Lányok! Megkérhetlek titeket, hogy legyetek őszinték?

18-as vagyok ismét:D Az a helyzet, hogy nagyon gyakran ellent mondasz magadnak..:D Változni akarsz, de ez a helyzet is jó?:D " Nekem nem kell törődés már.", de ez az egész arról szól, hogy itt mindenki veled törődik, és te kíváncsi vagy arra, hogy mit írunk, tehát valószínűleg kell ez neked. Sőt valószínűleg a kérdést is ezért írtad ki. Elmondom neked, egy ember érzelmek nélkül nem tud élni.. És nemcsak lelkileg nem tud élni fizikailag sem. A teljesen érzelemmentes emberek a koporsókban fekszenek fizikailag is. És nem csak az apróbb érzelmekre gondolok, hanem a komolyabbakra is.. Annyira benne vagy a mókuskerékben.. "Öhm az eltorzult személyiségű emberek soha nem gyógyulnak meg.. Kis részük megváltozik és megtanulnak együtt élni vele.." ez tényleg maga a marhaság:D

Az a helyzet komám, hogy te nem a jelenben élsz, sajnos azt se tudod mi zajlik körülötted nap mint nap, ezért tévesen ítéled meg az életed.. Minden másnap a tegnapi napot/múltat játszod újra, az összes tévhittel amit kreáltál magadnak magadról.. Ez a baj az okos emberekkel, hogy ha egyszer egy logikusnak tűnő gondolatmenetben elhatározzák magukat, akkor nem hisznek már másnak. Persze ezek a dolgok milyen jól megmagyaráznak mindent amiket leírsz, de mégsem az az igazság. Ne érts félre nem ismerlek, nem tudhatom min mentél keresztül, de csak akarva tud ilyen lenni egy ember(már-már tudat alatt akarva).. Önmagától semmiképp! És mivel te változtatni szeretnél ezen, te nem akarsz ilyen lenni. Így viszont becsapod saját magadat is. Ha megváltoztatnád a gondolatmeneted saját magaddal kapcsolatban, elkezdenéd újra szeretni magadat, elfogadnád a kisebb hibáidat, észrevennéd azokat a dolgokat is amikben jó vagy, hidd el jobban éreznéd magad.:D(vagy ha nem is magaddal kezded, kezdd a környezeteddel-emberek, állatok, növények, akármi-, vedd észre a jó dolgaikat, fogadd el a hibáikat) Csak hát neked ez a kényelmes helyzet amiben most vagy, amit megszoktál magadról.. Ezt táplálod magadba, hogy ez a valódi éned, már évek óta..:D Félsz a tükör elé menni, belenézni a saját szemedbe, és akármi jót mondani magadról.. Amilyen negatív vagy a világgal szemben, olyan negatív vagy saját magaddal:D Tudod az ellentétét a negatívnak, nem?:D Hát akkor hajrá vesd bele magad, próbáld ki..:D Azt hiszed ezzel csapnád be magad? Te mást sem csinálsz mint becsapod magad azzal, hogy ilyen vagy.

Hogy kell barátkozni?:D Legyél a valódi önmagad, legyél empatikus, pozitív világszemléletű, és magabiztos. Legyél kíváncsi, és legyél odaadó. Az a vicc az egészben hogy nem is kell ilyennek lenned, mert már ilyen vagy.. Csak a rossz énképeddel elnyomod ezeket magadban.

Egyet értek az előttem szólóval. Én is valami ilyesmire gondoltam. Ugye írtad, hogy a gyerekkori traumádról nincs sok emléked. Szerintem ez az ezért van, mert a tudatalattid elnyomja, hogy "megvédjen" téged a rossz emlékektől, de így akarva akaratlanul szépen kiépítettél magadnak egy világot, hogy több sérelem és bántás ne tudjon érni...de ez csak az én gondolatmenetem.

Amúgy én is észrevettem már, hogy eléggé sokszor mondasz ellent magadnak. Csak olvasd vissza a kommentjeidet. Nem kell nagy ellentmondásokat keresni, de azért feltűnnek, pl. ilyenekre gondolok, hogy: nem akarsz aludni, de altatót beszedsz..és miután leírtad nekünk, hogy milyen gondolatok vannak benned közlöd, hogy most elmész aludni. Nem kérte senki, hogy írd le (és ne értsd félre,nincs semmi bajom azzal, hogy leírtad, sőt..), de ebből is látszik hogy figyelemre törődésre vágysz, ami érzés! Csak egyszerűen nem veszed észre...vagy nem akarod észre venni. Próbálunk neked segíteni, de nem hagyod, mert nem hiszel magadban és pesszimistán állsz hozzá a legtöbb tanácshoz.

És szerintem a pesszimizmus egy érzés. Csak gondolj bele: Ha az optimizmus azt jelenti, hogy valamihez úgy állni hozzá, hogy jó lesz, akkor ez igazából azt takarja, hogy reméled, hogy jó lesz. Aki meg pesszimistán áll hozzá dolgokhoz, abból hiányzik a remény, de nem úgy hiányzik belőle hogy nincs meg benne, hanem csak más formában jelentkezik nála, ami negatívumot és szr érzést "sugároz" az agyba.

A függőséggel kapcsolatban: Most a párkapcsolatok iránt érzel függőséget? Az iránt, hogy valaki foglalkozzon, szeressen téged? Mert akkor van egy javaslatom, hogy lányok helyett min tölthetnéd ki ezt a hiányodat. Fogadj/vegyél örökbe egy kiskutyát. De most komolyan mondom, vagyis írom.:) A kutyák azok az állatok között vannak, akik a legőszintébben tudják szeretni a gazdijukat. Igaz, kell hozzájuk türelem, figyelmesség, de tudja fejleszteni az embert, pl.: gondoskodó(bb) lesz, a szeretet mindig éreztetni fogja vele a kutyus, és még örömmel tölti el az embert amikor a gazdija hazaér és körbeugrálja a kutya örömében. :)

És még egy dolog: Írtad, hogy te csak arra szerettél volna választ kapni, hogy érdemes e őszintének lenned a lánnyal? IGEN! :) De már a kezdetektől fogva, nem csak akkor amikor már a lány veszi észre, hogy valami nem stimmel. És nem azt mondom, hogy az elején a bemutatkozásnál mond el neki ezt, hanem majd ahogy adja magát. És már az elején ne játszd meg a kreált és csiszolt szerepedet, hanem add önmagadat. Mert vannak benned érzések, csak az tudatalattid épített egy falat köréjük, hogy ne tudj közel engedni magadhoz az embereket. Ez egy védőreflex, hogy több kár ne érje lelkedet. De a világ tele van kedvesebbnél kedvesebb emberekkel.

Szóval én is azt tudom javasolni, amit a 31-es válaszoló írt: Változtass a gondolatmeneteden :)

Nem élni kellene megtanulnod, hanem eldobni a tévhiteidet saját magadról. Élni azt már tudsz, azt mindenki tud. Levetkőzni ezt a védekező mechanizmust, ahogyan a 32-es írta. "Elképzelni se tudjátok, milyen lehet érzések nélkül élni! Tudni, hogy senki se fog így elfogadni! Kétségek és igazi barátok nélkül! " Az a helyzet, hogy egy embert aki szereti, elfogadja magát, az nem hogy írni, gondolni se gondol ilyeneket. De több helyen is láttam, hogy marcangoltad magad írással. Mindig ugyanazt teszed, annyit takar, hogy nem mered felvállalni a valódi énedet, csak azt a védekezőmechanizmust ami irányít téged.(nyilván a rengeteg régi sérelem miatt) De igenis legyőzheted a saját agyad. Menj ki az utcára, nézz rá az emberekre, és egyszerűen csak mosolyogj rájuk. Menj el moziba, és a jegypénztárosra mosolyogj rá. Ezek mind elindítanak egy belső pozitív folyamatot. Egyszerűen csak lásd meg a pozitívumot minden egyes dologban. Legyél mindenben optimista. Legyél mindenre kíváncsi. Mert ez a valódi éned, mindenkinek ez a valódi énje, csak valaki így nyomja el van aki úgy, van aki jobban, van aki kevésbé.. Persze ez mindenkinél máshogy mutatkozik meg fizikailag, de belül szerintem majdhogy ugyanaz.

10 éve ez van? na és? 6 évig voltam hasonló cipőben, ezt is a védelmi mechanizmusod táplálja beléd, mint egy kifogásként, hogy jó ez így neked ahogy van, már úgy se tudsz mit tenni ellene.. A valóság megint csak nem ez.. Én megértem, hogy ezeket nagyon nehéz lehet megérteni, hogy nem az vagy amit gondolsz, de ez az igazság.

De igenis van valódi önmagad, mindenkinek van, addig ameddig fizikailag is élsz.

Ha egyedül vagy, akkor is rengeteg mindenre gondolsz, ha nem akkor is. Csak neked már ugyanaz a lemez pörög egy csomó ideje.. Azok a tévhitek, az a védekezőmechanizmus, amit nap mint nap lejátszol magadban, mondván, hogy ez így jó lesz, "eddig is túléltem így, ezután is menni fog ezzel".. Valóság pedig tényleg az, hogy megvédeni akarod magad, de csak ártasz magadnak ezzel. Igen erre vagy beprogramozva, de saját magad által, illetve a múltbeli események által. Amik már nincsenek, amik már nem léteznek, és amik ugyanúgy sosem fognak visszajönni már, pont ezért a jelen pillanatában azok jelentéktelen dolgok. Hiszen annyi dolog történik veled nap mint nap, amikről nem is tudod, hogy történnek, annyi jó dolog is. A matek tárgy pedig, már beengedted magadnak a tudatalattidba, hogy okos vagy, és ezért jön ösztönösen a dolog.(mert mindenkiben van egy ilyen dolog hogy okos, ha belátja magának, és levetkőzi az ez ellen képzett tévhiteit..) Amit most írtál, nagyrészt a védekezőmechanizmusod által kreált szöveg. Annyira tartod magad ahhoz, hogy ilyen legyél, annyira véded ezt a kreált, nem valós éned.. Mert védeni akarod magad, minden áron.. Pedig ártasz magadnak, és ezt te is tudod.

nincsenek érzelmeid, de az utolsó előtti kommentedben vicceskedni próbálsz és bevallod, hogy félsz a rémálmoktól. az talán nem érzelem?

meg honnan tudod milyen betépni? :D

21es vagyok.

Még mindig tök értelmesnek tűnsz.

Tudod olvastam egy könyvet, (Jane Teller: SEMMI), kicsit Téged is olyannak képzellek el, mint a főszereplőt.

A könyv elejére az van írva:

"Semminek sincs értelme.

Ezt régóta tudom.

Ezért semmit sem érdemes csinálni.

Erre most jöttem rá".

Ez a könyv fiatalokról szól.

Pierre Anthon-tól idéznék (ő a főszereplő egyébként), róla szól a sztori.

Tehát: "Minden mindegy. Mert minden csak azért kezdődik el, hogy egyszer véget érjen. A Föld négymilliárd éves, ti meg legfeljebb csak 100 évesek lesztek. Ez a pár év nem éri meg a fáradtságot. Minden egy nagy színjáték, és csak arra megy ki az egész, hogy úgy csináljunk mintha, és ebben a minthában legyünk a legjobbak. Pár éven belül mindannyian semmik leszünk, akiket elfelejtenek, szóval ennyi erővel már most elkezdhetitek gyakorolni milyen is az. Csak nem ijedtetek meg a semmitől? Még akkor is, amikor vmit megtanultok, és azt hiszitek jól tudjátok, mindig lesz valaki, aki jobban tudja ugyanazt. (...)"

Szóval ezt a Pierre Anthont a társai meg akarják győzni, hogy igenis, vannak fontos dolgok, amik számítanak, így létrehozták a "Fontosdolgok halmát".

Ide mindenkinek olyat kellett beadni, ami fontos.

Volt akitől a hörcsögét kérték el, volt akitől a szeretteit, volt akitől a szüzességét, volt egy gitáros, akitől az ujját stb. És mindezeket a dolgokat egy halomra rakták. Nem biztos, hogy látni akarod, hogy is nézhet ki egy ilyen.:) És ott, egy halomban gyűltek össze ezek. Biztos vagyok benne, hogy Neked is vannak ilyen fontos dolgok az életedben, lehet az bármi.

Nem írom le a teljes sztorit, ha gondolod elolvashatod, talán "jót" tesz.

Amúgy hívő nem vagy?