Szörnyű lelkiismeret-furdalásom van, kidobjam a kutyát?

Az olyannak, aki azt kérdezi: kidobjam?, nem való semmilyen!

Mi lesz, ha a saját kutyád megöregszik, már nem lesz ilyen aktív? Kidobod? Remélem nem ad neked az a menhely több kutyát!

Szerintem add vissza a menhelynek.

Neked nincs energiad a kutyara, neki sincs energiaja rad - kvittek vagytok. Valoszinu a probléma nem csak a menhelyben/kutyaban van, de ez az a része amit képes vagy megoldani, azaz megkérdojelezni.

:) kezdem érteni ezt a lepontozos dolgot, szoval nyugodtan.

már bocsi de ha van már egy kutyád akkor gondolom meg tudtal volna külömböztetni egy aktiv és egy nyugodt kutyát,hiszen nem lehet sokat adni egy menhelyen dolgozó szavára aki nap mint nap más kutyával találkozik,neki mindegy csak vigyék általában:(((

és ha aktiv az a kutya ha nem Kutya!!!és ha szereted a kutyákat nincs olyan hogy ezt nem szeretem..ha gyereked lesz majd ott is megkülömbözteted hogy ő szőke és nyugis és nem szeretem???ez röhej!!!valaki vagy szereti az állatokat vagy nem....egy kutyának nem tudsz hazudni az érzéseidről ha te lehangolt vagy ő is,ha izgatott vagy ő is,ha nem szereted érzi persze hogy csak fekszik.a kutya nem egy cipő hogy áááá mégse tetszik kicserélem...de te lehet jobban tudod:))

2oldala van a dolognak, eleve, ha az embernek van egy megszokott életritmusa és egy kutyája, akkor hiába is szeretne segíteni (azért a szándékot is lehetne értékelni, nem csak lehurrogni, mert sajnos elég kevesen vállalják az ideiglenességet), ha egy olyan kutyát kap, aki teljesen ellentétes az ő életvitelével. Egy már meglévő gazda-kutya párosnak kell alkalmazkodni az új jövevényhez, de nem 100%-ig.

Bevallom én sem tudnék úgy viszonyulni egy kutyához, aki nem aktív és nem bújós (ez a nekem való típus), mint a jelenlegi, hogyha aludna egész nap fogalmam sincs mit kezdenék vele, enni-inni kapna, sétálni elvinném, de biztos nem tudnék vele eljárni túrázni, kirándulni... és ezeket szívesen csinálom a kutyámmal. Egy élmény nekem is, meg neki is.

Lehet nem annyira tapasztalt a kérdező, hogy felmérje ránézésre egy kutyáról, hogy mennyire pörög, vagy lusta, majd beletanul.

Egy ideiglenes befogadónak is lehetnek és vannak a kutya iránt igényei, nem mindenki képzett vagy tapasztalt szakember, sokan átlagemberek akik segíteni szeretnének. Nekik nem a viselkedési problémás kutyákkal kell foglalkozni, hanem egy olyan életkörülményt biztosítanak, ahol a kutya valódi énje kibontakozhat. Megmutatkozik, hogy családi körülmények közt ő hogy viselkedik, kijön e a többi kutyával, kisgyerekkel, macskával... persze közben lehet nevelni, pórázas sétára, szobatisztaságra, engedelmes gyakorlatokat tanítani.

Ennek a kutyának vagy sürgősen kell végleges gazdát találni vagy sajnos vissza kell vinni a menhelyre.

Azért mert ez a kutya nem illik valakinek az életviteléhez nem jelenti azt, hogy ne tudna másik 10en segíteni.

Rengeteg embernek ilyen kutya az álma: elvan mint a befőtt és nem kell napi 2-3órát fárasztani. És épp az aktív kutyákra nincs idejük, energiájuk.

Beszélj a menhellyel, lehet, hogy van más olyan ideiglenes befogadó akinek meg pont egy pörgős kutyával gyűlik meg a baja.

Itt nem biztos, hogy a menhely hibázott. Annyi kutya mellett nem biztos, hogy ki tudták ismerni. Ritkán van alkalmuk ismerkedni a kutyusokkal, amikor meg néha kiszabadulnak a kennelből mind ezer százalékon pörög. Ebből nagyon nehéz nekik is előre megmondani, hogy családi környezetben hogy fog viselkedni.

Lehet, hogy a kutya nem hozzád való, nem elég pörgős, de ezzel az örökbe adás szempontjából előnnyel indulsz. Egy pörgős, sportra termett kutyát sokkal nehezebb örökbe adni. Beszélj a menhellyel, hogy módosítsanak a jellemzésén, a hirdetésein, és remélhetőleg hamarosan örökbe fogadják. Azon felül Te is hirdetheted, mert nekik nem biztos, hogy van elég idejük rá.

Tudom, hogy kevés az ideiglenes befogadó, így remélem nem veszi el a kedvedet. Sportolj többet a sajátoddal, ő meg pihenjen otthon, ha erre vágyik. Az ideiglenes befogadás arról szól, hogy kiderüljön családi környezetben hogy viselkedik, ha gondjai vannak akkor át kell nevelni, szobatisztaságra tanítani, és hasonlók. Tudom, hogy nem könnyű, de Te csak egy állomás vagy, ha nem passzol teljesen hozzád, az sem baj, majd a következő gazdihoz fog passzolni. Én nem vagyok olyan szerencsés, hogy választhassak, mivel nálunk nincs menhely. Az jön, amelyiknek épp segítségre van szüksége. Van itt pörgős, lusta idős, hiperaktív kölyök, és agresszív, harapós. Az együtt töltött idő alatt ki kell hoznom belőlük a legjobbat, hogy mindezek ellenére egy csapatot alkossunk. Ha valamelyikkel gondjaim adódnak, nem passzolunk, az vigasztal, hogy egyszer úgyis gazdisodik. Persze akkor meg majd én bőgök a legjobban.

Egy jó tanács még ezzel kapcsolatban. Ha egy mód van rá, ne a menhelynek add vissza, hanem szerető gazdi kezébe. Egy kutyával nagyon nem tudtam a többieket összeszoktatni, őt vissza kellett vinnem. Ne tudd meg milyen mocsok érzés volt a kanapéról visszazárni abba a szűk kennelbe. Soha sem fogom elfelejteni, azt ahogy akkor rám nézett, és azt a keserves sírást, amit levágott, amikor otthagytam. Borzalmas élmény volt.