Csak én unom már baromira ezt a saját lakáson való rinyálást?

30-as fiú vagyok, a kortársaim 99%-a mostanában kizárólag lakásvásárlással- és felújítással, illetve autóvásárlással- és szervizeléssel van elfoglalva, egyszerűen nem is lehet velük másról beszélni, csak fossák ki magukból az "így a szakember hiány, úgy az alkatrészárak, amúgy az ingatlanárak...." szöveget.

Főleg a vidéki kisvárosi fiatalok körében fontos ez, ahol életük nagy műve a saját tulajdonú családi ház, illetve autó, mert ugye ott fontos, hogy mit látnak az ismerősök. Budapesten mérsékeltebb ez a dolog, nyilván a lehetőségek miatt, de ott meg a kedvencem, mikor a világvégi faluból felköltöző egyének olcsó belvárosi lakást akarnak bérelni, természetesen a lefingott BMW-t is ott akarják tárolni, illetve használni városon belül, mert "a BKV szar", emellé még 5 éven belül 150 milliós családi házat akarnak mondjuk Budaörsön, mert ugye "nehogymán ne telljen rá, ha 8 műszakban dolgozok". Aztán ha valaki felvilágosítja őket, hogy ez így nem megy, akkor megy a fröcsögés.

Minden ismerősöm már vagy 5 éve konstans lakásfelújítással van elfoglalva, ha el is készülnek, kezdik elölről valami idióta átalakítással, szétcseszi őket az ideg az elszálló árak, szakemberek...stb. miatt, mondanom sem kell, hogy ezek azok az idegbeteg emberek, akik a közutakon is életveszélyesen manőverezgetnek, mert állandóan sietnek.

A legtöbben vagy valami putri faluban vettek családi házat, vagy Budapesten is proli panelos kerületben (Csepel, Újpest...stb.), mert csak arra tellett, az is 20-30 év hitelre. Mondanom sem kell, hogy a legtöbb esetben kiderült, hogy bizony suttyók a szomszédok, tele van rejtett hibával a ház, de nem baj, az a lényeg, hogy "saját", nem kell a köcsög "főbérlőt" gazdagítanom.

Ezzel szemben én 250 ezerért bérlek Budapesten egy jó helyen lévő, felújított, berendezett lakást, egy szöget nem kellett még sehova bevernem, ha van is valami gond, a tulajdonos intézi nekem. A havi bevételem 800 ezer Ft., bőven megélek mellette, autót nem tartok, mert 9500 Ft.-ért teljesen jó színvonalú tömegközlekedést kapok, egyébként meg carsharinget használok, így totál leszarom az átverős autószervizeket is. Emellett azon dolgozom, hogy egy külföldi freelancer munkát tudjak kiharcolni magamnak, így a bevételem felmenjen kb. 1-1,2 millió Ft.-ra.

Második albérletem, az előzőből is azért költöztem, mert már nem felelt meg a minősége, itt is jóban vagyok a tulajjal, hosszútávra tervez ő is, ha mennem is kell pár év után, simán találok egy másikat ugyanitt. Egyszerűen nem a legolcsóbb 100 ezres putrit kell kivenni szarrágó tulajjal, hanem igényesebbet, le kell ülni, megbeszélni vele a hosszútávú terveket, aztán ennyi. De ugye a sajátlakás-mániások ezt is olcsón, okosba akarják, aztán csodálkoznak, hogy ráb*sznak.

Mondanom sem kell, hogy sajátlakáséknak én vagyok a lúzer albérletes, aki mást gazdagít és idegen lakásában nyomorog (egyedül 55 nm-en), míg ők császári életet élnek a 20 évig a banké putrifalusi kertes házban vagy a csepeli panelban, ahol lakatosék egész nap kis grófót hallgatnak a szomszédban.

Nyugdíjas koromra nyilván csöves leszek, bezzeg ők talán 65 éves korukra pont kifizetik a hitelt, aztán vígan élnek majd a kb. 500 ezres állami nyugdíjból, miközben egy kiló kenyér lesz vagy 20 ezer Ft, az ország meg egy-két elit budai kerületet meg a Balatont leszámítva egy c., illetve prolitanya lesz.

Kicsit hosszú lett, bocsi, várom a véleményeket, ellenérveket.