Miért tanítják azt az adventisták, hogy aki nem tart szombatot, az nem üdvözül és nem keresztény? Milyen bibliai igékre hivatkoznak ennél a kijelentésnél?

Sokáig tanulmányoztam az adventista teológiát.

Számos problémát találtam. Amit alább írok, azt nem az egyes hívőkre értem, hanem CSAKIS az adventista teológiára. Sok jó, igaz, újjászületett barátom, testvérem van ebben a gyülekezetben.

1. Aki azt tartja, hogy a tízparancsolat az újjászületett hívőkre is érvényes, ezzel óhatatlanul a parancsolatokra koncentrál. Ezzel elvéti Jézust, mert a törvény Krisztusra vezető mestermű, de amikor odavezetett az igazihoz, el kellene veszítenie a kontrolláló szerepét, onnantól Jézusnak kell(ene) vezetnie. Jézus a mi urunk, és nem a törvény. Akiket Isten szelleme vezérel azok Istennek fiai, és nem azok, akiket a törvény vezérel. Erre jó példa a földrajzi Izrael, akik a törvényt követik, de Jézust sajnos megtagadják (a többség).

Mivel a törvény a „jövendő javaknak az árnyéka”, ezért amikor valaki eljut szellemben Krisztushoz, onnan már Krisztus vezeti (kellene, hogy vezesse) a Szellem által, és Jézus törvénybetöltő módon vezeti.

2. A szombat

A szombat is árnyék, akárcsak a többi parancsolat, mégpedig az Istenben való megnyugvás árnyéka. (Lásd. Zsidókhoz írt levél). Amikor valaki alárendeli magát Jézusnak, akkor ezzel megpihen Isten szeretetében, megnyugszik attól, hogy saját maga próbálja meg kimunkálni az üdvösségét. Ezzel betölti a szombatot, mint árnyékot. Ez a szombat árnyékának a valósága.

Erre mondhatja valaki, hogy a „ne ölj” parancsolat is árnyék?

A válaszom erre az, hogy igen! A ne ölj parancsolat a „szeresd embertársadat” parancsolat árnyéka. Ha valaki igazán újjászületett Krisztusban az szeretni fogja embertársát és ezzel BETÖLTI a „ne ölj” parancsolatot. De nem azért, mert a „ne ölj” parancsolatra koncentrál, hanem azért, mert Jézusra koncentrál. Nem veszik észre, hogy a Krisztusban hívők nem vasárnapot tartanak, hanem tökmindegy nekik, hogy melyik nap mennek gyülekezetbe, a lényeg, hogy együtt legyenek Istennel.

Ugyanezt elmondom most egy kissé másként, egy régebbi levelemből, hátha így érthetőbb lesz:

"A törvény egy árnyék, vagyis egy szellemi valóság leképezése a fizikai világban. A szombat szellemi valósága az Istenben való megnyugvás. Nem igaz az, hogy bármelyik nap lehet szombat, mert valójában egyik nap sem lehet az, még maga a Sabbath sem. Mert a szombat nem annyit jelent, hogy pihensz szombaton, vagy valamelyik másik napon, hanem annyit, hogy megnyugszol Istenben. Ha ez megvalósult, akkor benne vagy a szombatban. Ekkor betöltöd a szombatot.

Zsid 4:9 Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének.

Zsid 4:9 Bizonyos tehát, hogy az Isten népének van szombatnapi nyugodalma.

Zsid 4:10 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól,

Akkor azonosulsz Istennel, és mész be az Ő nyugalmába, ha megnyugszol a saját cselekedeteidtől, és rábízod magadat Istenre, és nem akkor, ha elkezdesz szombaton nem dolgozni! Figyelj jól! Ha ezt tennéd, és azon morfondírozol, mit helyes tenni Szombatnapon, akkor az árnyékkal foglalkozol, és nem a szellemi valósággal."

Amikor azt tanítják, hogy a szombat „jel köztem és közted”, azaz a szombattartás a jel a valódi hívő és Isten között, azzal nem veszik észre, hogy Isten szinte szóról-szóra ugyanezt mondta a körülmetélkedésről is:

Mózes I. könyve:17:11 És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

Pál elmondja, hogy a hívők már ne akarjanak körülmetélkedni, mert ők már körül vannak metélve a Szellem (Lélek) által. Lásd. Galata levél. Tehát nincsen szükség arra, hogy az árnyékkal, azaz a testi körülmetélkedéssel foglalkozzanak.

Éppen így, amikor azt tanítják, hogy szombatot kell tartani, mert az a jel a hívő és Isten között,

„Mózes II. könyve:31:13 Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek.”

Nem veszik észre, hogy szellemben már minden hívő „szombatot” tart, mert nyugalomban van, rábízta az életét Istenre. Tehát a jel szellemi értelemben teljesült már a hit által élők (hívők) életében.

Tehát az árnyékot követik, ezzel pedig felerősödik a testi természet, mert nem hitből várják az üdvösséget, hanem úgy gondolják, hogy az üdvösség feltétele a törvény megtartása. Ezzel elzárják a hívőket az áldásoktól, mert felépítenek bennünk egy olyan hamis hitet, hogy Isten csakis akkor áldhatja meg őket, ha a törvényt sikerül megtartaniuk. Mivel ez egyiküknek sem sikerül, ezért ez megrabolja őket attól a hittől, hogy Isten MOST azonnal rájuk akarja árasztani az áldásait. Ezeket az áldásokat valahová a jövőbe helyezik, „amikor már elég jól megtartják a törvényt”.

3. A törvények.

Azt tanítják, az ószövetségi törvények már nem érvényesek, csak a tízparancsolat. Ebben ott hibáznak, hogy ha valaki elkezd utánajárni, hogy hogyan kell szakszerűen szombatot tartani, azt ki kell ábrándítanom, mert CSAK AZ ÓSZÖVETSÉGI törvényekben olvashat róla, hogy hogyan kell helyesen szombatot tartani. Ha tehát elvetjük a törvénykönyvekben írtakat, akkor ott állunk, hogy fogalmunk sincs, hogyan kell szombatot tartani, mert ez csak a törvényben van definiálva.

Ha azonban ott elolvassuk a szombattartást, azzal szembesülünk, hogy az ott leírt szombattartás nagyban különbözik attól, amit az adventisták tartanak. Pl. Le van írva, hogy meg kell kövezni azokat, akik nem tartanak szombatot….

Ok. Tehát vették az ószövetségben írt szombattartás leírását, kiszedték belőle a „nehezen elhordozható” parancsokat, és ráfogták, a megmaradt pár utasításra, hogy így kell szombatot tartani… Ez logikai bukfenc. A tízparancsolat az ószövetségi törvényekkel szerves egészet alkot. Igazából az ószövetségi törvénykönyv bontja ki, hogy mit jelent megtartani a tízparancsolatot. A kettő nem elválasztható egymástól.

A törvényt nem megtartani kell, hanem betölteni, és a hívők BETÖLTIK! Ámen!

A törvény szolgálata a „HALÁL” szolgálata. Ez megöli az embereket, mert furmányos módon elválasztja őket az élő Jézustól.

A mi férjünk Jézus, és nem a törvény. Mi meghaltunk a törvény számára, hogy másé legyünk, a Krisztusé. Lásd. Római levél.

Ha megnézzük, Pál egyetlen levelében sem akadt ki annyira, mint a Galatáknál. A törvény uralmát visszahozni újjászületett emberek életébe rendkívül veszélyes dolog, mert elsőre nem látszik annyira ártalmasnak, mint amilyen valójában. Alattomosan elválasztja az embert az igazi tekintélytől, az élő Jézustól, aki bennünk él, és a Szellemével vezet minket.

A tízparancsolat volt kőbe vésve. A tízparancsolat szolgálata, bármilyen szent dolognak tűnik is első látásra, nem más, mint a halál szolgálata:

2 Kor 3.7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:

Ezzel áll szemben az élő Jézus szolgálata a Szellem által, ami a helyes és igaz út.

Az igazi prófétaságot is elvetik sajnos, mert azt tanítják, hogy E.G.White a prófétájuk. Ezzel pedig elvágták a lehetőségét, hogy valaki jelenvaló üzeneteket prófétálhasson nekik, igazi élő, most a jelenre vonatkozó dolgokat.

Rettentő szomorú vagyok emiatt, mert sok barátom van még mindig ott.

Ha adventista vagy, remélem elgondolkodsz ezeken a dolgokon.

A kíírt kérdésre itt a válasz magától az érdekelttől, tehát hitelesnek mondható:

A SZOMBAT ÉS ISTEN PECSÉTE

A Biblia azt tanítja, hogy azok, akik megkapják Krisztus jellemének ajándékát, megtartják szombatját lelki tapasztalatuk jeleként vagy pecsétjeként. Így azok az emberek, akik megkapják Isten utolsó napi pecsétjét, szombattartók lesznek… A hívők Istennel való szövetségi kapcsolatának másik jele vagy pecsétje mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben a hetedik napi szombat megtartása. … Az Újszövetségben semmi sem utal arra, hogy a szombat jelét vagy pecsétjét eltüntették, akárcsak a körülmetélést. Az ószövetségi időkben a szombat a megszentelődés (szentség) jele volt, az Istennel való szövetségi kapcsolat jele vagy pecsétje. A szombat ma is a megszentelődés jele, és a keresztények Istennel való szövetségi kapcsolatának jele. A történelem minden szakaszában a teremtés óta az Úr arra kérte az emberiséget, hogy szenteljék meg szombatnapját teremtésének és az üdvösséget keresők számára adott szent ajándékának jeleként. A szombat nap a teremtés hét végén keletkezett (1Móz 2:1-3). … Az ó- és újszövetségi hívők szívére írt törvény a tízparancsolat törvénye, amelyet Isten hirdetett a Mt. Sínai Mózes idejében … Az Újszövetségben semmi sem utal arra, hogy a Tízparancsolatot, beleértve a szombatparancsot is, eltörölték, mint az igazságosság mércéjét. Arra sincs semmi jel, hogy a tízparancsolatból kilenc még mindig érvényes, a negyedik pedig megszűnt. … Akiket az idők végén pecsételnek meg, azok megkapták Krisztus jellemének ajándékát a Szentlélek által. Hűséges szombattartók, akik felismerik Isten napját, mint a Vele, Teremtőjükkel és Megváltójukkal fennálló szövetségi kapcsolatuk jelét vagy pecsétjét. ...Mivel azok kapják meg Isten utolsó napjának pecsétjét, akik megszentelik szombatnapját, követni fogják a Szentírás azon utasítását, hogy a hetedik napot (szombat) tartsuk a pihenés és az istentisztelet napjának. … Isten nyugalmába való belépést a szombat megünnepléseként azonosítják: … A keresztény hívők mindig követni akarják Jézus utasításait. Azt utasította, hogy tartsuk meg a hetedik napi szombatot egészen az Ő második eljöveteléig. És azt mondta: "Ha szeretsz engem, megtartod parancsolataimat" (János 14:15). Hogyan tagadhatná meg az Ő parancsolatai betartását bárki, aki azt állítja, hogy szereti Jézust? ...Az igaz hit azt eredményezi, hogy Isten törvénye beépül az életünkbe (Róm. 3:31). Amikor igaz hitünk van Krisztusban, nem fogunk vitatkozni arról, hogy kényelmes-e megszentelni az Ő szombatnapját. Megtesszük, mert Jézus kéri tőlünk. A szombattartásunk lesz az eredménye és bizonyítéka a belé vetett hitünknek. A szombat napját a teremtés emlékeként és Krisztus szívünkben végzett megszentelő munkájának jeleként fogjuk megtartani. A szombatünneplés nemcsak Krisztus értünk végzett munkájának jele lesz, hanem a vele való kapcsolatunkat megerősítő ünneplés is. Keresztény életünk létfontosságú része lesz, és hatalmas áldás lesz számunkra, amikor felkészülünk Isten pecsétjére és az örökkévalóságra Urunkkal. … /A szombat ~ és a megváltás - Mi köze a szombatnak az üdvösséghez?/ - [link]

A lényeget itt mondja: "Hűséges szombattartók, akik felismerik Isten napját, mint a Vele, Teremtőjükkel és Megváltójukkal fennálló szövetségi kapcsolatuk jelét vagy pecsétjét. ...Mivel azok kapják meg Isten utolsó napjának pecsétjét, akik megszentelik szombatnapját, követni fogják a Szentírás azon utasítását, hogy a hetedik napot (szombat) tartsuk a pihenés és az istentisztelet napjának."

Tehát amit szó szerint nem mond ki, az benne van a sorok között: a szövetségi jel, mint pecsét a szombattartás, aki nem tartja a szombatot, azon nincs az Isten pecsétje, és akiken nincsen az Isten pecsétje, az hogyan üdvözül anélkül? Tehát a szombat, mint jel és pecsét viselése üdvösségi kérdés!

Mondja az adventista propaganda. Nagyon veszélyes filozófia, mert ami szerintük az Istenhez való tartozás jele, az valójában a Krisztus szabadságától való távolmaradás jele. Lásd részletesen itt:

Három cáfolhatatlan érv a kötelező szombat ünnep ellen:

[link]