A póráz felrakásakor és levételekor ülni vagy állni kell a kutyának? (Olvassátok el kérlek)

“vagy ő már nem vadidegen, mert szimpatikusat mondott, vagy hogy van ez? “

Na most akkor én is tanítok egy kicsit. Nem, ez úgy van, hogy a dolgoknak van egy stílusa. Az határozza meg a kommunikáció további hangnemét.

Szóval, mikor már a második hozzászólástól érkeznek az ilyen gúnyos szövegek, mint: “Tök mindegy. Istenem, micsoda problémák :D “

(Még ki is röhög, pedig az ember nyilván a kutyájával kapcsolatos szakszerűség miatt kérdez itt, mert nem tesz rá magasról, igyekszik, fontos számára a kutya, nem úgy, mint a kutyatartók 90%-a, aki nem foglalkozik a kutyájával.)

Vagy pld "Magas szinten tanítani ne tükörmóccerrel akard ;)" (Ebben is ott a gúnyolódás a végén, mert persze nem írja le, hogy miért ne a tükörmódszer, de azért gúnyosan odaszúr egyet egy kérdezőnek. Ha lenne benne tisztesség, akkor legalább egy bekezdést szánna arra, hogy mi a baja a tükörmóccerrel, de nem mert így egyszerűen, gúnyosan odaszúrni sokkal szórakoztatóbb számára és eltölti az okoskodás eufórikus érzésével.

Na most ezzekel a gúnyos, kissé rosszindulatónak szánt kezdeti reakciókkal lehet elérni azt, hogy nem hiszem el, amit mond. Mert alapvetően nem jószándékú válaszadást látok benne. Örök problémája az ilyen “fórumoknak”. És a végén csodálkoznak, hogy nem fogadom el, amit gúnyolódó, rosszindulatú emberek két mondatban odaokoskodnak, és a végén még falkát is alakítanakma kérdező ellen, ha már kutya a téma. Szóval ezért jut az ilyen kérdés-válasz ide, és nem azért, mert én nem fogadom el a “szakértők véleményét”, és nem azért, mert “nincs bennem alázat.” Ezek ócska frázisok egy ilyen helyen.

Azon meg senki ne csodálkozzon, hogy az embernek fenntartásai vannak. Én is odamehetek az egészségügy kérdésekhez, kiadhatom agam belgyógyásznak és elkezdhetem magyarázni, hogyan kell vakbelet kivenni. Attól, hogy valakinek az a neve, hogy 9/21, ne kelljen már feltétel nélkül elfogadni, még akkor sem, ha 14/21 és 19/21 is ugyanazt mondja. Mondott már a világtörténelemben sok ember egybehangzóan hülyeséget.

“ketten kiképzőként mondtuk”

Ha mondjuk én és még valaki belgyógyászként vagy sebészként mondjuk - mert azt mondjuk magunkról - , akkor kiveszed annak alapján valaki vakbelét? Nehogymár abból induljunk ki, hogy ki mondja magát kiképzőnek. A Városligetben van egy hülye pasi két dobermannal, aki szinte minden kutyással konfliktusba került már, a kutyái mindenkinek nekimennek (egy 6 hónapos weimári kislány fejét harapta végig az egyik a múltkor) és ő mindig a másikat hibáztatja, ordít a kutyásokkal, és ő is kiképzőnek vallja magát, sőt hangoztatja is. Honnan tudjam, hogy nem az vagy és a másik meg a haverod?

“Mások se voltak parasztok, mégse vettél komolyan egyikünket sem. “

Hát csak nem gondolod, hogy bárki el fogja ismerni itt, hogy az volt. Az oldal történetében még nem volt olyan szerintem. Ahhoz nagy bátorság kell.

“Csak azt, aki azt mondta, hogy ő elvégzett egy tanfolyamot kitűnőre”

Nem érdekel, hányasra végezte. Neki a hangneme volt normális. rólad meg árad, hogy itt megfejtőnek tartanak és olyan hangnemben nyilatkozol is. Sajnos az ilyeneket hamar leveszem.

“A racionális érvek nem hatottak meg”

Mint pld ez?: "Magas szinten tanítani ne tükörmóccerrel akard ;)

Vagy esetleg erre gondolsz?: “Meg most gondolj bele, mekkora náciság már, hogy a kutya csak azt csinálhatja, amit mondasz, egyébként meg meg se mozdulhat? “

Ennek a beszélgetésnek hangnemét te alakítottad ilyennek. Azt meg a világért sem értem, hogy miért kell folytatni, mikor oldalakkal korábban mondtam, hogy itt befejeztem. Most is mondom. (De az emberben nyilvén van annyi tisztesség, hogyha írnak neki, akkor reagál. De ne én legyen a hibás, hogy hosszúra nyúlt)