25-35 Kozotti nok,Nektek is allasinterjun "turkalnak" a mehetekbe? Jart mar igy barki mas,ugye nem csak en?

"37-es, de kérdezted már az anyádat, hogy ő pl. miért volt ingyenélő, sz*r ellőstehén veled ahelyett, hogy dolgozott volna?"

Nem engem kérdeztél, de például anyám felhúzott egy karriert, mielőtt elment szülni és akkor ment vissza dolgozni, mikor nem kellett ellébecolnia a fél napot és hitvány minőségben összebaxnia a munkát ugyanazért a pénzért, amiért más kétszer annyit dolgozott. Ezt a szülőtípust viszont leköpném.

24: Én úgy viszonyulok ehhez, mint a 21-es.

Teljesen életszerűtlen hónapokra, évekre előre megmondani, hogyan fog alakulni az életed. Engem az volt el a munkából legjobban, mikor a demenciás nagyszüleimet éveken át ápolni kellett, lakástűz után felújítani, stb.

Ezek mind teljesen váratlan dolgok voltak.

Bárkit elüthet a villamos, érhet baleset és kiesik akár egy évre a munkából, vagy örökre.

Vagy kollegám kivett fél év fizetés nélkülit és elment Ázsiába.

Hol van ehhez a gyermekvállalás miatti esetleges szabadság? Van, aki szülés előtt órákkal is dolgozik és 6 hétig se tud megülni az újszülött babával otthon munka nélkül.

Vagy tervezhet babát, de 12 évig se jön össze neki, vagy soha.

Ja, hát gondoltuk 41-es, hogy a te anyád volt a Szent kivétel.

És ha holnaptól minden nő, aki gyereket akar, komoly karrierépítésbe kezdene, ki szolgálna ki téged a boltban, ki ápolna, ha kórházba kerülsz, ki rakná össze a gyártósor mellett a telefonod, laptopod, ki ellenőrizné a tejet, amit iszol és így tovább, akkor ki a tököm végezné el a munkák 80%-át?

Te itt általásságban beszéltél a nőkről, mint ellős tehenekről. Olvasd már vissza magad, milyen prosztó stílusba kommunikálsz, hát ezért anyádnak szüneteltetni a karrierjét, mert kulturált embert a jelek szerint nem sikerült nevelnie, a karrierépítés jobban ment neki, mint a gyereknevelés.

Azt kellene felfogni, hogy a munka világában annak nincs értéke, aki nem dolgozik normálisan. Akár a gyerekével takarózik a vállalhatatlan munkamorálja kompenzálására, akár egy semmirekellő alkoholista csőcselék. A végkifejlet ugyanaz: jön helyetted egy jó munkaerő és mehetsz a picsába.

Nem minden szülő ilyen élősködő, őket sajnálom, hogy az ilyenek miatt nem kapnak bizalmat. De nagyon gyakori ez a pofátlanság és erre nincs kifogás.

Mindkét oldalnak megvannak amúgy a maga nehézségei és igazsága is. Mondom ezt kétgyerekes anyukaként, aki magának dolgozik.

Érthető, hogy a munkáltatók úgy érzik, hogy nem annyira vannak kisegítve egy olyan munkaerővel, aki sokat van táppénzen a gyereke miatt. Az is érthető, hogy nem repesnek az örömtől, hogy pár hónap munkaviszony után az alkalmazottjuk szülni megy.

Anya szemmel nézve viszont rohadt nagy szívás sokszor összehangolni a dolgokat, és nem ritkán van megkötve az ember keze.

Mivel egyéni vállalkozó vagyok, és nincs fizetett táppénzem, elhihetitek, hogy én nem lógok a munkából azzal takarózva, hogy beteg a gyerek, mert egész egyszerűen nincs bevételem olyankor. De hát ja, betegek időnként, nem mehetnek intézménybe. És a covid óta beteg alatt azt kell érteni, hogy tüsszentett kettőt az oviban, már küldik is haza. Ilyenkor én rohadtul örülök, hogy vállalkozó vagyok, és nem kell előadnom a főnökömnek 2 hónapon belül harmadjára, hogy igen, már megint beteg, igen, már megint otthon kéne vele maradnom. Biztos rohadt kellemetlen maga a helyzet is, pláne a para, hogy mikor fognak emiatt kibaxni. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán találj így munkát, mert ugye eleve hátrányban vagy.

A másik oldalról meg igen, ott a pofátlan paraszt anyuka, aki azt hiszi, azért mert szült, vele mindenben kivételezni kell. Ő az, aki mindig ellóg a gyerekre hivatkozva, sosem tartja a határidőket a gyerekre hivatkozva, mindenki beosztásának az övéhez kell igazodnia, mert hát neki gyereke van. Az ilyet azért is rühellem rohadtul, mert miatta a normálisak se kapnak értékelhető munkát, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyereküket minél ritkábban kelljen említeni a munkahelyükön, mint kifogást.

Lehetne itt fejtegetni, hogy ki a hibás, egy kicsit szerintem mindenki. Az előbb említett prosztó, gyerekkel takarózó anyuka; az apuka, aki nem hajlandó kivenni a részét és esetleg néha táppénzre menni a gyerekével, hogy ne mindig a felesége munkája legyen veszélyben; a munkáltató, aki ha tudna, se akar sokszor rugalmas lenni (pl. home office-szal, ahol megoldható); a gyerektelen , aki csakazértis köpköd és problémázik a gyerekesek miatt, akkor is, ha amúgy őt semmilyen szinten nem érinti, ha valamilyen módon jól járnak; meg az intézmények is, amik a covid óta két orrfújás után már hívják anyukát, hogy beteg a gyerek, menjen érte. Úgy valahogy az egész berendezkedés olyan, hogy mindkét oldal számára csak nehézzé teszi ezt a munka-család egyensúly dolgot.

Úgy látom, hogy 1-2 normálisabb cég kivételével megoldás erre nem igazán van, ezért is léptem én inkább az egyéni vállalkozás útjára. Jobban is keresek, meg nincsenek is ilyen bajaim. De nyilván ezt nem tudja mindenki megtenni.