Tilos az abortusz 2011-től?

én abban a cipőben vagyok, hogy: kislányom 4 hónapos, császárral született. férjemmel minden egyes együttlétkor védekeztünk, azonban úgy érzem terhes vagyok, már 3 napja folyamatosan hányingerem van, kedvtelen vagyok. tesztet még nem vettem, mert februárban volt vérzésem, s ha nem jön meg márciusban, csak akkor megyek a patikába, mert lehet hogy csak rémeket látok azzal kapcsolatban hogy terhes vagyok, mert ugye egy szoptatós anyukánál nem áll be rendszeresre a havi. Az orvosom a hathetes vizsgálaton azt javasolta, hogy jó lenne legalább 1 évet várni a következő babával. Az én példámból látszik, hogy hiába is teszek az ellen, hogy ne legyen következő gyerek, mégis becsúszik. Ebben az esetben mit tehetek:

1.) kockáztatok, és kihordom a babámat, lehet, hogy előbb megszületik, mint ahogy kellene, mert a méhem még nem regenerálódott annyira, hogy a hegnél el ne szakadjon. s akkor ez azzal járhat, hogy kipakolnak, vagy elvérezhetek, s mind ezt 21 évesen. ):

2.) választom a másik utat, az abortuszt, aminek nagyon ellene vagyok. Mi van ha nem lehet utána majd babám. Terveztünk legalább 3 gyereket, de nem ilyen tempóban.

Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Csak én dönthetem el, hogy melyik utat választom, s hogy jól döntök e majd, nem tudom.

"Aki szerint a szülés/születés undorító, annak biztos nincs még gyermeke és talán jobb ha ez így is marad."

Jól mondod, nincs gyerekem! De nehogy te mondd már meg, hogy azért ne legyen gyerekem, mert nem olvadok el a szüléstől!!! Ilyen alapon akkor nagyon sok nőnek jobb lett volna, ha nem szül, mert én nem egy olyan nőt ismerek, aki míg nem szült, szintén undorítónak találta ezt, mégis most jól megvannak a gyerekével!! Te nagyon értelmes ember lehetsz, aki szeret ítélkezni meg általánosítani!

"Te nagyon értelmes ember lehetsz, aki szeret ítélkezni meg általánosítani!"

Olvasd már el újra a kommentedet drága! Az mi ha nem ítélkezés? Bagoly mondja....

Ne drágázz! 1.

2. Én miért ítélkezek ?? Meg általánosítok??

Elolvastam a kommented, nem vagyok rá többször kíváncsi!

Veszekedést sem akarok indítani, de nem hagyom szó nélkül, hogy nekem beszólogassanak!

Kedves Válaszolók!

Szociális munkás hallgató vagyok, és abortusz témában írok egy kb 10 oldalas kis dolgozatot. Ebben a témában böngészve az interneten találtam meg a kérdést, és válaszaitokat. A dolgozatomban lesz egy részlet, ahol azt fejtem ki, hogy a ma embere mit gondol, mi a véleménye ebben a kérdésben. Ezért szeretném tőletek megkérdezni, hogy felhasználhatom-e néhányotok válaszát a dolgozatomba? Persze mindkét oldalról vennék példát. És mindenki névtelenül maradna, ahogy itt a honlapon is látom. Csak idéznék párat.

Megértéseteket előre is köszönöm!

Imádom azt, hogy védjük ezerrel a megszületendő gyereket, de a nő, aki várandós vele, azt nem. Az küszködjön az első néhány hónap hányásaival, fáradékonysággal, a plusz kilókkal, szülje meg a szarba, nyomorba, mindegy, hogy futja zabálnivalóra avagy sem, adja fel az álmait, essen ki az esetlegesen imádott munkájából, hagyja abba a tanulást... áldozzon fel mindent, utána meg még szeresse is a gyereket, vagy ennyi szenvedés után adja árvaházba/örökbe, és még vágjon jó pofát is hozzá. Szóval a problémám: a magzatot mindenki védi, de a ténylegesen létező életet, az ANYÁT, na, azt senki. Áldozza csak fel magát egy 2 centis kis embrió miatt. Még a pofájába is vágják a kedvesebbek, hogy milyen egoista, önző, ha netán megfordul a fejében az abortusz. Pedig csak, ha már hibázott, vagy önhibáján kívül történt vele egy baleset, szeretne belőle a legjobban kijönni, szeretne végre felelősségteljes döntést hozni. Mert tökéletesen egyet értek azokkal, akik azt írták: a felelősség nem csak a fogantatásban áll, hanem utána is!! Azzal is lehetek felelősségteljes, ha nem szülöm meg havi 50 ezer forintra meg 3 millió forint kölcsönre a gyereket. Tudom, lehet örökbeadni, de én olyat is ismerek, aki örökbefogadott babát, és olyat is, aki árvaházban nőtt fel. Az örökbefogadó szülők 3 évig (!) vártak a babára, amíg végre megkapták tavalyelőtt. Az árvaházban felnőtt barátnőm pedig azt mondta nekem, hogy néha azt kívánta, bárcsak meghalt volna.

Aki abortuszra kerül, az megfontol minden eshetőséget szerintem, a pro és kontra érveket.

Vannak olyanok, akiket nem érdekel ez az egész, és már ötödjére voltak abortuszon, pedig mindenféle szempontból megengedhetné magának, hogy felnevelje. Nem mondom, hogy ez a helyes hozzáállás, de szerintetek jobb lenne, ha egy ilyen nő megszülné a gyerekét? Nyilván akkor sem érdekelné, ha már ténylegesen él az a gyerek. Meg egy gyerek nem csak abból áll, hogy néha lökök neki egy szelet kenyeret, annak vannak érzelmi igényei is. Egy olyan nő, aki ennyire nem akarta, ennyire nem érdekli, hogyan nyújthatna neki érzelmi teljességet?? Az meg aztán remek lenne, még egy szeretethiányos torzlelkű személyiség a társadalomban.

20 éves vagyok, a szüleimmel élek, egyetemen tanulok. 3 éve komoly kapcsolatom van, mindig körültekintően védekezünk. Ennek ellenére lehet, hogy teherbe fogok esni. És nem fogom megszülni úgy, hogy több millió jelzáloghitel van a házunkon, és édesapám az egyetlen kenyérkereső a családban, mert édesanyám az egy szem érettségijével, meg a számtalan mindenféle tanfolyamával a kutyának sem kell. Arról nem beszélve, hogy apu súlyos beteg, 8 gyógyszert szed. Nem fogom tetézni a problémáikat még azzal, hogyha esetleg teherbe esek, akkor megszülöm nekik a gyereket, aki felveri őket majd éjszakánként, meg több százezer forintot elfogyaszt pelusra meg bébiételre.

Szóval ha arra kerül sor, remélem, nem, én bizony el fogom vetetni, akármennyire is fogom sajnálni. Szép dolog a magzatvédelem, meg a hit, de hülyeséget ne csináljunk már.

Ja, a másik kedvencemet kihagytam: amikor férfiak okoskodnak meg véleményeznek az abortuszról. Kedves Férfiak, ne haragudjatok meg, de olyasminél vádaskodni gyilkosságról habzó szájjal, ami titeket SOHA a büdös életben nem fog érinteni, elég képmutató dolog, nem? Én sem vitázom a prosztatavizsgálatról...

Lehet tetszikelni meg nemtetszikelni. Jó éjt.