Szerintetek a lovaglás sport?

Nem sport, ez több annál.

Életstílus. Alázat. Kapcsolat. Az életem.

És nem, nem kezdő 8 éves vagyok.

20/L

Nekünk sem kell meggyőzni senkit, csak szórakozunk!

Te nyugodtan maradhatsz hülye ameddig csak akarsz.

Végigolvastam minden választ, de csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy feljön-e egy bizonyos téma, de nem jött fel. Személyes véleményem a témához, hogy én nem rajongok semmilyen sportért, a felét hülyeségnek látom, de a lovaglást ezenkívül a legundorítóbbnak gondolom vegánként.

A vegánok elutasítják az állathasználat minden formáját, így az állatok idomítását, versenyeztetését, és megülését is! A vegánság nem egy étkezés, hanem állatjogi mozgalom, ezért kötelességemnek érzem, hogy erről beszéljek, az állatok helyett, mert ők sajnos nem tudnak beszélni erről.

Az ember, és a ló kapcsolata nagyon régről kezdődik, sok mindenre használtuk őket, pl. háborúk során, közlekedésre, szállításra, stb. mindeközben teljesen elvettük tőlük a természetes élőhelyüket, rájuk kényszerítettük az akaratunkat, és mostanra már teljesen ki vannak szolgáltatva nekünk, csak egyetlenegy vadlófajta maradt a világon, akiknek az ősei között egy sem volt háziasítva, a többi nem mondhatja ezt el magáról. A technológiának köszönhetően ma már nem kellene őket használnunk, mégis a saját szórakoztatásunk miatt idomítjuk-rákényszerítjük őket, hogy a saját akaratunk szerint viselkedjenek, cselekedjenek, állati rabszolgaként bánunk velük hol kegyetlen fájdalmat okozó eszközökkel, hol "állatbarátibb" eszközökkel, embere válogatja sajnos. Ma már bízom benne, hogy kevesebb állatkínzás fordul elő, de én mégis úgy vélem, hogy egy ló nem úgy születik, hogy a hátára akarja venni az embert, és ha meg is tanulja elfogadni ezt, az inkább egy szomorú beletörődés. Ettől függetlenül biztosan vannak olyanok, akik nagyon szépen bánnak a lovakkal, de mint sportot - nem sportot, akkor is határozottan elítélem, és elutasítom, mert ha az ember annyira sportolni akar, akkor rengeteg lehetőség közül válogathat, nem kéne szerencsétleneket hajszolni, hogy kihozzák belőlük a "legjobbat", az nekik NEM JÓ! Futkározzon önszántából, szabadon, úgy, ahogyan ő akar, annyit, amennyit ő akar, és akkor, amikor csak akarja. Aki ezt nemes sportnak tekinti, életstílusnak, művészetnek, az nem tudom mennyire szereti az állatokat. Ők nem azért vannak, hogy a mi rabszolgáink legyenek, nem kéne magunkat felsőbbrendű lénynek képzelni, csak azért, mert minden állatra rá tudjuk kényszeríteni az akaratunkat. Ők egy másik fajhoz tartoznak, és mi birtokoljuk őket, akárhogy is lehet magyarázni, ez tény. Egyik állat sem azért született, hogy a mi birtokunk legyen. Olyan sportra kényszeríteni őket, ahol megsérülhetnek miattunk, nem "sportszerű"! Nagyon intelligens lények, és ha megkérdeznénk őket, és válaszolhatnának, azt felelnék, hogy ugyanannyi szabadságvágyunk van, mint nektek, embereknek! És ez bármilyen állatra igaz. Aki ezek után sportnak nevezi ezt, az képzelje magát az állat helyébe.

Én vagyok az, aki az utolsó hosszú választ írta. Annyit szeretnék még mondani, hogy nagyon szomorú vagyok, hogy itt ez a kérdés, temérdek válasz érkezett rá, mindenféle baromság óceánokról, meg stb. mégis egy valaki nem volt, aki ebből a nézőpontból vizsgálta volna a kérdést, hogy állat vajon mit szól mindehhez? Sajnos nem vagyok valami jó szónok, elismerem, hogy nagyon rosszak a kommunikációs képességeim, ezért sem próbálkoztam meg egyelőre azzal, hogy vegán aktivista legyek, mert valószínűleg az ellenkezőjét érném el a céljaimmal, annyira rosszul kommunikálok. Az előző írásomat is egy blogból "ollóztam össze", kiegészítve a saját gondolataimmal, de egy valami kimaradt, amit szeretnék nektek bemásolni, és kérlek olvassátok el, és ha csak egy pillanatra is, de gondolkodjatok el rajta:

Emily, a Bite Size Vegan nevű YouTube csatorna és blog tulajdonosa interjút készített Ren Hurst-tal (Riding on the Power of Others: a Horsewoman’s Path to Unconditional Love c. könyv szerzője, a New World Sanctuary tulajdonosa), aki egész életét a lovaknak szentelte, kereskedett velük, idomította őket, és természetesen rendszeresen lovagolt is. Vajon hogy jutott el odáig, hogy legnagyobb szenvedélyét feladja?

Alexander Nevzoroz módszere a lovakat teljesen egyenlő félként kezeli, és ez, amikor megismerkedett vele, alapjaiban változtatta meg Ren perspektíváját.

„Ahogy így próbáltam kommunikálni velük, az szétrombolta addigi életem. Elkezdtem a lovainkhoz így hozzáállni. Egyesével kezdtek meggyógyulni, megváltozni, és mintha felszínre bukkant volna valódi énjük. Évek óta ismertük ezeket a lovakat, és mi voltunk azok, akik azt mondták, milyen jó kapcsolatunk van a lovainkkal, bla bla bla. És mégis, egyikőjüket sem ismertük igazán. A legutolsó ló, aki még hátra volt, felültem rá, és rátettem a kezeimet a marjára. Nem emlékszem, hogy hangosan, vagy magamban, de megkérdeztem tőle: nem baj az, hogy rajtad ülök? Erre ő csak egy mélyet sóhajtott, és lehajtotta a fejét. Olyan volt, mintha azt mondta volna, igen, de teljes lemondással, mintha a válasz mély szomorúságból fakadt volna. És tudtam milyen érzés ez, amikor olyan dologra mondasz igent, amit valójában egyáltalán nem akarsz. Lecsúsztam a hátáról, és ott befejeztem. Lovak százait idomítottam be életem során, emlékeztem mindazokra az alkalmakra amikor addig manipuláltam őket, amíg igent nem mondtak, vagy annyira szerettem őket, hogy igent mondjanak. Alexander tanította meg nekem azt, hogy ha a ló azt mondja ’nem’, azt tiszteletben kell tartani, és mindaz, amit akkor tehetek az az, hogy elsétálok. Nem az a cél, hogy a ’nem’-ből ’igent’ csináljunk, hanem hogy tiszteletben tartsuk az állatot, és az ő szabad akaratát.”

Ren azt tanulta meg, hogy lehet az állatokat másképp szeretni. Lehetnek egyenlő felek, lehet őket tiszteletben tartani és feltétel nélküli szeretettel állni hozzájuk. A valódi szeretet nem azt jelenti, hogy manipuláljuk a másikat vagy rákényszerítjük az akaratunkat. Szeretetet érezni, és szeretetteljesen cselekedni, sajnos nem mindig jelenti ugyanazt.

A lovas, aki azt mondja, hogy szereti a lovát, de egy halott állat testrészét köti a hátára és fémdarabot helyez a lova szájába az irányítása érdekében, az valahogy teljesen ellentmond magának. Lehet, hogy úgy tűnik, a lónak ez élvezet, és valóban ez lehet az egyetlen menekvése az egész napos istállóban álldogálás elől. Szabadságukat elveszített állatokról beszélünk, akiknek egyetlen lehetőségük az, ha megalázkodnak, és teljesítik gazdáik utasításait. A valódi szeretet nem erről szól, mint ahogy ugyanezeket a dolgokat nem tennéd meg családtagjaiddal, barátaiddal. Semmi szeretetteljes nincs abban, hogy valakit személyes érdekeidben használsz.

Köszönöm, ha időt szakítottál erre, és elolvastad! Amúgy itt a blog: [link]

Összegezzük...

Felülsz 600 kiló saját tudattal rendelkező izomra. Azt a több mint fél tonnás állatot combbal, sarokkal, súlypont-áthelyezéssel és szárral irányítod.

Ügyelsz a helyes testtartásodra (gondolok itt mindenre - sarok lent tartva, kar se nem magasan, se nem alacsonyan, adj elég szárat a lónak, satöbbi, satöbbi), a környezetedre, a ló minden apró jelzésére.

Nem, nem sport, ááá....