Lányok! Megkérhetlek titeket, hogy legyetek őszinték?

Tudom, hogy miről beszéltek, de tényleg nem tudok ellene tenni. Régen még többet „éreztem”, de mikor bőghetnékem volt, akkor elfojtottam jó mélyre! Tudjátok, hogy mire gondolok.. Fájdalmat másik fájdalommal lehet a legkönnyebben elűzni, szóval, ha lelki fájdalmam volt, akkor igyekeztem fizikai fájdalmat okozni magamnak, hogy arra figyeljek.. Mindegy értem, hogy mit mondasz, hogy ez az egész nem én vagyok, hanem valami más, de akkor az igazi énemet szerintem az új énem már rég megsemmisítette, vagy ennyi idő után egy lelki nyomorékot csinált belőle és jobb ha nem engedjük szabadjára.. Ki tudja, hogy mit rejthetnek az elfeledet, elfojtott emlékek, lehet hogy megörülnék teljesen, ha én újra én lennék. Vagy az is lehet, hogy ezt azért mondom mert így védem magam saját magamtól! Frusztrálva érzem magam, ha idegennel kell beszélni, még ha az a boltos is.. Inkább éhen halok, minthogy bemenjek a boltba és megmondjam, hogy mit kérek.. Ez így oké, de mikor meg barátnőmmel vagyok akkor meg megjátszom, hogy merek. Egyedül nem néznék be egy moziba se, mert mindenki lenézne, vagy nem tudom, de ha van velem valaki, akkor még a jegyet is én veszem, mert megjátszom, hogy normális vagyok és hogy nem rettegek.. De mélyen legbelül nagyon mélyen ezek szerint ott van egy elveszett gyerek a konzerv tartalma :D, viszont azt már nem lehet felhozni, mert megemésztődött és valami más lett belőle, egy mások számára nem elfogadható valaki. Egyedül nem tudok megváltozni segíteni senki se fog és ha segítene is valaki, akkor nem lenne jó, mert akkor nem magamat adnám tehát nem én változnék meg, hanem a hamis énem! (Jó keszekuszán lett megfogalmazva, de azért érthető..)

28-as rendben köszi az ajánlatot már le is töltöttem, majd jövő héten szakítok rá időt, de ma a Tövisek Hercegét kell befejeznem.. (Sok fajta stílusban olvasgatok)

29-es jó, talán túloztam tegyük fel, vannak érzelmeim, de olyan kevés és olyan lényegtelen és még én magam se tudom róluk, hogy azok amik, pontosabban eltitkolom magam elől! Mert így azzal a tudattal boldogabb lehetek.. Igen a rémálmaimtól félek, mert van, hogy pánikrohamot kapok és arra kelek, hogy mindjárt meghalok. Onnan tudom, hogy minden lehetséges módon próbálom elfojtani a bennem rejlő énemet, így gondoltam ez is lehet egy lehetséges megoldás hátha sikerül.. Sajnos nem segített, viszont egy ideig sokat használtam, de már leálltam vele..

37-es A könyvet letöltöttem jövő héten azt is elolvasom! Nekem a tudás fontos egyedül, irtózom a tudatlan emberektől, mert sokan arra fogják, hogy a gyerekkoruk miatt és a lehetőségeik miatt lettek olyanok.. Haha az enyém se volt könnyű sőt, biztos vagyok benne, hogy nehezebb volt mint nekik, de mindegy ők valamilyen szinten hasonlítanak rám.. A tagadásban. Az állandó tagadás és a hiba keresése, azaz hogy kit hibáztassunk inkább. Én már rég magamat okolom mindenért és nem mást. Ha leírnám az őszinte gondolataimat magamról, mindenkinek elmenne az étvágya egy jó ideig, de ez van, mást kell mutatni a külvilágnak, hogy ne sérülj meg még jobban! Nem-nem hiszek benne, de a Bibliát elolvastam a bölcsességek miatt, amiket rejt, és mert több millióan hisznek benne ezért érdekelt, hogy mégis mire ez a nagy felhajtás. Erre egy dolgot mondanék, amit a vallásosok valószínűleg kikerülnek ügyes frappáns válaszokkal, de ha Isten valóban létezik, akkor hol volt mikor segítenie kellett volna? Nem ért rá? Szereti nézni a szenvedést a világban? Bármerre fordított a fejed szenvedést látsz és pusztulást csak különböző mennyiségekben! Az élet múlandó dolog és nem valami csoda! Erre általában az a válasz, hogy ez nem Isten dolga.. Jó tegyük fel, hogy nem az övé, de azért segíthetne és nem csak a hittel.. Mit ér a hitem? Semmit se érhetek el vele, de mindegy.

39-es Az apámmal és a tesóimmal élek együtt, akiket sikeresen kiszorítottam és nem is beszélek velük soha, de azt kell, hogy mondjam, hogy nem is hiányoznak! Soha nem segítettek egyszer sem, pedig láthatóan vannak gondjaim. A családi hátterem olyan amilyen, nem nélkülözök semmit sem, szóval ilyen téren szerencsés vagyok, viszont újgazdag sem vagyok.. Ha valamire úgy érzem, hogy szükségem van, akkor nem kérek pénzt, hanem elmegyek dolgozni..

Miért segítenék be? Mondom, hogy nem nélkülözök semmit, de nem élősködöm az apámon, ráadásul eddig se érdekeltem, szóval nem is kéne bármi jellegű segítség tőle! Tavaly a gitáromra gyűjtöttem össze a pénzt.. Idén a biciklimet újítom be, ilyen árufeltöltős izé egy boltban.. Nem vagyok kreatív, ami a legközelebb volt oda mentem.. Hetente minimum 3szor megyek nyaranta.. A év többi hetében úgy 1-2 alkalmat vállalok hetente délután.. Én azért vetem meg magam, mert mások megvetnek.. Engem az iskolában nagyon sokszor megvertek, de nem-nem ez a traumám! Csak mondom, hogy tudom, hogy megvetnek, mert kézzel fogható bizonyítok adtak nekem a kezembe, azzal hogy megvertek suli után.. Okot nem adtam rá, egyszerűen nem bírták elviselni, hogy csendben vagyok egésznap és olvasok.. Ez régen volt még általánosban, azóta változtam! Szóval látom a tekintetükben, ezért nincs egy barátom se és ezért ismerkedek jó messze a lakásomtól és a sulimtól..

48-as Szerintem nálam ez már úgy van vagy lesz, hogy nem élhet az egyik a másik nélkül! Ha szabadjára engedném az érzelmeit nem tudom mi történne.. Ki tudja, talán megőrülök? Ez nem vicc.. Hozzá szoktam ehhez, és ha hírtelen minden érzést vissza kapnék, egy olyan világban érezném magam, ahol minden más és magamat se ismerném, minden olyan fura lenne és nem bírnám elviselni és beütne az agy baj.. Én szívesen választom a másik énem, de nem tudom hogy kell előhívni.. Állításod szerint meg kéne, hogy találjam az elveszett gyereket saját magamban! Nos én tényleg nem emlékszem szinte semmire.. Ha rákérdeznek, akkor eszembe jut pár dolog, de olyan mintha nem is lenne múltam! Mintha soha nem is lett volna! Ez lehet azért van mert már akkor se éltem és így nincs mire vissza emlékezni..

49-es Szóval elvárnád, hogy higgyek egy olyan valami létezésében, amiről nincsenek kézzel fogható bizonyítékok? Régen szerintem valamelyest hittem, de rájöttem hogy felesleges mert semmire nem használható. Azt mondod, hogy Isten megteremtette ezt a világot, majd magára hagyta a saját emberi törvényeivel.. Nos nem mondom, hogy nincs így mert senki se tudja.. De akkor Isten magára hagyta a világot.. Ezzel nem követet el túlságosan nagy hibát? Hmmm? De ebben a témában szerintem a világ végéig lehetne vitatkozni és elveket felállítani, ahány ember annyi nézőpont, mindenki máshogyan látja a dolgokat..

Szóval haladjunk lassan.. Hogy kell nem műmosolyt csinálni? Őszinte vigyort, hogy lehet elérni?