyértelmű, hogy halvány lila gőzöd nincs róla.

#27, mint írtam, csak érdekességként hoztam... ha ma élő példák érdekelnek, beírod a gugliba, hogy "abortusza volt", és a következő oldalakon találsz olyanokat, akik valamilyen oknál fogva nyilvánosan is elmesélték életük ezen részét.... nincs benne semmi, kb minden második-harmadik nőt érinti a dolog.

Azt csak szeretnék egyesek beleplántálni a köztudatba, hogy ez valami bűn, amit szégyellni meg "bevallani" kellene... lásd meg, hogy nem túl eredményesen, mert a valós folyamatok pont ellenkező irányúak a világban.