Terhes vagyok, mondjam el otthon? Még azt sem tudom, hogy mit kéne tennem, eléggé váratlanul jött, kicsit el vagyok keseredve. Meghallgatnátok?

gratulálok!!!

szerintem tök jó, hogy fiatal anyuka leszel! (most fura belegodolni de ha 30leszel vagy 35 rájössz hogy még mindig fiatal vagy, noha felnőtt, ugyanúgy lehet tanulni, bulizni, őrültködni)

én már 28 vagyok, negyvenes éveimben leszek mire tinédzser lesz a gyerekem

amúgy ez a magánvéleményem, de hát a természet utat tör... úgy látszik neked most terhesnek kell lenned, így akarja a sors :-)

Ahogy latom megakarod tartani a babat, de latom vannak itt olyanok is akik az ellenkezojet(hogy ne tartsd meg a babat) akarjak..." magyarazni " neked. Gondold at ha elveteled tudni fogsz elni egesz eletedben azzal a tudattal hogy elvetelted?

Varjuk hogy megird azt hogy a parodnaka milyen reakcioja lesz amikor megtudja hogy apuka lesz majd...

Nem akarlak rábeszélni az abortuszra, mert nem tudom, hogy mennyire viselne meg téged, ha egy kicsit is hajlasz arra, hogy inkább megtartod, akkor természetesen tartsd meg.

Csak azt kell most végiggondolnod, hogy egyedül is képes vagy felnevelni a babát, ha a barátoddal már nem lesztek együtt. Lehet, hogy végül együtt maradtok, de mivel azt írtad, hogy már nem szereted annyira, csak elvagytok, akkor könnyen lehet, hogy egydül maradsz. Az sem tragédia, ha egyedül neveled fel, később is találhatsz majd olyan embert, aki elfogad, és szeret, téged is, és a gyereked is, de ezt mindenképp mérlegelned kell. Anyagilag is, és érzelmileg is egyaránt. Bár az írásaid alapján értelmes lánynak tűnsz, és biztos vagyok benne, hogy a legjobban fogsz dönteni. Sok kitartást, és erőt kívánok neked, akármi is lesz a végső döntésed:)

Szerintem minél hamarabb mondd el a párodnak és családodnak, mi történt! Ők biztosan jobban ismerik a körülményeket, ahogyan élsz, és a lehetőségeiteket.. Valamint nem mellékes, hogy mennyi segítségre számíthatsz tőlük. És mindezek fényében dönts felelősen! Mi lenne a jobb nektek is, és a babának is? Ha a terveidre koncentrálsz, és majd azzal alapítasz családot, akit te választasz, vagy pedig nem okoz különösebb törést az, ha megszületik a baba? Ha már most nem szereted a párodat annyira, akkor szerintem előbb-utóbb egyedül maradnál a kicsivel, ezt is kalkuláld bele a dologba! Semmi probléma nincs azzal, ha egyedül neveled fel a kicsit, de számíts erre az eshetőségre is.

Akárhogy is döntesz, biztosan jól megfontolod előtte.. Csak nem lenne jó, ha beállnál abba a sorba, aki fiatalon válik anyává, és egész életében a gyerekét hibáztatja a rosszul alakult életéért.

OFF: Azt azért tisztázzuk, hogy majd onnantól lesz reálisabb "babának" nevezni a méhen belül ki-, ill. átalakuló "emberkekezdeményt", miután megindul az önálló szívverése.

Kedves Kérdező!

Ugyanazt leírni nem fogom, mint a többiek zömmel, bár mindkét oldallal némiképp egyetértek. Annak viszont nagyon örülök, hogy kezded felfedezni a pozitívumait is a történteknek. Azonban most jön a de...

Ha a párod otthagy terhesen, és megszülöd a gyereket, mi lesz?

___ Párod tud már róla? Ha igen, hogy reagált? Vagy mikor érkezik haza?

___ Szüleid? Hogy fogadták a hírt? Beszéltetek erről azóta?

(Sajna, nagyon sok anyáról hallani a hírekben, aki vmilyen formában utólag mégis megszabadult a babácskájától, aminek a legrosszabb módját választották. Ha a srác emiatt változtat a viselkedésén veled,...

_ rajongani kezd -- neked szól, vagy a gólyahírnek? Nem zsarolhatod majd a gyerekkel, hogy kiderítsd!

_ kényszerből melléd áll, azt' majd lesz valami --- az esetek zömében ez POKOL szokott lenni, amit többen is írnak, mindenkire negatív hatással lesz, a két érintett "szülő"-re, meg a gyerekükre is...

_ elhagy --- Fel fogod-e tudni nevelni egyedül ill. szülői segítséggel a babát? Reméljük, igen, de ha nem, akkor mi lesz?

(Ezért mondja mindenki, aki mondja, hogy a 6. hétig gondold át az egészet, mert most pozitív érzések fogtak el a terhességeddel kapcsolatban, méghozzá csak 1 napja szinte, de ez végig ki fog tartani???)

Ha a babát nem akarod, akkor arra két mód van rá, hogy (bocsánat mindenkitől) "megszabadulj tőle".

1.) Ha még a 6. hétig elvetteted.

2.) Ha megszülöd ugyan, de az illetékes egészségügyi intézmény ill. csecsemőotthon portája mellett található inkubátorba behelyezed a babát, azzal jelzed, hogy lemondasz róla.

Annak örülök, hogy a nőgyógyászod IDŐBEN fogadott. Nem tudom, mennyit fogadtál meg az eddigi tanácsokból, de most gondolj bele MINDENBE, jóba is,... rosszba is, közben közöld a hírt az érintettekkel, és várd ki, mit reagálnak (még alszanak rá kettőt)... De hogy mit szeretnél, azt IDŐBEN döntsd el, és ha úgy döntesz mégsem szeretnéd most ezt a gyermeket, akkor a procedúrát a 6. hétig bonyolíttasd le! Ha azonban szeretnéd, és meg is tartanád... én azt kívánom (pláne, így az új esztendő küszöbén) hogy álljanak melléd azok, akiket szeretsz ill. szeretnél, és szerezzen nektek naggggyon sok örömet, boldog perceket ez a baba, ill. majd még több is később még, amiket majd jobban beterveztek, legyenek, s legyetek egészségesek, és boldogok, a vizsgáitok (amelyek még előttetek állnak) sikerüljenek úgy, ahogyan azt szeretnétek, vagy ha úgy nem is, akkor legalább "jól".

Most BOLDOG új évet kívánok 2011-re, és majd egy beszámolót is, hogyan fogadták a híreket az otthoniak és a párod, legyen akármilyen jó vagy rossz is, ill. hogy hogy döntöttél és milyen érvek alapján, ha azt is megosztanád velünk!?

Üdv: EE

Egyetértek az előttem szólóval, csak még annyit szeretnék hozzátenni: abortuszt 12 hetes korig végeznek sima esetben, ha jól tudom. A magzat szívverése a 6. héten indul meg, innen számítják sokan élőnek, az öntudata viszont csak a 20-24. héten fejlődik ki, előtte még nem érez fájdalmat és nincs tudata. De te elég korán megtudtad a dolgot ahhoz, hogy még a 6. hét előtt döntésre juss..

Nem akarok állást foglalni, mert nem ismerlek téged, és nem tudom, hogyan lenne számodra a legjobb.. Mert itt most az a lényeg szerintem, hogy TE boldog legyél, hiszen ha kényszerből vállalod a babát, akkor egyikőtöknek sem lesz jó élete.

Ha úgy tervezted volna, hogy korán anyává válsz, ez a kérdés fel sem vetődik benned.. De te tanulni akartál, és kiteljesedni az életben, és csak később vállalni gyermeket. Baba mellett is lehet boldogan élni, de semmi nem lesz ugyanaz. Azok az évek, amikor bármit is magadért tettél, véget érnek. Ha úgy érzed, van még dolgod az életben, mielőtt anyává válnál, akkor nem biztos, hogy jó ötlet a jelenlegi helyzetedben belevágni a dologba. Egész életedben benned lesz a keserűség, mert te többre vágytál.. Akkor is, ha szereted a gyermekedet. Számtalan ilyen esettel találkozik az ember nap mint nap.

Mi a helyzet????

Mind szurkolunk neked, mondhatnál pár infót!