Mit csinálhatnék, hogy a húgom megértse azt, hogy az abortusz ebben az esetben a megfelelő döntés?
Terhes lett, a barátja tudta nélkül abbahagyta a gyógyszert... Azért, hogy majd a baba újra összehozza őket, erősebb lesz a kapcsolatuk és vége lesz ennek a "se veled-se nélküled" dolognak. Viszont a srác közölte, hogy nem akar gyereket, sőt, szakított vele.
Itt van a húgom, 20 éves lesz a nyáron.
Egyetemre jár, nincs egy nap munkaviszonya sem.
Az apánk nem ugyanaz, engem az apám oldaláról jobban támogatnak (tehetősebb az apám és a nagyszüleim is, tőlük kaptam a lakást, fizetik a sulit, stb). A húgom jelenleg az én lakásomban él, lakbért nyilván nem kérek.
Anyáék nem tudják annyira támogatni, rengetegszer van, hogy tőlem kér már pénzt, mert otthonról nem tudnak neki küldeni.
Viszont ő akarja a babát, mert állítja, hogy a barátja meggondolja magát és rendben lesz minden. De nagyon nem... Beszéltem a sráccal, mondta, hogy nem megy neki az egyetem, valószínűleg átrakják államiról önköltségesre, de diákhitelt nem akar felvenni, a szülei pedig nem bírnak százezreket kifizetni neki félévente. Mondta, hogyha végez a vizsgáival, valószínűleg kimegy 1 évre külföldre dolgozni. Amúgy rendes, meg dolgos nagyon, egyetem mellett két munkahelye van, mert a szülei sem élnek túl jól és igyekezett őket is támogatni, vagy legalább elérni azt, hogy rá ne kelljen költeniük. De mondta, hogy a húgomat már nem szereti, nem vele képzeli el a jövőjét és a háta közepére nem hiányzik neki, hogy egy gyerekről is gondoskodnia kelljen 21 évesen...
Ezt elmondta a tesómnak is, aki csak azt ismételgeti, hogy "majd idővel megnyugszik és szeretni fogja a babát".
Anyáéknak még el sem mondta, azt mondja, hogy majd később...
válasza:Lehet azt mondani, hogy "ne szóljanak bele az életébe mert senkinek semmi köze hozzá".
Viszont akkor a kérdező is ugyanilyen joggal mondhatja azt, hogy akkor ő meg nem akarja bevenni a tesó gyerekét a saját életébe...vagy a lakásába...anyagi költségvetésébe...és ugyanígy joga van erre.
(csak ha ezt kimondja, ő lesz a szívtelen dög)
Mert itt nem csak arról van szó, hogy tesó szívességből elél nála addig amíg nem végez a suliban és munkát nem talál...hanem ha abba a házba "szüli" a babát akkor évekig, se suli se munka, se anyagi háttér.
És ha közben a kérdezőnek barátja lesz, esetleg saját gyereket szeretne? Pitiznie kéne a saját lakásáért?
Én szembesíteném a tesót azzal, hogy nyugodtan vállaljon gyereket ha "ennyire" szeretne, de ne számítson arra, hogy eltartom. Nem vagy se a gyámja, se az anyja apja...kezdhet utánanézni meg tudja e oldani egyedül.
válasza:Köszönöm szépen a további válaszokat!
Nem értem azokat, akik azzal jönnek, hogy ez az ő élete, én ne szóljak bele...
Mert engem nem érint?! Vagy a szüleinket, akiknek a pénzén akarja felnevelni a gyerekét? (Mivel a barátjától maximum pár tízezres gyerektartást fog kapni, azzal meg nem megy túl messzire.)
Ismétlem, sosem dolgozott, semmilyen megtakarítása nincsen.
Így mire szüljön?
Meg hova?
"fel fog nőni a feladathoz, ha hagyjátok neki"
És ha nem, akkor mi lesz?
Ha mondjuk szülés után rájön, hogy a barátja sosem megy vissza hozzá, az újszülött mellett nem minden rózsaszín és babaillatú, valamint az anyagi háttér sincs biztosítva, hogy ő gond nélkül élhessen... Ilyenkor mit csinál? Közli, hogy bocsi, én nem erre számítottam és visszaviszi a gyereket a kórházba? Vagy mi?
Mert ő azt hiszi, hogy az anyaság olyan, mint ahogy az Instagramon látja... Közölte, hogy az ő gyereke nem fog éjjel kelni, meg nem lesz sírós, mert nem így fogja szoktatni. Most őszintén, aki így áll ehhez hozzá, hogy ezek csak szoktatástól függenek, attól mit várunk?
Beszéltem anyukámmal délután telefonon, mivel a húgom közölte, hogy ő erről velük csak a 12. hét után hajlandó beszélni, ha már nem tehetnek semmit. Képes lett volna őket egy kész helyzet elé állítani, mivel nagyon jól tudja, hogy ők sem állnak majd mellette...
Anya az nagyon kiborult, már egyáltalán azon, hogy a testvérem ezt előre kitervelten csinálta, nem "véletlen" baba. Mondta, hogy a húgom nagyon jól tudja, hogy milyen az anyagi helyzetük, hogy ők ketten otthon így is erejükön felül dolgoznak, lemondanak mindenről, hogy ő Pesten élhessen és tanulhasson.
Miután beszéltünk, felhívta anya a húgomat, hogy mi ez az egész, miért nem mondta el, hogy gondolhatta ezt. Borzasztóan beszélt anyával, elhordta mindennek, meg hogy az ő életét tönkreteszik csak... Aztán rányomta a telefont.
Holnap eljönnek Pestre anyáék, és próbáljuk majd megbeszélni ezt az egészet és észhez téríteni a húgomat. Nehéz lesz, de anya is megmondta, hogy ők nem bírnak felnevelni egy gyereket. Kimerültek is, rengeteget dolgoznak és anyagilag sem állnak úgy, hogy éveken át egy plusz főt eltartsanak.
Itt pedig biztosan nem bírnának egy külön háztartást, lakást fenntartani a húgomnak és a gyerekének (azt leszögeztem, hogy itt ezek után nem maradhat).
válasza: válasza:Egyetemre járt nem? Ott a gyed extra, 70+ a gyerek 2 éves koráig, nem beszélve az emelt családiról, a gyermekvédelmiről, az egyetemes szoctámról meg önkormányzati támogatásról.
Én 22 évesen szültem, mellette egyetemre nappalira jártam egyéni tanrenddel, havi 130ból éltünk gyerektartás nélkül. Hitelre vettem lakást, (az önerőhöz eladtam egy örökölt házrészem és hozzácsaptuk a félrerakott gyerektartást, amit apa fizetettem utánam anyának) azt én fizetgettem vissza, a gyerektartáspótlást is leadtam anyának és még így is bőven kijöttünk.
Vannak bölcsik ahova akár 6 hónapos kortól beveszik a kicsit, az én lányom 2 évesen kezdte, heti 3 nap délelőttökre.
Eladtam a lakást 3xos áron, kifizettem a hitelt és most kertesházat veszek, az életem pedig rózsás.
Mióta gyerekem van és egyedülálló anya lettem jobban érzem magam, mint korábban a rámtelepedő, elnyomó, "semmiresemvagyképes" "úgysemsikerül" "majd én megcsinálomhelyetted" családom hatalma alatt, amiből nem volt erőm kiszabadulni, amíg nem valaki másért kellett tennem, mert nem akartam, hogy így nőjjön fel.
Egyébként most is járok szórakozni, sőt, a harmincasok is járnak ám gyerek mellett, csak nem minden héten, hanem havonta van egy szabad estéjük mondjuk. Az anyám irtó ritkán látja a lányom a saját akaratából.. Egy bébiszittert kell szerezni és kész.
Csúszok ugyan a sulival, mert nem minden úgy alakult a lányom fejlődésével, mint kellene, de gyerekjáték lett volna az egész, ha rendben mennek vele a dolgok.
Nem minden gyerek kel este, nem minden gyerek hasfájós. A legrosszabb forgatókönyvet még egy 30as pár sem bírná ki ép ésszel és anyagiakkal, ha mondjuk egy rosszul sikerült szülés miatt értelmi sérült gyermekük születne, vagy az anya kapna agyvérzést közben, szóval teljesen felesleges riogatni szerencsétlen lányt a legrémesebb kimenetellel.
Igaz, hogy gerinctelenség volt részéről összehozni a gyereket átverve a srácot, de nem ti feleltek azért, hogy hogyan viselkedik.
Ha úgy dönt, hogy megtartja, belőletek nagynéni és nagyszülők lesznek, amit pedig gondoltok erről a szerepről, aszerint járjatok el. Nálunk annyi volt, hogy ünnepekre kaptunk pénzt, mint ahogy mindenki ad a gyerekének a családban(dédik is a nagyiknak), mellé meg befutottak a rokonok egy egy ruhácskával, pelenkával, játékkal vagy gyümölcskosárral néha.
Elképesztő olcsón ki lehet hozni egy gyereket még úgy is, ha pamperst használ az ember és a zarában vásárol, nekem legalábbis ment a pénzből, mindene megvolt, szinte mindenből új és minőségi.
Több is lehet abban a lányban, mint gondoljátok, sőt, mivel te is és a szüleid is semmire sem tartjátok, egész biztos, hogy több van benne. A semminél csak több lehet.
Egy normális családban, ha a 20 éves egyetemista lány meg akarná tartani a gyerekét és egyedül felnevelni, támogatná mindenki és bíztatná, hogy képes lesz rá, meg tudja csinálni, mellette menni fog a tanulás is, lesz munka is, mert ő erős és képes lesz rá. Ha nem is pénzben és tettekben, akkor is szavakban és érzelmileg legalább támogatná egy rendes család.
Menj csak el egy pszichiáterhez és kérdezd meg, mit gondol a reakciótokról. Én tudom mit, járnom kell, mert a családom éveken át tartó személyiségrombolását és a miattuk kialakult szorongást egyedül nem tudtam kezelni, hiába váltam le róluk.
Segítesz neki, majd leszólod, amiért el merte fogadni a segítséget(lakhatás). Ugyanezt csinálják a szüleid. Támogatják anyagilag, majd megalázzák azzal, hogy elfogadja a pénzt. Egyik kézzel adtok, a másikkal elvesztek. Az én családom is ilyen. Rádtukmálják az önzetlennek beállított segítséget, majd felhánytorgatják, hogy nélkülük senki lennél.
Tönkretettétek ezt a lányt, szerencsétlen már úgy próbált valakibe kapaszkodni, hogy gyereket szül neki, hülyeség volt, de ordít a kétségbeesettsége.
Rossz hatással vagytok rá, akkor jár a legjobban, ha a terhességet is egyedül csinálja végig, vagy valami támogató környezetben, barátoknál vagy anyaotthonban. Ha most feliratkozik a várólistára, még be is jutna.
Még a végén azt hozzátok ki, hogy a hajléktalanoknak is megéri gyereket vállalni, azonnal gazdagok lesznek. :)
Szerinted ha közölte, hogy ő azt V. kerületből nem hajlandó máshová költözni, akkor majd elmenne egy anyaotthonba?
Most, hogy semmi dolga a tanuláson kívül (egy könnyű szakon), így sem sikerülnek a vizsgái, zh-i. Szerinted majd egy gyerek mellett, fáradtan jobban fog tanulni?
Azért mi kicsit jobban ismerjük, mint itt pár válaszoló, aki szerint majd biztosan megváltozik és mintaanya lesz... Problémás már gyerekkora óta, kamaszként kezelhetetlen volt. Már úgy, ahogy lenyugodott az utóbbi 1-másfél évben, de még így is van, hogy olyanokat művel, hogy csak nézek én is.
Szeretem, mert a testvérem, de így is azt mondom, hogy rettentően felelőtlen, "csak a mának élek" típus. Hisztizik, ha nem az van, amit ő szeretne.
A baba is csak azért kell neki, mert majd emiatt szerinte visszajön a barátja hozzá. Fogalma sincsen a gyerekekről, hogy mennyi lemondással jár egy kisbaba.
válasza:26-os
A te történeted egy nagyon pozitív példa, és igazad is van abban, hogy nem lehetetlen megoldani a dolgokat. De ehhez a kérdező testvérének a kemény munkája és akarata kell. (mint a tied)
De ebből a leírásból nem az jön le, hogy ez a lány készen áll erre. Átvágta a párját és teherbe "ejtette magát", hogy aztán érzelmileg zsarolja a srácot...aki közölte vele, hogy nem akarja a gyereket, de a lány ezt nem hajlandó tudomásul venni és bízik benne, hogy majd a gyerek miatt "visszatér" hozzá a srác. Nincs terve a jövőre nézve...csak meg van sértve, hogy a családja miért is nem akarja támogatni...szerintem ez a leírás nem egy "érett" anya tulajdonságai.
Persze joga van megtartani (de akkor ne a párja miatt tegye) a gyereket, de akkor kezdjen el felkészülni. Kezdjen el tervezni, hogy hogyan fogja befejezni az egyetemet? Milyen juttatások fognak neki járni, hol szeretne lakni, tud e valami képzést megcsinálni a gyerek mellé stb?
Ha ezt megteszi szerintem a család és a kérdező sem érezné, azt hogy majd nekik kell ellátni a picit az anyukával együtt...és biztosan jobban támogatnák.
válasza: válasza:"Én 22 évesen szültem, mellette egyetemre nappalira jártam egyéni tanrenddel, havi 130ból éltünk gyerektartás nélkül. Hitelre vettem lakást, (az önerőhöz eladtam egy örökölt házrészem és hozzácsaptuk a félrerakott gyerektartást, amit apa fizetettem utánam anyának) azt én fizetgettem vissza, a gyerektartáspótlást is leadtam anyának és még így is bőven kijöttünk. " - aha.... vesd össze:
1 felnőtt + 1 gyerekes háztartásnak 2014-ben volt 144 129 a létMINIMUMa... de ti bőven kijöttetek 130-ból, hiteltörlesztéssel együtt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!