Háztartásbelinek lenni kevesebbet ér, mint munkahelyen dolgozni?

".persze emelett lehet felezni a házimunkát, a gyereknevelés mégis valahogy szinte mindig 100%-ban a nőre marad. "

hülye a nő ha hagyja hogy minden rámaradjon még meló után...

bár ha tisztaságmániás lennék akkor én párom se végezné a felét a házimunkának,de nem vagyok az,hétközben csak főzés,mosogatni ott a gép,hétvégén pedig együtt 2 óra alatt kitakaritunk...

NEM! aki így gondolja, nagyon sekélyes ember lehet...

én 6 éve itthon vagyok háztartásbeliként, pedig még gyerekünk sincs... és? a férjem dolgozik, én itthon vezetem a háztartást, sütök-főzök mire hazaér a munkából... egyáltalán nem érzem emiatt magamat egyetlen egy hajszálnyival sem kevesebbnek senkinél! nekünk így tökéletes...másokkal és a véleményükkel meg nem foglalkozunk. mindenki söprögessen csak a saját háza táján... 26/nő

9:44-estől kérdezem: 26 évesen mint aktív nő, a párja tartja el mint valami kislányt, én ezt felháborítónak tartom.

Azon az elven vagyok hogy akik betegségük miatt nem tudnak dolgozni azok maradjanak otthon, de aki még aktív az ne gyártson kifogásokat, hanem emelje fel a kis popsiját és kezdjen el állást keresni. (még fel se kell emelni a kis popsit mert vannak neten is álláslehetőségek)

Én ezt egyszerű kényelemnek nevezném ezt az életmódot, a csaj kifogott egy pénzes pasit, vagy legalább jó keresetűt, ő pedig minek dolgozzon ha apuci mindent megvesz neki, csak szét kell tenni a lábát.

Ui: a csajszi aki örökölt és befektette és ha jól értem bérbe adja, szerintem nem tartozik ebbe a kategóriába, és elég jó üzleti érzékkel rendelkezik:)

ez a fajta lenézés irányomba, anélkül, hogy ismernél, nem engem hanem csak és kizárólag téged minősít.

semmi közöd sem neked, sem másoknak, hogy én/mi hogyan élünk...engem sem érdekel a te életed.

így nem is állok le veled sem vitatkozni, sem magyarázkodni.

Mondjuk valószínűleg ráér "apucinak" a feneke alá tenni mindent, arra is van ideje, hogy rendben tartsa magát, meg nem a saját munkahelyi nyavajájával van elfoglalva minden este, így még a meghallgatás művészete is jobban megy neki. Ha nem egy ostba liba, aki még szerencsétlen is, akkor nyugodj meg az "apucija" nem fog lelépni.

Ennyire irigy vagy, vagy miért zavar ennyire? Ez teljesen normális, azért mert anno elkezdtek lázadozni a nők, hogy ők igen is dolgozni meg tanulni akarnak, azért neki miért kötelező, ha talált egy olyan férjet, akinek a szemléletébe tökéletesen belefér, mit belefér, ez a normális, hogy az asszony otthon van, csinos és üde mikor hazajön, meleg vacsorát tesz elé, reggel már ott a reggeli, mikor ő megy, és egyáltalán a nő révén minden el van inézve, amit nem a munkahelyén csinál meg a pasi.

Nekünk is van olyan a családban, ahol "apuci" egyenesen utálja, mikor a felesége dolgozik, ő azt szereti, ha otthon van, szép a ház, a kert, mire a gyerek kettőkor hazaér az iskolából már ott van neki a finom ebéd, mire ő haza ér a munkából, a gyerek leckéje már leelenőrizve, finom meleg kaja ismét stb.

Amíg gyerek voltam én is olyan szívesen voltam náluk. Sokkal jobb volt, mint ülni a napköziben.

Persze, egyszerű szidni őket a más is megcsinálja munka mellett szöveggel, csak nagy a különbség a dolgozik és mellette a maradék időben gyorsan még valamit, vagy ezt mindet szépen megcsinálja, mert nem 3 órája van rá egy nap, hanem amennyit rá akar szánni.

Szerintem, ha már az elveszíti apucit szöveggel jöttél, akkor azért gondolj bele, hogy elveszíteni apucit, egyszerűbb úgy, hogy reggel kiugrok az ágyból, elmegyek utazással együtt 10-11 óra múlva hazajövök, örülök, hogy élek, egész nap ba.sztattak, hogy nem igaz, a fél iroda szerintem semmit sem csinál, mert amit leadnak nekem az vagy hibás, vagy le sem adják, úgy kell könyörögnöm, hogy el tudjak számolni, legszívesebben már felgyújtanám az egészet, ráadásul tessék valamit főzni is kellene, mert már két napja kivettem a csirkét a fagyasztóból, de mire kiolvadt a fenének sem volt ereje filézgetni, meg sütögetni, amúgy ki kellene ültetnem a virágokat is, meg kikérdezni a gyerektől a leckét, de inkább csak leülök és meredek magam elé egy ideig. Ha esetleg még szeretnék eljárni tornázni, hogy legyen is értelme, mondjuk háromszor egy héten, akkor az kb. azt jelenti, hogy háromszor egy héten, még 2-3 óra utazástól függően kiesik az életünkből, de addig semmi sem oldja meg magát.

Ha meg otthon ülnék, akkor mindenki egyből arra asszociálna, hogy egy buta beszűkült liba vagyok, pedig lehet, hogy nem lennék ilyen lestrapált sem, meg mondjuk reggeli után lenne időm szépen elolvasni az újságot, ugyanúgy képben lennék mindennel, ami a világban történik, lenne időm eljárni olyan tanfolymra, ami esetleg mindig érdekelt, de hátam közepére sem kívántam, hogy még azt is munka mellé, mikor "csak" érdekel, de amúgy mire jó? Mire a férjem hazaér, már le is tudtam a fitness órát mondjuk egy délelőtti edzésen, addigra már van ebéd, mert ugye "más dolgom sincs", nem úgy kéne este lefekvés után eszembe jutnia, hogy na mostmár tényleg megcsinálom holnap azt az alapos pedikűrözést, mert hát volt rá időm napközben és így tovább. És valószínűleg azokból sem lenne túlsok délután/este, hogy csak ülök és bámulok magam elé, mert olyan jól esik végre, hogy csak vagyok.

Szerintem ott romlott el az egész, mikor KÖTELEZŐ lett dolgozni a létfenntartás miatt, meg mikor a tanulásból is az lett, hogy azért tanulj, mert azt fogod csinálni 40 évig, amit most megtanulsz, különben éhen halsz, ne azért, mert valami érdekel, vagy önmagáért a tudás öröméért.

Először is a nők nem lázadásból kezdtek el dolgozni. MO.-on háború volt, a férfiak nem voltak otthon, kevés volt az élelem, az életszínvonal alacsony volt. Ezért döntöttek úgy a nők hogy ők is megpróbálnak dolgozni, későbbiekben sok kerekes székes ember lett a háború miatt, beteg leromlott állapotú férfi, mert ők háborúban voltak, esetleg meghaltak, ezért a nőre maradt minden,így kezdett szépen lassan a nők dolgozni, de vannak mélyebb gyökerei is.

A munka nem egyenlő azzal hogy strapálsz, ideges vagy és nincs időt semmire!!!Nagyon sajnálom ha ilyen környezetbe vagy, hogy csak azt látod hogy a nők vagy kimerült idegbetegek, vagy otthon "háztartásbelik"

Egy munka igenis lehet jó, vannak olyan napok amikor nincs kedved megcsinálni vagy bemenni, de alapjában nem stresszelnek agyon a munkahelyen, és munka után nem a pszichológusodhoz kell menni kezelésre. A munkatársak szinte barátok, segítenek, van szünet, a munka pedig lehet jó és változatos. Én ritkán megyek úgy haza, hogy na most tényleg ki vagyok fáradva. Ez akkor van ha összejön a sok munka, de én szeretem a munkámat, el nem tudnám képzelni másként az életemet. 8-16,20-ig dolgozok, nem kell korán kelni, munka után el tudom intézni a dolgom, este el tudok menni haverokkal(haveros nap kb hetente 2-3Xvan), rendbe tartom a lakást, olvasok, tévézek, netezek, ha van valami munka akkor belenézek(de nem otthon dolgozom!!!csak megnézem mit kell csinálni holnap)ja és tanulok is ami hetente 2 délutánt elvesz és ezt nekem le kell dolgozni, vagy épp hazajárok anyuhoz aki vidéken lakik. És nem érzem úgy hogy stresszes lennék, egyedül a suli miatt szoktam bosszankodni hogy nehéz, de azt is megcsinálom, és tanulok otthon!!

Azt hiszem elégedett lehetek. Van munkám, van fizetésem van albérletem, mindenkinek hasonlókat kívánok.