Csak szerintem furcsa (és valahol tiszteletlen) vállaltan ateista embernek egyházi temetést szervezni, úgy, hogy ő ezt szinte 100%, hogy ellenezné?

#30 ha az elhunyt még életében meghatározza, hogy ki beszéljen a temetésén, és az ott jelen lévő élő személyek kinek a milyen világnézetű beszédjét hallgassák végig, akkor ki erőltette kire a meggyőződését?

Azt kellene megérteni, hogy az emberre a halála után nem lehet ráerőltetni semmit, mert már nincs, nem érzékel semmit és nem cselekszik semmit.

Ennek ellenére természetesen illik és bizonyos mértékben jogilag is kötelező az elhunyt végakaratának megfelelő temetést szervezni.

#32 a lényeg, hogy saját magára vonatkozó kérés-e az, hogy valaki egyházmentes temetést szeretne "magának".

Szerintem ez nem saját magára vonatkozó kérés, hiszen amikor ezt be lehet teljesíteni, akkor az a személy, aki ezt kérte, már nem létezik.

Aki még életében rendelkezik a temetésének világnézetéről, az igazából azt szeretné, hogy az ő világnézete egy kicsit még a halála után is legyen jelen, és legyen hatással a gyászolókra (ha úgy tetszik, legyen a gyászolókra "erőltetve"). Nincs ezzel semmi gond, ezt a kérést teljesíteni kell. De az továbbra is igaz, hogy ennek a kérésnek a teljesítése vagy nem-teljesítése az elhunytra már semmilyen hatással nincs (az ateista vallás szerint legalábbis).

Aki leírja ezt a kifejezést, hogy "ateista vallás", az tökéletesen hiteltelen ember.

Ateista világszemlélet itt a helyes kifejezés.

"mert ő a nagy vallásában úgy akarja"

Nem azt írta. Hanem azt, hogy azért, mert ő Istent helyezi az első helyre, nem pedig embereket (függetlenül attól, hogy élnek-e még vagy már meghaltak, és függetlenül attól, hogy vallásosak-e vagy ateisták).

"neki van egy meggyőződése, és ő úgy cselekszik, mert szerinte Isten is úgy akarja"

De mi ezzel a baj? Pont erről szól a vallásosság: úgy él, ahogy hiszi, hogy élnie kell.

"Becsülök minden vallás és vallásost, aki ... nem erőszakolja rá a másikra (annak a halála után se) a meggyőződését, az ilyen azonban menjen a francba!"

Tehát csak az olyan vallásos embereket becsülöd, akik úgy élnek, ahogy te szeretnéd, csak addig becsülöd a vallásokat, amíg neked észre se kell venned, hogy egyáltalán léteznek... Akkor mégsem becsülöd őket annyira...

Azzal, hogy ő úgy temeti el a halottait, ahogy ő jónak látja, még nem erőszakolja rá senki másra a meggyőződését, hiszen senkit sem kényszerít, hogy majd ők is ugyanúgy temessék el a halottaikat, ahogy ő csinálta: mindenki más úgy intézi majd, ahogy akarja. A halott pedig nyíltan kifejezte az egész életével, hogy ő a halála után már nem lesz. Te miért nem tartod ezt tiszteletben? Ő már elmúlt. Nincs. Akkor hogy lehetne bármit ráerőszakolni? A semmire? A senkire? Ha ő nincs, akkor csakis a még élők ügye az, hogy milyen temetést szerveznek neki. Aki a rokonai közül vállalja az egésznek az intézését, annak a lelkiismeretére kell bízni, hogy milyen temetést szervez.

"Nem neki kell választania, eleve miért érzi így?"

De igen, neki kell választania, hogy hogyan éli tovább az életét, mert ő élve maradt. És az életének része, hogy meg kell szerveznie a temetést, így tehát az ő kezében a döntés, hogy milyen temetést szervez.

"Az elhunyt ... így élt, így érzett, a lőtéri kutyának sincs ebbe beleszólása!"

Nem is arról beszélünk, hogy az életébe ki hogyan akart beleszólni. (Egyébként nagyon sokan nagyon sokféleképpen beleszóltak abba is.)