A páromat teljesen ellehetetleníti a volt feleség, nekünk meg már nincs mit enni. Ő nemtesz ellene semmit. Mit csináljak? Hogy reagáljak erre? Kérem segítsenek ebben!

Látom, a nem téged pátyolgató válaszolókat lelkesen pontozod és bunkózod le... Igen, igazad van, mindenki hülye bunkó, csak te vagy helikopter.

Nekem bejön egy férfi, de tudom, h van egy gyereke, akit nem is akart és a gyerek anyja követelőzik a gyerektartáson felül és a gyerek úgyszintén.A férfi semmire sem mond nemet, mindent megad amit kérnek, követelnek és ez engem elriaszt.Megértem, h a gyereke és szereti, de úgy érzem, h nem bírnám ezt tolerálni, ezért inkább el sem kezdem.Szóval vhol megértelek, de neked is meg kell értened a párodat, ez az ő keresztje.

A házasság egy életre szóló eskü. Ígéret.Hogy mindig(!), jóban-rosszban, egészségben-betegségben... amíg a halál el nem választ. Nem arról szól, hogy amíg nekem megéri, amig más nőbe/ffiba bele nem szeretek, amíg úgy viselkedsz, ahogy én várom. Ha gyerek is van, akkor az a pillanat, amikor a pár úgy dönt, hogy megtartják, egy még erősebb ígéret, hogy mindenekfelett segítik egymást a gyerek felnevelésében. Ezt a két ígéretet tette a párod (többször is) egy másik nőnek. A házasság nem csak jog, hanem kötelesség is (bár ezt ma már nem értik az emberek). Ma már az emberek új életet kezdhetnek... de annak a súlyát és következményét, hogy egy másik embernek tettek ilyen ígéreteket és a másik ember ez alapján rendezte be az életét (jogban ezt úgy hívják, hogy "jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog", és szent és sérthetetlen), éreznie és viselnie kell. Erről szól most ez az egész. Megértem, hogy az exfeleség szörnyen viselkedik, megértem, hogy sok pénzeteket elviszi. De akkor is csak azt lehet mondani, hogyha ők ketten ezt nem tudják maguk között rendezni, akkor te nem tehetsz semmit. Ők tették az ígéretet, ők viselik a terhét. Te annyit tehetsz, hogy eldöntöd, hogy belépsz-e ebbe a dologba szenvedő félként A GYEREKEIDDEL vagy sem. Szeretet... tudod az is szeretet, ha valaki nem engedi, hogy ilyen helyzetbe kerüljön a szerelme, mint te. Én nem engedném! Előbb rendezném az életem, s utána kérném azt az új féltől, hogy éljünk együtt. Ez a férfi... épp olyan felelőtlen veled,mint azzal a nővel... a feleségét is áltatta az ígéretével és tetteivel (hisz végül ott hagyta, mellékes, hogy miért), és téged is, mert nem tud férfiként jelen lenni a kapcsolatotokban, és igen súlyos gondot okoz neked. És tudod, az is szeretet, hogy a gyerekeimet nem rángatom az éhezés szélére azért, mert egy nem odaillő, problémás kapcsolatot viszek a házba. Ezért ne azzal foglalkozz, hogy miként állítsd le az exfeleséget, mert neked ahhoz nincs közöd... azt döntsd el, hogy mellette akarsz lenni (akár a gyerekeid kárára) - és akkor törődj ebbe bele, vagy lépj ki ebből.

Szerintem túl nagy lábon él a párod. Ha tényleg olyan sok a kiadás, le kell belőlük faragni. A cigaretta, amit említettél és a 85 000 ft-os autórészlet összesen havi 100 000 ft körül van. Lehet olcsóbb autóval is járni. Két gyermeket neveltem egyedül válásom után, amikor megismertem a jelenlegi páromat. Soha nem vártam el, hogy a gyerekeimet Ő tartsa el, tudom, hogy az azén kötelességem, még akkor is, ha két helyen kell dolgozni. Meg lehet beszélni és meg is kell mindent a volt házastárssal, ez mindenki, de főleg a gyermekek érdeke. Iszonyú ellenszenvet érzek a volt feleség irányába a részedről. Még azt is el tudom képzelni, hogy te hergeled a párodat a volt asszon ellen. Le kell ülniük - NEKIK és nem NEKED- megbeszélni a dolgokat, de ha valaki otthagyja a három gyerekét és a feleségét, az a következményeket is viselje legalább addig, míg nagykorúak nem lesznek. A baj az, hogy köztetek mindig problémát fog okozni a felmerült helyzet, ez lelkileg is megterhelő mindenkinek. De belegondoltál - e valaha is a másik fél és a gyermekek helyzetébe???