Annyira szégyellem, hogy a családomnak nincs pénze? Hogy javítsak az élethelyzetemen?
A barátaim, barátnőim mind úgy élnek, mintha a számlájukról sosem fogyna el a pénz (ami sok esetben kb. így is van). Mondjuk csak elmegyünk kávézni, vagy meginni valamit és az egyikőjük lát egy tengerpartos képet, és kitalálja, hogy a következő héten menjünk el Spanyolországba, vagy Görögországba. Nekik ez ennyi, rögtön foglalnak repülőjegyet, szállást és mennek. Nálunk még egy 4 napos belföldi kirándulásnál is megy a hiszti, hogy mennyibe kerül egy apartman, vagy hogy a kocsiban inkább húzzuk le az ablakokat, mert a légkondi mellett sokat fogyaszt a kocsi.
Vagy az egyik barátomnak ellopták a biciklijét, két nap múlva már mutatta, hogy megrendelt egy 460 ezres csodabiciklit. Én egy 50 ezres biciklit úgy "kaphattam meg", hogy a felét én fizettem ki (pedig nem az én hibámból ment tönkre az előző).
Egy másik barátnőm mindig megy az anyukájával ide-oda pár napra, olyankor mindig 1-2 napot vásárlással töltenek, elmennek valami jobb helyre vacsorázni, utána esténként várost néznek, sétálnak. Majd még pár napig wellnesseznek egy szállodában. Én is mondtam most az anyámnak, hogy csinálhatnánk ilyen anya-lánya napokat. Nem gondoltam, hogy repüljünk mi is Londonba, Párizsba vagy akár autóval menjünk Ausztriába, hanem mondjuk Egerben, Szekszárdban gondolkoztam, tényleg így két főre max. 100-120.000 forint lett volna. De ő már erről sem akar hallani, mert hogy ez egy vagyon és ő ennyit nem fizet azért, hogy lógassa a lábát és hogy akkor menjünk ki a helyi strandra medencézni, olcsóbban megússzuk.
Bármi vágyam van, vagy szeretnék valamit, ki vannak akadva, hogy így nem lehet élni, szálljak le a fellegekből és hogy ne nézegessem a 15-20 milliós kocsikat, mert nekem olyan sosem lesz, meg felejtsem el, hogy én Budapesten fogok élni, mert ott már egy szoba is egy vagyon és inkább örüljek, hogy van mit enni, mert máshol a gyerekek meleg ételt sem kapnak. Mindig ez, hogy másnak bezzeg rosszabb és ennek is örülni kell...
Ennyi erővel több millió embernek meg jobb, az miért nem számít?
Én próbálnék ebből kitörni, pl. a magyar mellett még két nyelvet beszélek, jó egyetemre akarok menni, dolgozom és spórolok, próbálok ott "trükközni" a pénzzel, ahol tudok. Ők meg csak kicsinyeskednek, meg mondják, hogy másnak még ennél is rosszabb, örülni kell, hogy így élünk.
válasza:# A másod, harmad vagy sokadik generációs gazdagok jelemzően pár dologra "nem sajnálják a pénzt". De milliárdos ismerösöm sorra veszi az új Ford Mondeokat. Egyszer volt egy két literes motoros BMW-je.
Medggyesi új gazgag, volt is több mint féltucat új premium autója.
válasza: válasza:Ezt komolyan kérdezed? :D Nyilván minél részletesebb egy írás, annál pontosabb válaszokat fogsz kapni, ez pedig neked is érdeked, nem?
Ettől függetlenül úgy gondolom, igen sok hasznos választ kaptál itt sokaktól, ha akarod megfogadod, ha akarod, nem. Abszolút nem indulsz az életben hátránnyal, ha akarod, jól fogod magad érezni, és semmi nem gátol, hogy később még jobb legyen ennél a helyzetnél is. A céltalan irigység sehova sem vezet.
válasza: válasza: válasza:Nos, talán nem kéne vergődnöd egy olyan körben, ahova NEM TARTOZOL és kész.
A barátodnak kellesz “szegényen” is (bár a te szinted qrva messze van attól, a nyaralás, strand, normális autó és bringa egyáltalán nem ezt a szint, és most csak azokat említettem, amiket te írtál), a barátai előtt meg ne hencegni akarj és ennek a sikertelensége miatti frusztrációdat a szüleiden kiélni. Ha azok az emberek megszólnak, hogy nektek nincs annyi pénzetek, akkor meg nem kell a társaságukba járni. Mondjuk neked egyébként se lenne célszerű, mert csak szétvet az irigység és ezt pofátlanul a keményen dolgozó, spóroló szüleidre vetíted ki, akik a lehetőségeikhez mérten adják meg neked a legjobbat.
Érdekes, nekem voltak nálunk sokkal gazdagabb barátaim és rokonaink is vannak, mégse puffogtam tinédzserként, pláne nem volt merszem követelőzni. Kb 10 évesen képes voltam megérteni, hogy mi nem vagyunk annyira gazdagok, mint a Katika szülei meg Peti nagybácsi és kész.
válasza: válasza:Elég bicskanyitogató a stílusod, de a legtöbb kommentelőé is.
Te meg színte, sőt egy tini lány vagy. Még nem is érettségiztél, még nem is éltél szinte semmit. Nyilván többre vágyik az ember, ha még nem tapasztalt semmit. Értem én, én is ilyen voltam, mindig az újabb telefon kellett, a barátnőm drága ruhákban járt az én szüleim csak a kínaiból tudtak nekem ruhát venni...
Nem hibaztatom őket, ők teljesen rendezett élettel kezdték a gyerekvállalást, saját lakással és édesapám főnöki fizetésével ami rengeteg volt. 3 testvérem van, amikor ők gyerekek voltak nagyon jól éltek mind. Aztán jöttem én, és mintha hoztam volna a szerencsétlenséget csődbe mentek, hitelt vettek fel de nem tudták fizetni. Elkellett adni a saját lakást, hogy 0.ra jöjjünk ki. Édesapám közben nyugdijba ment, igaz hogy több a nyugdíja mint az átlag de azért nem a teljes fizetése...
Szóval egyszer lent, egyszer fent. Tinikent még én sem is értettem a pénz lényegét és természetét, aztán elkezdtem dolgozni szaros 145 ezer ft-ért, és megertettem hogy ilyen kevesből nem lehet luxizni. Már nem is szeretnék, már másra vágyom. Természetjárásra, nem tengerpartra, hanem satorozni, nem luxus szállodába jarni. Megakarjuk csinálni az el caminót, de az is rohadt sok pénz ám, erre gyűjtögetünk. Olyan dolgokra szeretnék költeni, ami ad, és nem csak elvesz. Persze mindenki másra vágyik, de a szüleid szeretnek téged és abból a kevesből is támogatnak amennyire csak lehet, kérlek ezt becsüld meg amíg még lehet. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!