Lányok! Megkérhetlek titeket, hogy legyetek őszinték?

Menj el a gyámügyhöz, vagy a rendőrségre, minthogy megölj akárkit is.. Fiúk általában az apjuk viselkedését sztárolják kisgyerek koruk óta, tehát most körülbelül pontosan olyan vagy mint apukád.. Annyi különbséggel, hogy részegen ő teljesen kimutatja ami benne van.. Azt hallottam egy nagyon jó motivációs előadótól, hogy igazából csak azt tudják lelki szemetesnek használni, aki hagyja..(nyilván 17 évesen nem sokat tudsz tenni, de mondjuk elkezdhetsz edzeni, és ha ordibál visszaordibálsz, hogy ne neked magyarázza a hülyeségeit, ha megütne, akkor meg meg tudod védeni magad) Az a probléma, hogy ő magára ideges leginkább, saját maga miatt feszült.. Valamilyen szinten tudom milyen ez.. Az én apám ha valamit véletlenül eltörtünk (pohár vagy akármi), felsorakoztatott minket, és azt mondta, - persze végig ordibálva - hogy vagy bevallja az aki csinálta, vagy mindenki kap.. És képzeld el ha mindenki tudta ki csinálta.. Melyik a rosszabb, nem kiállni egy testvérért, csak hogy nekünk jobb legyen(ez nyilván bűntudatot keltene bennünk), vagy beköpni, hogy neki még rosszabb legyen(ez szintén ugyanazt)? Tehát mindenképp bűnösök voltunk, még ha közünk se volt az egészhez. Úgy hárította ránk a father a szarságait, mintha mind miattunk lett volna.. Ezért lett az hogy mint nálatok mi is majdnem teljesen elhidegültünk egymástól.. Mint csomó idegen ember egy lakásban..(és szintén nálunk is nagyon jó anyagi háttérrel, tehát vicc hogy egy poháron hogy fent tudott akadni, nyilván azt csak egy ürügy volt..) És ezért is hidegültem el az összes embertől, és kb gyakorlatilag ezért is vertek a suliban, mert ez volt rám írva, ahogyan rád is írva, minden amit elültetett az apád beléd, hogy csak annyit érdemelsz.. Annyi különbséggel, hogy engem nem számomra idegen emberek vertek, hanem akikre a legjobb barátaimként tekintettem, tehát ekkora befolyása volt annak, amit gondoltam magamról.. És volt idő hogy ők is hasonlóan barátként tekintettek rám, amikor még apám nem volt ilyen idegbeteg.. Volt hogy apám, csak azért mert egyetlen ajtót nem csuktunk be, olyan fondorlatos módon írta körül, hogyan nyír ki minket, persze próbálta magában mondani, de lehetett hallani.. hogy azok után kb mint nálad, mozogni se mertünk. Amikor a közelében voltam levegőt se mertem venni, mindig ziháltam, kapkodtam a levegőt.. Mert egyszerűen így reagált a szervezetem.. Fuldokoltam.. Kórházban is voltunk vele, semmit nem találtak.. Mintha az amit apám kívánt volna nekem, egyszerre csak úgy megtörtént volna rajtam.. Ilyen ereje van egy apának a gyerekei fölött..

Ismerek egy hasonló korú srácot, kb 17 ő is, a suli gettósabb részébe jár, ahova ilyen agyhalott emberkék járkálnak inkább.. egyből ha ránéznek kedvük támad szekálni őt.. Az a céljuk mindig, hogy megsirassák.. Állandóan kifigurázzák, megalázzák, és ha ezeket kiélvezték megverik.. Kb ennyiből el is tudom képzelni a családi háttért.. Egy gyerek aki normális családi környezetben él, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ilyenekbe keveredjen a suliban.. Amit gondolsz magadról, amit elültetett apukád beléd, hogy szerinte gondolnod kéne magadról(amit igazából ő gondol saját magáról, amit lehetséges hogy ő is az apjától kapott) ezt valószínűleg mind lehet látni rajtad, és pont ezért viselkednek úgy veled ahogy.. Mondjuk én esetemben az apukám apja akkor halt meg, mikor apukám még nagyon kicsi volt, csak néhány éves.. Ezért fingja sem volt, és még most sincs, hogyan kéne csinálni a dolgokat.. A lényeg, hogy zárd ki magadból azt amit apukád tart rólad, ne adj a szavának, mert ő csak önmaga marcangolását vetíti át rád.. És te követed is a példáját, tehát vele kézen fogva marcangoljátok magadat.. Mert tudat alatt apukád egy nagyon fontos személy.. Hiszen ő alkotott téged.. Ő téged a saját belsőjének tekint.. És ha a saját belsője nem áll ki magáért, akkor folyamatosan fogja marcangolni azt.. Ugyanígy a többi ember is látja, hogy te hagyod hogy marcangoljanak, már-már azt kívánod, mert ez a megszokott.. Pedig lehetne jobb is..

Pedig mindezek ellenére, te egy nagyon fontos ember vagy a társadalom részére! Akármit is gondolsz magadról, amit elhitettek veled, hogy gondolnod kell magadról, mind baromság! Hihetetlenül értékes minden egyes ember, még az apukád is valahol nagyon mélyen belül, csak neki erről fingja sincs. Ezért marcangolja magát, és a környezetét.. Neked nem ennyi jár, senkinek sem ennyi jár az életből..

Próbáld meg amennyire csak lehet elszigetelni magadat apádtól, meg minden olyan embertől, akiknek bántó szándéka van, viszont ha összefutsz velük, kihúzott háttal állj ki magadért.. Mert megérdemled, hogy kiállj magadért.. Lehet ugyanazok lesznek a következmények, mint mikor nem állsz ki magadért, de pont ezért mit veszíthetsz?:D Csak visszanyerheted saját magadat.. A folyamatosan kiállsz magadért, elmondod a saját igazad, azt amelyik nem az apádé, akkor szerinted meddig fogja még ezt csinálni? Ha végre magában keresi a szart, mert látja hogy te nem vagy az? Lehet még jobban fog degradálni, ki fog nevetni, de akkor se legyél olyan mint ő.. Mert jobb vagy te annál..

Sry ha keszekuszán irkáltam a dolgokat, csak nemrég keltem, és azt se tudom hol van a fejem még :D

Engem tényleg érdekel mi van veled. Én lemerem ide írni a dolgaimat, mert úgysem ismernek meg, nem tudják ki vagyok..

Szóval apámmal nekem is érdekes a viszonyom, szóval megértelek.

Ahogy már leírtad, hogy mennyire önálló vagy, talán jobb lenne, ha egyedül élnél. De lehet, hogy kivitelezhetetlen, ezt nem tudom.

De ne bántsd magad!

Nyugodtan írd le, ha nem vagy kíváncsi ezekre, de úgy érzem, hogy le kell írnom.

Képzeld el, (nem kell tudnod, meg hinned), csak képzeld el tényleg, hogy van a Pokol, és a Menny. Ez a kettő.

Az örökkévalóságig tart mindegyik, szóval törekedj arra, hogy Istent megtaláld, és az utóbbiba kerülj.

Próbáld meg istennel felvenni a kapcsolatot.

Néha persze belátom, hogy nem könnyű.

Amúgy meg, én azt tanácsolnám, hogy találj, keress egy olyan embert, akivel őszinte tudsz lenni, mint most velünk.

Én most gimnazista vagyok, és én sem tudok megnyílni embereknek, néha nem is értem, hogy egyesek hogyan lehetnek ennyire felszínesek, és minden helyzetben optimisták. Sokan mondják, hogy a gimi egy jó buli, és a fiatalságunk "csúcspontja". Hát nekem nem.

Tehát nem azt mondom Neked, hogy ilyen tipikus tucat fiúkkal, lányokkal értesd meg magadat, sőt, ne is!

Egyébként Istennek humora is van, pl van, hogy rohanok a buszra, vagy sietnék, és hirtelen meglátom az asztalon a Bibliát, és érzem, hogy olvasnom kellene belőle pár sort, (ami sokszor üzenet),

folytatom, bocsi.

Tehát sietek is közben, és sokszor ez olyan furcsán jön le nekem. De visszagondolva van benne poén.

Tudod, Isten az, Aki lát Téged, és előtte nem lehetnek titkaid, Őt nem tudod átverni "műmosollyal" meg hasonlókkal.

Szóval hajrá, és kívánom, hogy találj egy olyan embert, akivel mersz és tudsz őszinte lenni, még akkor is, ha most nem érzed ennek nagy valószínűségét!