A férjem Norvégiába kapott álláslehetőséget. Vele menjek a gyerekekkel?

A gyerek autista, ezt ott is tudni fogják, nem is értem igazából a félelmed, de a férjedet se, hogy emiatt képes lenne eldobni az egész családját.

Bocs, hogy ezt mondom, de ti jól egymásra találtatok, tök hülyék vagytok mind a ketten.

Azoknak, akik nem akarják elhinni:

[link]

[link]

[link]

[link]

A gyerekek már iskolás korúak, nyilván nem tudnak tökéletesen se angolul, pláne nem norvégul. Mihez kezdenek odakint? Persze, meg lehet oldani, de szerintem akkor van értelme ennyi energiát beletenni ebbe, ha végleg kint is maradnátok.

Megvárnám a kiköltözéssel azt is, amíg egyáltalán letelik a férjed próbaideje.

Ami viszont elgondolkodtató, amit többen is írtak, kell neked és a gyerekeidnek olyanért eldobni mindent, aki szó nélkül otthagyna titeket a pénzért? Mi van ha legközelebb olyan területen kap még jobb ajánlatot, ahol csak tárgyi eszközként bánnak a nőkkel?

Nem tudtam erről a Barnevernet-dologról, amiről többen írtak. Valóban megdöbbentő, és tényleg meglepően nagy arányban a bevándorló családok érintettek a túlkapásokban. Teljes mértékben megértem a kérdező aggályait, noha túlzásnak és tudatlanságnak hittem, de én voltam az alultájékozott.

Abban egyetértek, hogy nem igazán van jövője egy párkapcsolatnak többezer km-re szakítva egymástól, tartósan.

Ismerek hasonló párt, ők talán 8 év után mentek szét. Férj eg, másik északi országban dolgozott, havonta - másfél havonta 1 hétre látta a családja.

Számomra is aggasztó, hogy egyáltalán felmerül a gondolata a válásnak a karrierrel szemben: mennyire ragaszkodik ő hozzátok....?

Izland, Svédország, Finnország, Dánia miért nem jó neki: annyira speciális jellegű ismerete van, amivel kizárólag Norv.ban lenne jövője?

Kiskorú gyermekkel én sem mernék ezek után Norvégiában letelepedni.

Ezzel a féfival meg nem tudom, hogy jutottatok 3 gyerekig, ha ennyit számít neki a közös élet és a közös boldogság.

Én most nagyon elszomorodtam. :/

Írj majd, hogy mi lett veletek.