Mi lenne a megoldás, ha ő is és én is itt akarok maradni?

Vagyis 69, bocs.

Hiába mond neked bárki bármit, úgyis van egy határozott elképzelésed saját magadról, és az észérveket sem fogadod el. Konkrétan a kommentekben is meghazudtoltad azokat, amiket korábban írtál.

Nem akarom elhinni hogy ilyen emberek léteznek...

Amúgy az teljesen rendben van, hogy felnőttként külön otthont akarsz, de látszik, hogy nem sokat tudsz még az életről. Egy 40-50-es felnőtt, akinek van saját háza, nem fog elmenni albérletbe, hogy más hitelét fizetgesse (igen, sok esetben a bérleti díj erre szokott elmenni, hogy valaki vesz x millióért egy lakást/házat, és a havi törlesztőt a bérlő pénzéből fizetik). Figyu, én még tanulok és dolgozok mellette, volt már pár albérlet tulajom. Néhány személyes példa: 1. természetesnek gondolta, hogy "az ő lakása", ezért ki-be járkálhat, 2. úgy akarja vissza kapni, ahogy kiadta, szóval ne nagyon rendezzem át a bútorokat, ne rakjak képet a falra, stb. 3. néha ott alszik a suli miatt a lánya, szóval ne lepődjek meg, de minden előzetes jel nélkül igenis be fog sétálni a lakásba akár éjfélkor is, 4. hasra ütésszerűen emel a bérleti díjon, még ha alapvető gépek, mondjuk mosógép vagy sütő nincsenek is, 5. a semmiből közli, hogy valami miatt költözz ki (nekem pl azért kellett, mert hogy a gimit a gyerek már Bp-n kezdi és akkor a család felcuccolna a lakásba teljesen, amit régóta terveztek csak nekem nem mondták). Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy egy középkorú embert, akinek van/lesz egy saját háza, egyszerűen gonoszság lenne albérletbe küldeni, mert így konkrétan ki van rakva a saját otthonából. Kifoghat egy nagyon jót, ahol úgy alakítgatja a lakást, ahogy szeretné és a tulaj sem lesz egy rém, de nagy az isten állatkertje. Meg amúgy is: az nem lenne az övé. Egy albérletben mindig is ott lesz, hogy valaki lakását, házát bérled, szóval az más tulajdona marad, még ha módosítgathatsz is a helyen. Ha meg olyan embertől bérli, simán utcára rakják egyik napról a másikra, és az talán a jobbik eset. Nyilván nem azt mondom, hogy akkor te szenvedjél albérletekben évekig, de nagyon más, amikor egy fiatal megy albiba és amikor egy kétszer annyi idős ember, és meg lehetne oldani ezt úgy is, hogy senki nem sérül. Ha elkezdesz dolgozni, vehetsz fel kölcsönt, amiből vehetsz egy saját házat vagy megveszed anyudtól a jelenlegit. Ha meg egy csaj amiatt utasít el, mert egy házban laksz anyáddal, akkor az annyit is ér. Gondolom elég nagy a ház ahhoz, hogy ne lógjon a nyakatokon, ha hazaviszel valakit. Egy normális emberrel meg lehet értetni, hogy igen, még otthon lakok az anyámmal, mert egyelőre gyűjtök a költözésre. Itt sajnos nem igazán számít jogilag, hogy milyen közel áll a szívedhez a ház és ki gondozná jobban a kertet. Amikor a mama meghal, anyukádé lesz a ház. Ő fog dönteni, neki van több joga a házhoz.